---

Tartalom

ELSŐ KÖTET.

I. Vallomások.
II. Eljegyzés.
III. Családi viszonyok.
IV. Fölfedezések.
V. Az esküvő.
VI. Mézes-hetek.
VII. A visszatérő.
VIII. A viszontlátás.
IX. Ismerős arczok.
X. Dieppe.
XI. Elmélkedések.
XII. Arthur.
XIII. Kaland.
XIV. A hála.
XV. Egy bankár házi viszonyai.
XVI. Hazáért, szerelemért.
XVII. Oktávie.
XVIII. A vélt vetélytársnő.

MÁSODIK KÖTET.

I. Az első találkozás.
II. Hermin.
III. Két nősziv.
IV. Az est.
V. Remény és sejtelem.
VI. Egy ifju elvei.
VII. Légyott.
VIII. Egy zivataros éj.
IX. A reggel.
X. A válás.
XI. Előkészítések.
XII. A találkozás.
XIII. Kifejlődés.
XIV. Mult és jelen.
XV. Befejezés.

---

Ajánlás

Kedves férjem!

Midőn e regény irására határozám magamat, legfőbb törekvésem volt abban a női- és férfi-jellemeket hiven és egyszerüen az életből venni, s csupán annyira eszményiteni azokat, a mennyire az embert a szerelem és fiatalság eszményiteni szokta! - Nem tudom, elértem-e ezen föladatom czélját; azonban reményt ad erre az a tudat, hogy e sorok irásakor ujra átéltem fiatal hősnőm alakjának ecsetelésekor ama szép kort, mely a gyermek öntudatra ébredése és a teljesen kifejlett sziv első szerelmének korszakára esik. Ujra átmenve mindazon évek, napok, tán órák örömein és ábrándjain, melyeket csak az ifjuság és szerelem adhat, önmagamból indulva ki: igyekeztem fiatal hősnőm tetteiben a valót ecsetelni, minden ámitás, minden túlfeszités nélkül.

Ha azonban mégis lennének, kik az e könyvben szereplő nők tetteit és érzelmeit túlfeszitettnek és tán természetlennek találják, azoknak feleletül csak azt mondom: hogy én is azok közé tartozom, kik állitják, miként a szerelem a legerősebb szenvedély e földön s hogy "sokat megbocsáthatni azoknak, kik igazán tudnak szeretni".

Midőn e sorok irásakor, átélve még egyszer kora ifjuságomat, visszagondolék ama szép virágos kertre, melyben éltem, annak göröngytelen utjaira, magam elé képzelem a teljes diszökben illatozó fákat, a nyiló völgyeket, a bájos erdők zengő madarait, melyeket a gyermek képzelete egykor oly ragyogó szinekkel tudott fölruházni s azt a kort, melynek még csak napja volt, és soha egyetlen felhője sem, - ekkor önkéntelen megjelent e képzelődések legszebb alakja, mely éltet öntött mindenbe, a mi körülötte létezett, s megvalósitá az eszményképet, mely már az első perczben oly mély benyomást tőn a szivre, hogy azt sem rosz, sem jó napok nem birták többé onnét kitörölni!

Kinek ajánlhatnám méltóbban e könyvet, mint neked, ki a fiatalkor ábrándszőtte képeinek ily alakja voltál; kinek szeretett vonásai oly mélyen vésődtek keblembe az első pillanat óta, melyben először találkozánk, hogy e kép adott vigaszt sok, igen sok szomoru és vészterhes napok szenvedései alatt! Kinek ajánlhatnám inkább, mint neked, kinek e földön oly sok hálával és annyi szeretettel tartozom?

Kinek emléke, kinek szavai tartottak fönn engem a legnagyobb megpróbáltatások közben? Ki volt az, ki oly nemesen valósitá a fiatal sziv egykori ábrándképeit? Ki vezetett ki engem az élet vészeitől ment, nyugalmas révbe, s ki jött el megóvni a legszomorubbtól?... Mindezt te tetted, kedves férjem, kinek ez első regényemet ajánlom.

Fogadd el tőlem ez igénytelen munkát, ama szép napok emlékeül, midőn a kiállott hosszu szenvedések után végre czélt érve, együtt külföldre utazánk, s összejártuk mindazokat a helyeket, miket e könyvben érintek. - Olvasása közben emlékezzél vissza mindazon órákra, melyeket e napok alatt átéltünk.

És ha e könyvet figyelmesen átolvasod, s fiatal hősnőm élettörténetének egyes mozzanataiban tán ismerős helyekre találsz, gondolj vissza azon szép időre, melynek egyszersmind oly sok vonzó napjai is vannak, melyeket elfelejteni sohasem lehet!

Zsámbok, 1866. jan. 15.
B. B. LENKE.

---