---

Tartalom

Ajánló sorok
Előszó
Tartalomjegyzék
Bevezetés
A rajongók
Aki a pénzt szerette
Az aranycsináló, aranyfinomító
A magyar rózsakeresztesek
Akivel csak alkémiáról lehet beszélni
A legbecsületesebb és legműveltebb magyar alkémista
Az alkémia teoretikusa
A misztikus tudományt kedvelő prímás
"Az ipám és az atyja"
Alkémisták a magyar királyi udvarban
A "híres okkultista"
A magyar szerzetesek és főpapok mint alkémisták
A nagyszebeni pap miséje
Pozsony, a magyar alkémista város
Magyar alkémisták külföldön
A londoni magyar aranycsináló
Dittrich mester
Az aranycsináló generális
Külföldi alkémisták Magyarországon
A természet az alkémistákat támogatja
A szélhámosok
A kalandorok és pénzhamisítók
A sikkasztó magyar testőralezredes
"A piszkoskezű aranyat és orvosságot főző Adept"
A debreceni református főiskola tanárának véleménye
Akik elítélték az aranycsinálást
Alkémiai szakkifejezések magyarázata
Alkémiai jelek
Névmutató
Tárgymutató

---

Előszó

Az 1909-10. évek nagyrészét külföldön, a berlini és müncheni müegyetemen töltöttem. Bár céljaim mások voltak, találtam alkalmat arra is, hogy az ottani könyvtárak nagyszámú alkémiai tárgyú munkáját áttanulmányozzam. E tanulmányok hatása alatt határoztam el magamat a magyar alkémia történetének megírására. Az adatgyüjtés megindult, s boldog voltam, ha e régi munkákban egy-egy magyar vonatkozást találtam. Hazatérve figyelmem másfelé terelődött. Az adatgyüjtés abbanmaradt. 1922-ben egy kis cikk jelent meg a "Minervá"-ban, amelyben Eckhardt Sándor a magyar rózsakeresztesekről ír. Ez a cikk újra ráterelte figyelmemet a magyar alkémistákra. A félbenmaradt adatgyüjtés ismét megindult. A munka lassan haladt előre. 1924-ben végre több időt szentelhettem néki, most már gyorsabb ütemben ment a munka. Így született meg a "Magyar alkémisták" címü munkám.

Jól tudom, hogy új útakon járok. A magyar aranycsinálókról eddig csak néhány kisebb cikk jelent meg. Schwarz, Kropf, Magyary-Kossa dolgozatai ezek, amelyek reflektorként világítják meg egy-egy pillanatra a magyar alkémistákat. Én többet akartam. Feltárni mindazt, amit a mai viszonyok megengednek. E végből átkutattam a Magyar Nemzeti Múzeum, a M. T. Akadémia és a budapesti Egyetemi Könyvtár kéziratait, felhasználtam a bécsi National-Bibliothek kézirattárát, továbbá az oxfordi, a casseli, a londoni, a bázeli és az amszterdami könyvtárakat. Mindenhol szívesen fogadtak, mindenhol szívesen bocsátották rendelkezésemre a kért adatokat, csak a magyar vidékhez fordultam hasztalan.

Mikor az adatok többé-kevésbbé együtt voltak, megindult a munka összeállítása. Ekkor láttam, hogy a magyar alkémisták munkássága, bár számuk nagy, nem olyan, hogy munkájukhoz szabhattam volna élettörténetüket. Munkásságukat legtöbb esetben pár szó mentette meg, amelyre építeni nem lehet. Ekkor határoztam el, hogy élettörténetük köré fogom munkásságukat állítani: munkámat mozaikszerűen írtam meg. Több száz könyvet, kéziratot, levelet tanulmányoztam át. A megbízható adatokat mind felhasználtam. Bármennyire törekedtem is teljességre, tudom, nem teljes a munkám, mert nem lehet teljes. Amíg könyvtárak vannak, amíg kéziratok és levelesládák léteznek, addig új adatok kerülhetnek és kerülnek is napfényre. Munkám azonban forrás marad a későbbi kutatók részére. Az adatok soha el nem képzelt tömegét gyüjtöttem össze itt; ha másét használtam fel, hivatkoztam is rá.

Különösen jól felhasználhattam Abafi munkáit, továbbá Kazinczy levelezéseit. Bármennyire is kerültem, mégsem tudtam teljesen mellőzni a latin- és általában az idegennyelvü kitéréseket. Ezek sokszor hibásan vannak szerkesztve. Több helyen kijavitottam, több helyen azonban meghagytam az eredetit, ha az nem volt túl bántó.

Mikor a magyar alkémisták emlékét felidéztem, éreztem, hogy sok hiányt takarnom kell. Magyar alkémista kép, magyar alkémista könyv nincs. Ezt a hiányt a külföldön talált müvekből pótoltam, melyek igen gazdagok benne. A képeket úgy állítottam egybe, hogy összefüggjenek a szöveggel. A képek nagyobb része gyüjteményemből való, s más müben alig jelent meg belőlük egynéhány.

És most a kedves kötelességekről. Mikor munkám kész volt, nagynevű tanáromnak, dr. Ilosvay Lajos-nak figyelmét hívtam fel rá. Ő a legnagyobb készséggel karolta fel. Neki köszönhetem, hogy a Királyi Magyar Természettudományi Társulat nemcsak elfogadta, hanem olyan díszes kiadásban jelentette meg, amely a mai viszonyok között szokatlan. E mellett magára vállalta a munka átolvasását és hasznos észrevételeit velem közölte. El nem múló hálával köszönöm meg az ő szíves támogatását.

De nagy köszönettel kell adóznom kedves barátomnak, Ernyey József-nek, aki nemcsak páratlan latinnyelvi tudásával állott rendelkezésemre, hanem a kutatásokra vonatkozólag is becses útbaigazításokat adott. Sok adatra nemcsak felhívta a figyelmemet, hanem lehetővé tette azoknak a feldolgozását is. Hálásan köszönöm meg szíves közreműködését.

Ugyancsak köszönettel tartozom a Kir. Magy. Természettudományi Társulat Titkárságának is, amiért minden kérésemet teljesíteni szíves volt.

Még csak arra kérem tagtársaimat, hogy olvassák munkámat azzal a szeretettel, amellyel megírtam. Köszönettel venném, ha birtokukban lévő új adatokkal támogatnának, hogy azokat adandó esetben kiegészítésül felhasználhassam. (Budapesti Kereskedelmi Akadémia. Alkotmány-utca 9/11.)

Budapest, 1928 április hó
Dr. Szathmáry László

---