Előszó

Amit eddig Brocky Károlyról tudunk, annyi volt, hogy a temesvári fiu Bécsben tanult, Londonban működött, az angol fővárosban becsületes munkássággal szerzett művészi hirnévnek örvendett, s ott is halt meg. Pesty Frigyes irt róla a temesvári "Delejtű" 1860. 26. számában s adatait a Weldim-családtól kapta. Amit mások később szórványosan irtak, többé-kevésbé a Pesty Frigyes adatainak a megismétlése. Ide tartoznak Szokoly Viktor "Fővárosi Lapok" 1867. 11. sz., Szana Tamás "Száz év a magyar művészet történetéből", Budapest, 1901. és utánuk mások, kik nem tudtak semmi ujat mondani. Barabás Miklós, ki Londonban járt, s találkozott is Brocky Károlylyal, emlékirataiban alig, hogy a nevét emliti fel. Rónay Jáczint, ki huzamosabb időt töltött Londonban, s gyakran érintkezett a művészszel, kéziratos "Naplótöredék" czimű emlékirataiban egy fejezetet szentel neki. Ámde azok az emlékiratok csak nyolcz példányban lettek kézirat gyanánt kinyomatva, s ezek is nehezen hozzáférhetők. A mindenkori pannonhalmi főapát van arra feljogositva, hogy kinek adhat engedelmet ezen emlékiratok betekintésére és felhasználására.

Fehér Ipoly úr ő excellentiája, a jelenlegi pannonhalmi főapát, ki a tudományok iránt való meleg érdeklődésének számos jelét adta már, a tudományos kutatás érdekében megengedte nekem, hogy Rónay Jáczint emlékirataiból a Brocky Károlyról irt fejezetet szabadon felhasználhassam. Én ez engedelemmel élve, az egész fejezetet átvettem, mivel a sok személyes érintkezés és megfigyelés, melynek alapján ez a fejezet irva lett, különösen becsessé teszi. Ami benne tévedésen, vagy félreértésen alapul, azt a fejezet után megjegyzéseimmel látom el.

Akik eddig Brocky Károlyról irtak, kivéve Rónay Jáczintot és Divald Kornélt, ki az eperjesi oltárképről irt közvetlen benyomás alapján a "Művészet"-ben, egyik sem foglalkozott Brocky Károly művészetével, különösen pedig Rónay Jáczintot kivéve egyik sem járt Angliában, egyik sem ismerte ottani műveit.

Mert az eperjesi oltárképen kívül csakis a két temesvári Weldin-arczkép létezett hazánkban a művész pályájának első idejéből és az az öt kép, melyet Brocky Károly végrendeletileg hagyott a magyar nemzetre, s a Magyar Nemzeti Muzeum képtárában volt látható, amig ezek a többi képekkel együtt át nem kerültek a Szépművészeti Muzeumba.

A rendelkezésre álló művészi anyag mindenesetre becses volt, - de korántsem volt elegendő, hogy egy alkotásokban gazdag, sikerekben fényes művészi pálya teljes képét nyujtani képesek lettek volna. Aki Brocky Károly művészi tudását fel akarta ismerni, annak okvetlen Angolországba kellett mennie.

Erre alkalmat adott az 1895. év.

Ekkor készültünk itthon az ezredéves kiállitásra.

Engem ért 1895-ben a megtisztelő megbizás, hogy az ezredéves kiállitáson a Műcsarnokban állitsam össze a retrospektiv kiállitást. Arról volt ugyanis szó, hogy a XIX. század eleje óta működött, de már elhalálozott magyar művészek alkotásait állitsam össze, hogy a közönségnek a művészet fejlődését lehetőleg teljes képben mutassam be. Elhalt művészeink számtalan munkája került külföldre s igy én Londontól Bukarestig beutaztam Európát, hogy a szükséges anyagot előteremtsem. Londonban Brocky Károly működött mint Viktoria királynő festője, Bukarestben Szathmáry készitette az akkor még Károly fejedelemnek, valamint Sofiában Sándor bolgár fejedelemnek történeti tárgyu vizfestményeit. Ezek a történeti képek a mai napig is ott vannak még, részben a bukaresti királyi palotában, részben pedig - már a bolgár tárgyuak - Battenberg Sándor herczeg özvegyénél, Hartenau grófnőnél Gráczban.

Szathmáry műveit nálunk nem ismerik, Brocky Károly művei közül is csak a már felemlitett néhány festményt ismerték hazánkban.

Elhalt művészeink között engem már akkor Brocky Károly vonzott leginkább. Jó látása, erős szinérzéke, pompás rajza és finom modellirozása már eleve meghóditottak. Mikor azután 1895-ben alkalmam volt Angolországban magánhelyeken, családokban többi műveit is megtekinthetni, szinte fájlaltam, hogy az az erős tehetség nálunk még mindig - ugyszólván - ismeretlen egyéniség s cseppet sem csodálkoztam azon, hogy az angol családokban oly rendkivül megbecsülik műveit. Ezen műveiből egy sorozatot haza hoztam, s midőn ez az 1896-iki ezredéves kiállitáson be lett mutatva, örömmel győződtem meg róla, hogy föltevésemben nem csalódtam.

A hazai művészi nemzedék, a közönség és a sajtó egyaránt meg becsülte ezeket a művészi alkotásokat és Brocky Károly egyszerre közelebb állott hozzánk. A kiállitott képek egy része itt maradt az országban, vett belőlük a kormány a Szépművészeti Muzeum számára, de vettek magánosok is, s a későbbi években volt még alkalmam a Szépművészeti Muzeumban a Brocky-képek gyarapitását közvetiteni.

Komoly szándékom volt: ha alkalom nyilik reá, Brocky-val tüzetesebben fogok foglalkozni s életrajzát és működését egy kötetben megirva fogom közre bocsájtani.

...