Gyarmathy Zsigáné
Tarka képek a kalotaszegi varrottas világából
TARTALOM, TÁJÉKOZTATÓ
Tartalom
Tájékoztató
A királyné lepedője és az aranyos fejkötő
Margitszigeti levél
József főherczegné
Kalotaszegi gyermekek
Özv. Herich Károlyné
Egy kalotaszegi kis leány története
Izabella főherczegnő
Gróf Csáky Albinné
Özv. gróf Kornis Miklósné
Azok a jó magyar úrnők
Hogyan készült a királykisasszony kelengyéje
A kik nem értenek a varrottashoz
Mária Terézia főherczegnő Bánffy-Hunyadon
Munkácsy Mihály a varrottasok között
Két angol irónő nálunk
Két angol irónő rólunk
Rege az "Uj-Remeté"-ről
Ethnografus, photografus és a nép
Bánffy-hunyadi lakodalom
Ethnografia és a főzés
Béles. (Havasi kép)
A minta-ember
A Teck Mary herczegnő varrottasai
A Korbay-pár
A templom
Ez a nép
A fodor-vászon
Tájékoztató
Bizony sok színből kell a festéket összerakosgatni, míg a szürke alapon szinesen és igazán kidomborul egy-egy képecske, a mely önálló, de azért úgy össze van szőve-fonva a néppel és a varrottassal, mint a fodorvászon beverője a felnyujtójával.
Apró regények, még apróbb ethnografia és sok, sok Kalotaszeg összetételéből fog állni ez a könyv. Mert, ha nem lesz is mind varrottas, de mind Kalotaszeg lesz és mind egészen megtörtént dolog. Csak egyért, a minek már a czíme is "Rege" nem állok jót.
És a méh sem gyűjti több virágról a mézet, mint a hány parasztházzal, szép leánynyal, zsémbes öreggel és rég nem szellőztetett tulipános ládával volt közöm, a míg megteremthettem a varrottas házi ipart. E közben aztán bő alkalmam nyilt megfigyelni a népéletet minden nyilvánulásában. És most helyén valónak találom, hogy első sorban a magyar leányokat tájékozzam egyről-másról a mi népünk életéből s nevezetesen az immár hiressé vált ősi munka újjászületéséről, megizmosodásáról és érdekes hódító útja némely mozzanatáról.
A kalotaszegi varrottas az a magyar házi ipar, melynek fejlesztését, lelkes terjesztését rátok hagyom örökül; ti vagytok hivatva, hogy folytassátok azt, a mit én megkezdtem. Azért hallgassátok csak meg, mint éledt fel halottaiból az ősi munka; mint jutott be a magyar királyleány kelengyéjébe; mint utazott a magyar nádor leányához: a belgák királynéjához; aztán miként ment az Oczeánon túl s hogy jelenben mint hódít Albionban is. Tudom bizonyosan, hogy ez a tárgy és némely részlet érdekelni fog titeket.
A miniszter fölkérésére kiállítottam 1885-ben az országos kiállításon a kalotaszegi szobát.
Több faluból szedtem össze az ágyra és "rúdra való"-ra szükséges varrottasokat. Minthogy akkor már a nép nem varrta ezeket a munkákat, kinyittattam a tulipános ládákat s azok mélyéről kerültek elő a gyönyörű régi varrottasok. Dédanyákról unokákra szállt az ősi munka: féltve őrzött kincs. De azért bizalommal adták a kezembe, pedig akkor még nem is sejtették, hogy ebből az átengedésből fog kihajtani az a házi ipar, mely már is áldása ennek a szép vidéknek.
Mikor a kiállítási szobában az ereszes zöld kályhától, a hires régi cserépkancsókig minden be volt rendezve épen úgy, mint egy ide való szoba, akkor legelőbb Rudolf trónörökös nézte meg és rendkívül dicsérte, különösen a régi eredeti mintájú párnahéjakat; épen azokat, melyeket már akkor senki sem varrt ezen a vidéken. Rövid időre a megnyitás után jött herczeg Eszterházy Pálné. A "Kalotaszegi szoba" közepén volt egy asztal beterítve egy varrottas abroszszal, a mi rendkívül megtetszett a fiatal herczegnének s nyomban meg is akarta venni. De ott nem volt semmi eladásra szánva és azonnal sürgönyöztek nekem, hogy mit tegyenek?
Én rögtön határoztam és erre az esetre írja dr. Jankó János az ő érdekes czikkében (a Fővárosi Lapok 1894 decz. 4-iki számában), hogy: "Én még ismertem azt a szegény sánta leányt, a ki a régi varrottasból feltámasztott első varrottast varrta herczeg Eszterházy Pálnénak, mely egyszersmind az első pénzért eladott darab". Úgy van, a korán elhunyt herczegné, Croy Eugenie, a Frigyes főherczegné testvére volt az első, a kinek varrattam. Aztán ő volt az is, a ki pár évvel későbben oly lelkesen terjesztette ezt a házi ipart, hogy Német- és Francziaországba ládákkal vitette maga után s úgy árulta.
Ha egyszer valaki megírja a kalotaszegi varrottas történetét, - már pedig megírják, mert ez egy nyomot hagyó házi ipar, - akkor egyik főhelyet Eszterházy herczegné fogja elfoglalni épen a dr. Herich-pár mellett, mert dr. Herich Károly, a nem rég elhalt horvát képviselő volt az, a ki felhivta a miniszter figyelmét, hogy egy kalotaszegi szobát kellene bemutatni a kiállításon. El is jött e vidékre és kirándulásokat tett Kalotaszeg falvaiban egy leendő népipar érdekében s azután is segédkezet nyujtott nekem s úgy támogatott a kezdet nehézségeit legyőzni. Az első varrottas-vásárló Eszterházy herczegné volt. De hogy ezt tehesse, arra dr. Herich Károlynak minden jóért melegen érző szíve nyujtotta az alkalmat: az ő nevéhez lesz kötve ez a házi ipar mindenha.
A fájdalmas megemlékezésnek egy fehér virágát küldöm innen a havasok aljáról, arra a két sírra, melyben azok porladoznak, a kiknek annyit köszönhet ez a vidék. A herczeg Eszterházy Pálné és dr. Herich Károly emléke legyen olyan áldott, a mily áldásthozó volt az ő nemes buzgalmuk.