Jenei András
Dűneszemek
Válogatott novellák
TARTALOM, ELŐSZÓTartalom
ElőgondolatokEgy szál rózsa
Végtelen
Ha sietsz, orra fogsz esni
Ahonnét jöttem
Én vele nyertem
Megérdemelt büntetés lenne
A hazugság
A hídról
A síró árnyék
Metró
Lovag a sötétből
Lovagmese
Az
A tanítás
Holnap
A remény
A tűz
Black Falcon
A szamuráj
Előszó
Életünk egy hatalmas homokóra, melyben sokan és még többen vagyunk. Mindannyian ugyanolyan, vagy hasonló formában; lehetünk növények, állatok, emberek, vagy éppen csak homokszemek. Lehetünk valamivel kisebbek, rögösebbek, színesebbek, vagy éppen színtelenek, de mindannyian ott vagyunk. Együtt egy világban, amit megteremtett valaki, vagy valami.
Hívhatjuk Mesternek, vagy evolúciónak, de akár Istennek is.
Az idő pedig része létünknek, mint ahogy a mozgás, az egymáshoz való közeledés és távolodás ugyanúgy, mint az is, hogy hol fent vagyunk, hol meg lent. Előfordul, hogy hamarabb kerülünk le a homokóra alsóbb részébe, de lehet, hogy utoljára; s fordítva is, előbb leszünk fent, mint az alsó részben.
De olyan is van, hogy azok között lehetünk, akik sosem jutnak el az egyik oldalról a másikig. Mert bizony a legtisztább és legjobban lecsiszolt üvegben is fennakadhat egy-egy homokszem, ami sosem indul el, vagy ha igen, akkor sem érheti el a szűkületet és az átjutást.
Sodródhatunk, gördülhetünk, összeütközhetünk és simulhatunk bármikor. Ha úgy alakul, zuhanhatunk, vagy lebeghetünk, morzsolódhatunk és zuttyanhatunk is.
Egyetlen dolgunk van, hogy legyünk.
Mindaddig, amíg a homokóra egyben van, csak élni kell és örülni, bízni abban, hogy az üveg sosem törik el...