---

Tartalom

Pukánszky Béla: Beköszöntő

ISKOLÁK ÉS MŰHELYEK

Mészáros László: Az ókori európai nevelésügy egy elfeledett szelete - Püthagorasz és misztériumiskolája
Mikonya György: Az egyetemtörténeti kutatás forrásai, módszerei és fontosabb témái
Kováts-Németh Mária: Az enciklopédikus tudás szerepe az életvezetésben
Sanda István Dániel: A modern szakképzés rendszerének kialakulása és professzionalizálódása a késő középkortól a XVIII. század végéig
Ugrai János: A szintemelkedés tényezői - A miskolci református gimnázium az Entwurf után
Zászkaliczky Péter: Tóth Zoltán szerepéről az európai gyógypedagógiai hagyományban
Somogyvári Lajos: Egy vidéki szakközépiskola első néhány hónapja (1960)

A PROFESSZIÓ TÖRTÉNETÉHEZ

Nóbik Attila: Professzionalizáció és iskolai tér. Az Elemi Népoktatás Enciklopédiájában
Fizel Natasa: A szegedi tanárképző főiskola hallgatói által felvet pedagógiai, pszichológiai és filozófiai témájú kurzusok a Ferenc József Tudományegyetemen (1928-1937)
Pukánszky Béla: Kooperáció vagy konkurencia? Adalékok a középiskolai tanárképzés helyi szabályozásának történetéhez
Biró Zsuzsanna Hanna: Királyi és nem királyi út a bölcsészdiplomáig. Az időfelhasználás jelentősége a hallgatói tipológiában
Nagy Péter Tibor: A középiskolai tanári szakma differenciáltsága
Vincze Beatrix: Az európai tanárképzés a "modellalkotó" országok aspektusából. Összegző áttekintés egy tanulmánykötet margójára I.
Garai Imre: Az európai tanárképzés a "modellkövető" országok aspektusából vizsgálva. Összegző áttekintés egy tanulmánykötet margójára II.

ÉLET ÉS REFORM

Kéri Katalin: A lányok testi nevelése a XVIII-XIX. század fordulóján
Boreczky Ágnes és Fenyves Márk: Az Orkesztika Iskola megszületése és az első évek
Pethő Villő: "Csak boldog gyermekből lehet boldog felnőtt, s csak ezekből lehet boldog ország." Életreform elemek a Kodály-szövegekben
Sófalvi Emese: Életreform motívumok szakrális térben. Gondolatok a kolozsvári Havas Boldogasszony templom egyik oltárképéről
Amati Gergely Márton: Egy waldorf intézmény tanári konferenciája, mint paradigmatikus közösségi gyakorlat

A DUALIZMUS SZÍNEI

Rébay Magdolna: Arisztokrata jelenlét a pozsonyi királyi katolikus főgimnáziumban a dualizmus korában
Pornói Imre: A szocialitás gondolatának jelentkezése Magyarországon a dualista korban
Hegedűs Judit: Az óvodai fegyelmezés elvei és módja a dualizmus korában
Tészabó Júlia: Gyermekkép és a gyermek képe. Gyermekek a múlt századforduló hivatásos műtermi gyermekportréin
Vörös Katalin: Arésztól Héphaisztoszig. A hadirokkantak oktatása az első világháború idején
Fáyné Dombi Alice: Refektivitás mint az értelmezés és kritikai recepció kerete

OKTATÁS, ESZME ÉS POLITIKA

Sáska Géza: A felvilágosodás polgári örökségének tagadása. A "képesség" és "ismeret" vita forrásvidéke
Szabó Zoltán András: A polgári iskolai érdekképviselet állásfoglalása a középiskolai reform előkészítésében (1919-1920)
Baska Gabriella: Rituális elemek a Rákosi-korszak pedagógiai sajtójának propaganda szövegeiben
Golnhofer Erzsébet és Szabolcs Éva: Szempontok egy elfelejtett diskurzus értelmezéséhez: a Petőfi kör pedagógusvitája
Darvai Tibor: Az oktatáspolitika változása Magyarországon az 1960-as években

