---

Tartalom

ELSŐ KÖTET

ELŐSZÓ
GÖRÖGÖK
  Az eposz
  A líra
  A dráma
  A próza
  A késői görög irodalom
A RÓMAI IRODALOM
  A köztársaság kora
  Az aranykor
  Róma alkonya
A SZENT ÍRÁS ÉS A KERESZTÉNY ÓKOR
  A Szentírás
  Az ó-keresztény irodalom
INTERMEZZO
  Bizánc és az izlám
KÖZÉPKOR
  Hősi irodalom
  Egyházi irodalom
  Lovagi irodalom
  Polgári irodalom
A RENAISSANCE
  Az olasz renaissance
  Északi humanizmus, reformáció
  A francia irodalom a XVI. században
  Shakespeare kora

MÁSODIK KÖTET

A BAROKK
  A manierizmus
  A spanyol fénykor
  A franciák nagy százada
  Északi barokk
A FELVILÁGOSODÁS
  Angol klasszicizmus
  Az ancien régime
  A német irodalom a XVIII. században
A ROMANTIKA
  A preromantika
  Goethe és kora
  Az angol romantika
  Francia romantika
  A kisebb romantikus irodalmak
A REALIZMUS
  Francia realizmus
  Angol realizmus
  Az északamerikai irodalom a XIX században

HARMADIK KÖTET

A REALIZMUS
  Német realizmus
  Spanyol és olasz irodalom a század közepén
  Az orosz irodalom nagy kora
  A Skandinávok
A SZÁZADFORDULÓ
  Francia századforduló
  Angol és amerikai századforduló
  Német századforduló
  Olasz és spanyol századforduló
  Skandináv századforduló
  Lengyel és orosz századforduló
A MAI IRODALOM
  Mai angol írók
  Német írók és költők
  Francia írók a két háború közt
  Mai amerikai írók
  Mai európai irodalom
  Mai orosz irodalom
FÜGGELÉK
NÉVMUTATÓ
TÁRGYMUTATÓ

---

Előszó

Amikor könyvem a nyilvánosság elé lép, nem tudom leküzdeni azt az érzést, hogy nekem is bocsánatot kell kérnem merészségemért, mint ahogy a régi szerzők tették. Merészségemért, amellyel arra vállalkoztam, hogy egyedül írom meg az egész világirodalom történetét. Megvallom, vállalkozásom engem is nem csekély szorongással töltött el; főképen munkám elején. De amint előrehaladtam, fokozatosan valami megnyugvásféle fogott el. Írás közben jöttem rá ugyanis egy különös felfedezésre: arra, hogy a világirodalom nem is olyan nagy. Ha szigorúan csak azokat az alkotókat és alkotásokat vesszük számításba, akik és amelyek igazán világirodalmi jelentőségűek, a végtelennek látszó anyag megdöbbentően összezsugorodik. Az igazi világirodalom, azt lehetne mondani, elfér egy jól megválogatott magánkönyvtárban, kötetei elhelyezhetők egy nagyobb terjedelmű dolgozószoba falai mentén. Ha valaki kora ifjúságától kezdve, rendszeresen és foglalkozásszerűen olvas, nell' mezzo, az emberélet útjának felére érve már el is olvasta a világirodalom jó részét, anélkül, hogy észrevette volna.

Természetesen minden attól függ, mit értünk világirodalmon. A világirodalmat sokan úgy fogják fel, mint a nemzeti irodalmak összeségét, ezért a magyar tudósok szívesebben használják a ,világirodalom' szó helyett az ,egyetemes irodalom' kifejezést. Én nem az egyetemes irodalom megírására vállalkoztam; a ,világirodalom' szót eredeti értelmében használom. A szót Goethe vetette be a köztudatba. Goethe ezt mondta Eckermannak: "A nemzeti irodalom most nem mond sokat, most a világirodalom korszaka van soron és mindenkinek azirányban kell hatnia, hogy ez a korszak minél előbb bekövetkezzék". Az idézetből látható, hogy Goethe világirodalmon olyan irodalmat értett, amely nemcsak egy nemzet, hanem az egész világ számára jelent valamit. Tehát világ-irodalmat nem cselekvő értelemben, nem azt az irodalmat, amelyet az egész világ ír, hanem szenvedő értelemben, azt az irodalmat, amelyet az egész világ számára írnak. A világirodalom azoknak a műveknek összessége, amelyek értékük vagy hatásuk révén, legalább is virtualiter, minden művelt nemzet számára mondtak valamit és el is jutottak minden művelt nemzethez. A világirodalom története az a folyamat, amelyben a nemzetekfölötti jelentőségű írók és művek országhatárokon és évszázadokon átemelkedve megtermékenyítik és irányítják egymást. A világirodalom története élő összefüggés.

...

---