---

Tartalom

Táblázatok és ábrák jegyzéke
Szerzők

Juhász Borbála: Előszó
Ilonszki Gabriella: Jó kormányzás és a nemek egyenlősége. Magyarországi helyzetjelentés
Szekeres Valéria: A politika genderközgazdasági szempontból
Dósa Mariann-Krizsán Andrea: A többszörös diszkrimináció helye a magyar genderpolitikában
Szekeres Valéria: Többszörös diszkrimináció genderköltségvetési szempontból
Vajda Róza: Munkaerőpiac, foglalkoztatás, vállalkozó nők A nők teljes értékű munkavállalásának akadályairól és esélyeiről
Szekeres Valéria: A munkaerőpiac genderköltségvetési vonzatai. Az adózás genderhatásai
Aczél Zsófia-Gyarmati Andrea: A gyermekekre, idősekre és a fogyatékossággal élőkre irányuló szociálpolitika genderkérdései
Szekeres Valéria: A szociálpolitika genderköltségvetési vonzatai
Kovács Katalin: Egészség és egészségügy női perspektívából
Szekeres Valéria: Az egészségügy genderköltségvetési vonzatai
Kereszty Orsolya: Nők az oktatásban Magyarországon
Szekeres Valéria: Az oktatás genderköltségvetési aspektusai
Tóth Olga: Láthatatlan ügyek: a nők elleni erőszak és a prostitúció kezelésének intézményes mechanizmusai
Szekeres Valéria: A nők elleni erőszak gender költségvetési vonzatai

Felhasznált irodalom jegyzéke

---

A tanulmánykötet, melyet a kedves olvasó a kezében tart, a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség (Női Érdek) másfél éves projektjének gyümölcse, melyet a CEE Trust Fund Alapítvány támogatott. Amikor 2012-ben elkezdtük munkánkat, már érzékeltük a visszarendeződési folyamatot a nemek társadalmi egyenlősége területén, és fontosnak gondoltuk, hogy az emberjogi alapokon álló női civil szervezetek szövetségese legyen minden társszakma, hogy közös hangon tudjunk érvelni: nincs a válságból kiút, csak a nőkkel. Ezért adtuk pályázatunknak ezt a címet: Wake up Call: Bringing Gender Equality to the Forefronts of Policy Debates (Ébresztő - a nemek közötti egyenlőség kerüljön a közpolitikai gondolkozás előterébe). A politikának küldjük üzeneteinket, a döntéshozóknak, hiszen ők szabják meg azokat az irányokat, amelyek alapján a kormányzati szakapparátus kidolgozza a megfelelő közpolitikai intézkedés csomagokat.

A Női Érdek 2003-ban, az EU-csatlakozás előestéjén alakult feminista ernyőszervezet, mely mára huszonhárom női civil tagszervezetet számlál. Az Európai Női Lobbi (EWL) magyar tagjaként mindennapi feladatai közé tartozik az európai és magyar politikusoknak szóló társadalmi lobbizás a nők érdekeinek érvényesítése céljából. Munkánk során azt tapasztaljuk, hogy csak akkor tudunk hatékonyan érvelni, ha nekem szerint bontott adatok, statisztikák állnak rendelkezésünkre, ha ismerjük az egyes intézkedések előtörténetét, előképeit, ha tudományos elemzések bizonyítják mondandónkat. Mindez azonban még kevés: fontos, hogy megfelelő számú civil támogatót tudjunk magunk mögött, akik a nőkkel való mindennapi találkozásaik, terepmunkájuk során visszajelzést adhatnak egyes intézkedések közvetett vagy közvetlen hatásáról, s végül az is elengedhetetlen, hogy a közpolitika ideológiai háttérintézményei, az "agytrösztök" is ismerjék ezeket az információkat, legyenek tisztában a nemek egyenlőségének szempontjával mint vezérlő elvvel, és integrálják azokat elemzéseikbe, programalkotásukba. A tanulmánykötet huszonöt éven át követi nyomon a nőket érintő közpolitikák alakulását, így összehasonlíthatóvá válnak a trendek, az állítások alátámasztására pedig sok adatot, statisztikát, kutatási eredményt mutatunk be. Külön erénye a könyvnek, hogy a szerzők a legújabb hazai és nemzetközi szakirodalom felhasználásával készítették el a tanulmányukat, ezért az jó kiindulási alap a téma még elmélyültebb tanulmányozásához.

Így született meg a tanulmánykötet gondolata. Korábbi munkánk során már tettünk kísérletet arra, hogy ezt a hármast: gendertudomány- női civilek-közpolitika alkotók egy intellektuális térbe tereljük, erről szólt két szabadegyetemi kurzusunk, az ENA (Európai Női Akadémia, 2009) és párja, az EFA (Európai Férfi Akadémia, 2010), melyek során a kötetünkben is tárgyalt területeken tártuk fel az akkor zajló magyar és nemzetközi genderkutatásokat, és állítottuk párba tagszervezeteink munkájával. Most még mélyebbre tudunk ásni, s történelmi áttekintést nyújtunk a nőket érintő közpolitikák fejlődéséről és hatásáról a rendszerváltozás óta egészen 2013- ig. Célközönségünk a tudományos és egyetemi közösségen kívül az agytrösztök, a közpolitikai kutatóintézetek, a média, és nem utolsósorban a politikusok, s a politikai karrierre aspiráló nők és férfiak.