KÓDA

Berzsenyi Emese és Szécsi András: Isteni idővilágok
Mészáros István professzor köszöntőlevele

---

Bevezető

Vannak az ember életében olyan jeles napok, amelyek egy rövid megállásra, visszatekintésre, számvetésre késztetik, hogy aztán újult erővel folytassa útját az élet ösvényein. Ezek közé tartoznak egy alkotó tudós pályáján a születésnapok, amelyek nemcsak neki magának adnak alkalmat a múlt felidézésére. Az őt életútján kísérő, őt körülvevő, hozzá eltéphetetlen szálakkal kötődő családtagok, barátok, pályatársak és tanítványok számára is kiemelkedően fontos alkalmak ezek a jelképes tartalmakat is hordozó napok. Lehetőséget adnak a szeretetteljes megbecsülés, a múltban gyökerező, de az élet viszontagságai ellenére is továbbélő kikezdhetetlen barátság, valamint a mester iránt érzett tanítványi tisztelet érzéseinek kézzelfogható kifejezésére.

Németh András professzor hatvanöt éves. Ez az a jeles alkalom, amely alkalmat kínált nekünk, pályatársaknak, barátoknak és tanítványoknak szeretetünk, barátságunk és tiszteletünk kézzel fogható formába öntött kifejezésére e tanulmánykötet képében.

Az itt csokorba gyűjtött írások az ő iskolateremtő neveléstörténész kutatóprofesszori személyes hatását tükrözik, az ő kutatói makacs elkötelezettsége és az új témák iránti nyitottsága alapozta meg sokszínűségét és tematikus gazdagságát.

Németh András iskolateremtő neveléstörténész. Talán nem tűnik blaszfémiának, az az ő eddigi tudományos pályafutásának jellemzésére, ha most az "oldás és kötés" bibliai kettősségét parafrazeáljuk. A tudományos kutatás megalkuvást nem ismerő igazságkeresésének kötelmét tudatosan magára vállaló puritán kutató attitűdje ugyanis nála jól megfér az új kutatási témák és módszerek iránti őszinte és kitartó érdeklődéssel. Ez az "oldás", ez a nyitottság nem hagyott alább az évtizedek során. Mindannyian tudjuk, hogy Németh András "ifjonti hevülete" ma is töretlen, ezt példázzák legújabb kutatásai is, amelyek egészen új terrénumokat is meghódítanak a pedagógia és a neveléstudomány múltjának (és közelmúltjának) következetes és igényes feltárása során.

Ennek az elszánt útkeresésnek volt köszönhető, hogy néhány évtizede kollégáival új alapokra helyezte, megújította a magyar neveléstörténet írást. A klasszikus pedagógiatörténet értékeit elismerve, és annak igényességét tudatosan felvállalva, az új történetírás eszköztárát alkalmazva indult el azon az úton, amely mára már a neveléstörténet határain átívelő, a tudományközi kapcsolatok lehetőségeit kiaknázó termékeny kutatási programokhoz vezetett. Olyan nagy kutatási projektekhez, amelyeknek során kollégáival és tanítványaival együtt kézzelfogható és impozáns eredmények egész sorozatát mutatta fel.

Németh András igazi tudós tanár, a szó legigazabb értelmében. A neveléstudomány és a vele kapcsolatos diszciplínák értékeit hallgatósága és tanítványai számára kézzelfogható és átélhető közelségbe hozó hitvalló, tanúságtevő professzor. Mester, akinek a szava hat, visszhangra lel a tanítványokban. Tanító, akinek az élő példája lelkes követésre buzdít, akinek az olykor szigorú, de mindig következetesen segítő, nevelő és útmutató gesztusai fiatal kutatók és pedagógusok generációit indították el útjukon a kutatói és az oktatói pályán.

Kedves Professzor Úr, Kedves András! Fogadd szeretettel a pályatársak és a tanítványok tanulmányainak ezt a jelképes csokrát, amellyel eddigi munkádat köszönjük, és egyszersmind kívánunk Neked további sok szép, jó egészségben eltöltött alkotó évtizedet szeretteid körében!

Szeged, 2015. október 17.
Pukánszky Béla

---