---

Tartalom

Bevezetés
Életrajzi adatok
Miniszteriális tevékenységének első évéről
Kiegyezési tárgyalások
Hogy lett államtitkár
Az ipartörvény
Vízjogi törvény
Mezőgazdasági rend
Gazdasági hitel, halászat, állategészségügy, mezőgazdasági főiskola, mezőgazdasági statisztika
Bányatörvény
Vámtarifa és vámkérdések. Árúlajstrom
Tisza, Széll, Trefort, Szápáry, Kemény
Berlin, Bismarck, Bötticher
Árúforgalmi statistikai törvény
Vámügyi könyvei
Kamarai reformok
A két iparegylet
Matlekovits mint képviselő
Az 1885-iki országos kiállítás
Hálafelirat
Kiállítási kitüntetése
A kiállítás után
Távozása és az ez alkalomból megnyilatkozó bizalom
Irodalmi munkássága
Matlekovits a külföldön
Matlekovits mint elnök
Országos Iparegyesület
Közgazdasági tevékenysége
Kitüntetések
Matlekovits otthon

---

Előszó

Egy régi, bölcs axióma azt tartja: minden ember annyit ér, amennyit dolgozik. Ha ez igaz, amit eddig senki se vont kétségbe, akkor az az ember, akinek életrajzát most közre adjuk: nagyon sokat ér. Hátha még fokozzuk, sőt hatványozzuk a "dolgozás" fogalmát és értékét, amelynek egy élet eredményeinek mérlegelésénél nemcsak kvantitása fontos, hanem a kvalitása is.

Matlekovits Sándor most lépte át több, mint négy évtizedes köztevékenységének határát. Ha negyven és néhány év alatt az ember nem tesz egyebet, minthogy lerobotolja az élet penzumát, ez is megérdemli, hogy megálljunk egy pillanatra és hogy elismeréssel köszöntsük a vándort, aki több, mint egy emberöltőn át "teljesítette kötelességeit"...

De ha vannak, akik egész életükön át többet tettek a puszta kötelességteljesítésnél, sőt rendkívüli eredményeket értek el és kiválóan fontos tényezők voltak az ország előbbrevitelének nagy munkájában, azok megérdemlik, hogy szemlét tartsunk munkájuk és eredményeik során. Nem hogy glóriával vonjuk be e sorozat fénypontjait, hanem azért, hogy megvilágítsuk velük a magyar közélet rohamos fejlődésének egyes igen fontos - és talán itt-ott már elfelejtett - stációit.

És sokszorosan érdekes az az életrajz, mely az alig négy évtizedes magyar közgazdasági élet megalapozásának és fölépítésének számos fontos részletével van szoros összefüggésben és melynek érdekes epizódjai, kiemelkedő mozzanatai a történeti fejlődés kimagasló momentumaira vetnek világosságot.

Matlekovits Sándor az ujjáébredő Magyarország ifju gárdájában oly szakmának szentelte fényes tehetségeit, melynek komoly, céltudatos munkásokra leginkább volt szüksége. Ez a közgazdasági szakma volt, az ország anyagi érdekeinek ápolása, fejlesztése, amely körül évtizedes mulasztásokat kellett pótolni, amely téren tanult, tapasztalt, munkabiró férfiakra volt szükség, hogy a negyvenes években megindult mozgalmak elszakadt fonalát újra fölvegyék és kapcsolatba hozzák az új korszak szövőszékének gyorsan megindult munkájával.

Matlekovits alapos készültséggel indult neki pályájának, melyen szorgalma és tudása révén önerejéből emelkedett fokról-fokra. Az ifjut lelkesedése és vágyai az irodalmi térre vezették; e réven fedezték föl tehetségét az intéző körök, akik csakhamar az államhivatalnoki pályára és ebben a gyakorlati térre vitték át, ahol a kezdeményezések és intézkedések hosszú során keresztül eljutott a népszerűség, sőt a sokak által irigyelt hatalom magas polcára, melyen maradandó alkotásokkal tette emlékezetessé nevét és tehetségét.

És mikor innen leszállott, egy pillanatra sem szünetelt a munkában. A gyakorlati tér, melyet a miniszterium korlátokkal vett körül, szabaddá lett. Mint miniszteri tisztviselő és mint államtitkár törvényeket és rendeleteket alkotott, intézményeket létesített, melyek a közgazdasági élet televény földjét mély barázdákkal szántották föl és prima vetéssel termékenyítették meg. Utódai késő generációkon át tartották magukat ahhoz az aratáshoz, mely az ő vetéséből kelt ki és élvezték azokat a gyümölcsöket, melyeket ő plántált, vagy melyek az ő kezének ojtása nyomán termettek. Mint szabad ember folytatta a praktikus alkotásokat ipari téren és miután ritka tudását bőséges tapasztalatokkal is gazdagította, szóval-tollal irányt jelölt Magyarország közgazdasági fejlődésének, sőt szorgos munkával közreműködött, hogy e fejlődés az ő nagystílű terveinek, az ő mindig liberális meggyőződésének iránytűje szerint haladjon. Nem rajta mult, hogy a viszonyok kérlelhetetlen nyomása sokszor elfordította, sőt néha elferdítette az iránytűt, melyet ő mindig Nyugot felé igazított.

Négy évtizedes hasznos munka reflexét mutatja ez igénytelen vázlat. Nem apró tükördarabok ezek, amelyek nyugtalanná teszik a képet, melyet megörökíteni volnának hivatva. Inkább nyers darabok, de nemes ércből valók, amelyeket egygyé lehet olvasztani, hogy az egységessé alkotandó egészből nagy és értékes monumentum kerüljön ki.

Ehhez a monumentumhoz szolgáljanak anyagul és alapul az alábbi adatok, melyek nem azért kerültek történeti sorrendben egymás mellé, hogy babérral övezzék annak homlokát, akit dicsőíteni látszanak. Ez adatok jellemzik egy férfiú köztevékenységét, aki egész életében a komoly, irányító munka embere volt. De határköveket és útjelzőket is jelentenek oly korszak történetében, melynek jelentőségéről és hatásáról még sokat fognak írni a hivatott történetírók, akik bizonyára hálásak lesznek minden fontos adalékért, amit a napi krónikás számukra összegyüjt. Hogy adatok, tények és történetek egyes érdemes úttörők nevével szoros kapcsolatban állanak, ez természetes. Ezeknél az anyag a fő, a személy mellékes. De annál jobb, ha - miként ez a mostani esetben áll - e kettő egymástól elválaszthatatlan.

---