Előszó

Gárdonyi Géza sokat foglalkozott a magyar nyelv sajátságaival, írás közben elmerült a magyar nyelv eredetiségének, szépségének, kifejező erejének vizsgálatába. Ezeknek az elmélkedéseknek, töprengéseknek eredménye ez a könyv. Nem is szabad ezt egy új Antibarbarus-nak vagy a Helyes magyarság kézikönyvének tekintenünk, hanem egy eredeti módon, önállóan gondolkodó író megfigyeléseinek, ötleteinek. Itélete a legtöbb esetben helyes, de néhol kétségtelenül ellentétbe jut a nyelvtudomány, különösen a nyelvtörténet megállapításaival. A könyv így is érdekes és tanulságos, mert új oldalról világítja meg Gárdonyi Géza írói egyéniségét és azt a szerető gondot, mely őt minden művének megírásában vezette.