---

Tartalom

Impresszum
Bevezető
Pap és politika
  Pártpolitika és az ateista mozgalmak
  Politika és vallás viszonya
  Politika, II. vatikáni zsinat és totalitárius rendszerek
A kommunizmus tana és gyümölcsei
  Péter Gábor és Décsi Gyula vallomása Mindszenty Józsefről
  Major Kálmán veszprémi spirituális az utolsó szó jogán
II. Vaticanum és kommunizmus
Információs jelentések Rómából
Levelek az amerikai követségről
  Közép-Kelet Európa gyarmati függéséről
  Levelek a Szent Korona ügyében
Détente és keleti politika
  Endrédy Vendel visszaemlékezése Angelo Rotta és Montini álláspontjára
  Endrédy Vendel megkínzása az Andrássy út 60-ban
  Az 1964-es részleges megállapodásról
  Mindszenty bíboros realista meglátásai
  Szabó Ferenc jezsuita visszaemlékezései
  Stefano Bottoni tanulmánya
  Bolvári Pál visszaemlékezése
Az emlékiratok megjelenése
Vatikáni ígéretek Mindszentynek
Vatikáni garanciák a magyarországi bolsevik rezsimnek
Tiltakozások a hivatalfosztás ellen
A vatikáni keleti politika értékelésének rövid összefoglalása
Föld feletti és földalatti egyház
Fábián Károly levele Adriányi Gábornak
A temetési beszéd és az Ostpolitik
  Szőke János atya visszaemlékezése a máriacelli temetésre
  Mindszenty bíboros boldoggá avatásáról
  Werenfried van Straaten: Szentet jöttünk temetni
Záró gondolatok
A konferenciához kapcsolódó szentmisén elhangzott hívek könyörgése

---

Bevezető

Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek az ország első főpapjaként, a magyar nép elhivatott vezetőjeként 1945 és 1948 között az alapvető emberi szabadságjogok rendíthetetlen védelmezője volt. Kiváló szervezőképessége, fáradhatatlan buzgósága és egyéni karizmája folytán soha nem tapasztalt mértékben erősödött meg Magyarországon a katolikus öntudat, mélyült el a vallásos élet az 1945-ben bekövetkezett, Magyarország számára teljesen testidegen és az országot, nemzetet porig alázó ateista bolsevizmus idejének kezdetén. A kereszténység első 300 évében az egyház első 32 pápája vértanú volt. Amikor Mindszenty bíboros 1946-ban Rómában XII. Pius pápától megkapta a bíbort, a pápa a következőt mondta neki (akkor 32 új bíborost kreált a pápa): "A harminckét új bíboros közül te leszel az első, akinek vállalnod kell a bíbor színnel jelzett vértanúságot!" Ezzel egy prófétai igazság pillanata érkezett el és teljesült be a későbbiekben. Jézus Krisztus mondotta apostolainak: "Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak." Más alkalommal pedig ezt mondta: "A jó pásztor életét adja juhaiért." Mindszenty bíboros élete utolsó másfél évében - a vatikáni keleti politika következtében bekövetkezett hivatalfosztása miatt - nem volt az esztergomi főegyházmegye érseke; halála pillanatában sem, máriacelli temetése és esztergomi újratemetése idején sem. Az esztergomi érsekek között nyugszik a bazilika kriptájában, jóllehet VI. Pál pápa 1973. december 18-i dekrétuma ma is érvényes. Ennek a döntésnek a felülvizsgálata, valamint a rehabilitáció a Vatikán részéről - függetlenül a boldoggá avatási eljárástól - mind a mai napig nem történt meg!

A Vatikán keleti politikájáról megjelent, kortanú által írt visszaemlékező könyv előszavában ez áll: "Ez az újfajta megoldás a Vatikán keleti politikája (...), bár szándékában egyenes volt, gyakorlati megvalósulásában már nem mondható mindig evangéliumi hűségűnek. (...) Jézus tanította: "az igazság megszabadít titeket" (Jn 8,32.) ezért nem félünk még az egyház sebeit sem feltárni, mert ez is bizonyítja isteni eredetét, hogy emberi gyarlóság és bűn sem tudta tönkretenni. (..) Ez a könyv arról győz meg bennünket - nem vetve követ a tárgyalásos megoldásokra -, hogy a történelem a diplomáciai megoldás helyett az igazi kiállást, a mártíromságot igazolta. Azoknak a tanúknak kell hinnünk, akik üldöztetést, börtönt is viseltek Isten országáért." Tehát engedményekkel nem lehet elérni mindazt, ami az Ősegyházban a hitvallók és vértanúk véréből sarjadt: éppen ezért, nem ez utóbbi a tévút, hanem ez az egyetlen igazolt útja a kereszténység mindenkori létének és megerősödésének!

Mindszenty-Pehm József már gimnazista korában, majd azt követően szeminaristaként is kitűnt tehetségével. Negyedszázados zalaegerszegi tevékenységével pedig máig maradandót alkotott a város életében. A veszprémi érsekként eltöltött ideje alatt (mialatt Szálasi Ferenc börtönében is raboskodott), valamint esztergomi érsekként, mint főpap nagy felelősséggel vezette a reá bízottakat. Súlyos börtönévek után - az 1956-os Szabadságharc ideje alatt négy napig volt szabad ember -, majd az amerikai (nagy) követségen való kényszertartózkodását követően a nagyhatalmak és a Vatikán egyezkedése következményeként élete hátralevő részét, három és fél esztendőt száműzetésben élt le, bejárva szinte valamennyi világrészt, keresve a magyarokat. Ezek az utak is - amelyek diadalutak voltak - apostoli céllal történtek. Egon Gianone prelátus, a Pázmáneum (Mindszenty bíboros emigrációs lakóhelye) akkori rektora a következőt mondta róla: "Ha viszont a magyar nép gondjairól, szenvedéseiről esett szó, akkor megmozdult benne valami: a keresztény eszmék szerinti magyar embertípus eszménye lázba hozta." Jelen összeállítás néhány fontosabb, ehhez a szenvedésekkel övezett, de lelkileg igen gazdag életúthoz kapcsolódó eseményt, valamint megnyilatkozást mutat be.

---