A közpolitika értékek és normák megtestesítője is, és bár természetes, hogy az éppen regnáló kormány ideológiája tükröződik benne, sosem kérdőjelezhet meg egy demokráciában alapvető demokratikus értékeket, és csak akkor ér valamit, ha pénzt is rendelnek mellé. A valós politikai szándék ugyanis a költségvetésben mutatkozik meg legtisztábban: ahogy a szeretet nemcsak szó, hanem viselkedés is, a politikai akarat nemcsak pártprogram, hanem büdzsé is. Ezért a feminista közgazdaságtan kifejlesztette a költségvetés nemek szerinti vizsgálatát, illetve a nemek egyenlőségét figyelembe vevő költségvetés- készítést, az úgynevezett gender budgetinget. Ez a kormányzati pénzügyi eszközök (adók, pénzbeli transzferek stb.) nőkre és lányokra való hatásának mérését jelenti, tudatos használata pedig a nemek egyenlőségének elvét alkalmazza - jelen esetben épp a költségvetésben (azaz az úgynevezett gender mainstreaming jelenik meg ezen a területen). A Nőtlen évek ára címben is tükröződő vezérfonal épp ez az elemzéstípus lett, ezért a kötet minden tematikus fejezetét Szekeres Valéria tanulmánya zárja az adott terület genderköltségvetési vonzatairól. Az egyes fejezetekben rövid idézetek formájában helyet kaptak női civil szervezetek vezetőivel készített interjúrészletek is, ugyanis a szerzők tagszervezeteinkkel készített oral history interjúkat is felhasználtak megállapításaik illusztrálására. Ez információértékén túl szimbolikus lépés is volt: lehetőséget adott az ugyanazért a célért - a nemek egyenlőségéért és a nők helyzetének jobbításáért - más-más módszerekkel dolgozó tudományos és a civil szféra párbeszédére.

A könyv első két fejezete, a politika és a többszörös diszkrimináció témája adja meg a nőpolitika és a nemek egyenlőségének magyar, EU-s és nemzetközi jogi és hazai államigazgatási kereteit, illetve elméletileg alapozza meg a további részeket. Ezek után a könyv szerkezete nem fontossági sorrendet követ, hanem azt a matematikai "tornasort" tükrözi, amelyet a mindenkori közpolitika arra a területre fordít anyagiakban. A munkaerőpiac, mint a gazdasági termelés alapja az első, majd jön a két fontos ágazat: a szociál- és családpolitika (másként fogalmazva a "gondoskodás gazdasága") és az egészségügy. Ezt követi az oktatás, majd a kötetet a nők elleni erőszak területe zárja (a mi értelmezésünkben: párkapcsolati erőszak, szexuális erőszak és prostitúció), amely a ráfordított összeg szempontjából szinte a láthatatlan kategóriába tartozik.

A legnagyobb megtiszteltetés hangján kell szólnom szerzőinkről, akik a magyar gendertudomány hazai neves képviselői, a társadalmi nemi megközelítést alkalmazzák saját diszciplinájukban (politológia, szociológia, közgazdaságtan stb.), s mind nők. A nők egymást segítő szolidaritása tükröződött abban a döntésben is, hogy több esetben mester és tanítvány együtt jegyzett egy tanulmányt. Aczél Zsófia, Dósa Mariann, Gyarmati Andrea, Ilonszki Gabriella, Kereszty Orsolya, Kovács Katalin, Krizsán Andrea, Szekeres Valéria és Tóth Olga voltak felkért szakértőink.

A magyar gendertudomány aktuális helyzetét jelzi, hogy ez az összefoglaló kötet egy civil szervezet felkérésére és külső, alapítványi forrásból valósul meg. A nőtudománynak, később a társadalmi nemek tudományának intézményesülése ugyanis Magyarországon még gyermekcipőben jár (bár reméljük, ez a kitétel hamarosan túlhaladottá válik). Létrejöttek ugyan egyetemeken belüli műhelyek, úttörő tudósegyéniségek körül, "gender studies" központok, magyar nyelven mégis mind ez idáig nem lehetett diplomát szerezni a társadalmi nemek tudományából, a női témákból diplomázó diákok tudományos előmenetele, álláslehetősége nem biztosított, ha ezen a területen és itthon maradnak. A magyar tudományos közösség egy része idegenül, néha gúnyosan szemlélte a feminista tudósok munkásságát, és előfordult, hogy a tehetséges tanítványokat megpróbálta eltéríteni ettől az úttól, mondván, ez zsákutca a karrier szempontjából, ez nem "hardcore", nem "igazi" tudomány. Ebből fakadt az a furcsa helyzet, hogy az elkötelezett érdeklődők vagy a Közép-Európa Egyetem (CEU) gender és más tanszékein folytatták MA- és PhD-tanulmányaikat, angolul, vagy a tudományos pályáról letérve aktivista indíttatásból a hazánkban bizonytalan fenntartású civil szektorba igazoltak át. A szokásos harmadik út, vagyis a közszféra nemek egyenlőségével foglalkozó minisztériumi, fehérgalléros állásai pedig - az 1. fejezetben kifejtett okok miatt - soha nem is léteztek. Így, bár mindig is voltak magyar egyetemi és akadémiai partnerek a nemzetközi genderszemléletű közpolitikai kutatásokban, a publikációk általában angol nyelven születtek meg, és az angolul olvasó közönség gazdagodhatott befogadásukkal, a magyar közpolitika ezekre nem tudott támaszkodni, vak maradt a "láthatatlan" problémák iránt. Hisz, amilyen bogár nincs is, azt tanulmányozni sem lehet, amit nem lehet tanulmányozni, arra tanszéket sem lehet alapozni, ha nincs tanszék, akkor ott az ilyen bogártudósoknak nem sok babér terem, és ha mégis ragaszkodnak témájukhoz, kicsit bogarasnak tartják őket. Aki végigolvassa a Nőtlen évek ára című könyvet, megérti, milyen holisztikus megközelítést kínál az egyes szakpolitikák genderalapú tanulmányozása, mennyire szükség van erre a tudományra!

...

---