---

Tartalom

Szürkület

ORPHEUS APOLLÓNHOZ
Orpheus Apollónhoz
Nikodémus
Az Idegen
Seneca
Marcus Aurelius
Cortez
Charlotte Corday
A kufárokhoz
Pozsonyi kertész
Ancsa-szonett

GYÖKEREK
Gyökerek
János Patmoszon
Metafizika
Epitáfium
Bárány
Berbécs
Öbölben
Keskenyfilm
Herosztratoszhoz
Epiktétosz
Judit
Virágvége
Végérvényesen
Együtt
Hókirálynő
Reinkarnáció

A VILÁGFA PUSZTULÁSA
Teremtés
Gottfried Benn álma
Thresher
E Dajról
Távol
Van Gogh
Mágia
Purgatórium
Körmenet
Telehold
A föld szíve
Kik már az emlékekben élnek
Aranyfüst
Megindultak a lavinák
I.N.R.I.
Zsoltár
Föltámadás
A világfa pusztulása
Napfogyatkozás
Elektrolízis
Finálé

A GILGAMES EPOSZ
Részletek az eposzból
  I. Tábla
  VII. Tábla
  VIII. Tábla
  IX. Tábla
  X. Tábla
  XI. Tábla
  XII. Tábla
  Névjegyzék

---

Fülszöveg

Mintha az értelem leglényegét, annak eredetét kutatná a költészet eszközeivel Zászlós Levente. A civilizáció történetiségének rétegein halad keresztül, egyre elszántabban; és egyre határozottabban sejtve azt: hová is kell eljutnia, velünk együtt, hogy elindulhasson; s aki érti szavát, követhesse őt az úton.

Három ciklus előzi meg a negyediket; amely negyedik - a Gilgames-eposz magyarra ültetése - talán a bölcső megtalálását sejteti. De melyek is azok a rétegek, amelyeken át kell haladnunk? Mindent megelőznek, hisz így van az mindannyiunk életében is, a külső tények megtapasztalásai. De ilyen külső tény minden idegen személyiségjegynek az azonosulás szintjéig történő megértése! Seneca, Cortez, Charlotte Corday, vagy épp' a kufárok, egy pozsonyi kertész; valamennyiükből az és annyi a fontos, ami és amennyi visszarezdül bennünk. Közelebb vezetve minket belsőbb magunkhoz; a gyökerekhez.

S már ez a következő rétegvallatás. Mikoris a személyektől, tudattársainktól az ösztönlények felé fordulunk. Halott pollenek zörgése rivall reánk; már e kép is kifejezi: milyen hatalmas és meglepő metaforagazdagság jellemzi akkor (is) Zászlós Leventét, amikor ösztöneink mását és lényegét, a közös eredetet próbálja kikutatni földünk lélegzetvételeiben. Így haladunk még mélyebb rétegek felé; már legbensőbb lényegünk kutató pillantásait látjuk, amelyekkel azt kérdi: miért vagyunk mi többek és miért lettünk mi kevesebbek!? Istenét és isteneit faggatja; megteremti teremtőjét, s kiált teremtőjéért. "S az itt felejtett hold ragyog."

Minden réteget átszakítva jutunk a Gilgames-eposzig, az egyik legősibb mítoszig, amely ugyanakkor a legkorszerűbbek egyike. Valós tárgyi rejtélyekre utaló sorai még a tudományos-fantasztikus irodalom művelőit is megihlették; talán a legkevésbé öltöztetett történet ez a misztikum, a mágikusság, a fölismerhetetlenség palástjaiba; ugyanakkor a korabeli világ "bestsellere", hiszen a sumer eredetin kívül akkád, hettita és hurri nyelvű töredékei is előkerültek. Egy élő, lüktető irodalom középpontja volt születésekor s az mindmáig; nyelvi átültetésére sokan vállalkoztak már. Ennek miértjét valószínűleg abban kell keresnünk, amiért az most Zászlós Levente könyvében is a célpont és a kiindulópont helyére került.

Mert ez az ősi történet már tartalmazza mindazt a léleklehetőséget, amely az értelem - s ezáltal az emberi lét - eredetének eredőit kijelölheti. Így válik e kötet, fordítva a keresés megszokott formuláin, az erény és az út könyvévé...

Tamási Orosz János

---