Katona József visszaemlékezése
Bevezető
A visszaemlékezések, önéletrajzok, naplók, memoárok, levelek és egyéb személyes dokumentumok mára a történelemtudomány megkerülhetetlen forrásaivá váltak. Ez a megállapítás egyaránt érvényes a politikatörténetben fontos szerepet játszó egyének személyes dokumentumaira, valamint a hétköznapi foglalkozást űző emberek által hátrahagyott forrásokra is. A személyesen átélt sors hiteles elmesélése önmagában is érdekes és értékes olvasmánnyá teszi ezeket a dokumentumokat, azonban a történészek számára is fontos forrásként szolgálhatnak például a család,mentalitás- és életmódtörténeti kutatásokhoz, valamint egy-egy foglalkozás történetére vonatkozóan is.
Katona József (1869-1945) visszaemlékezéséről eddig két tanulmány jelent meg. 1974-ben Lóránd Nándor jelentetett meg egy rövid forrásközlő cikket "Katona József gyógyszerész naplója a múlt század végi gyógyszerészképzésről" címen az Orvostörténeti Közleményekben. Mészáros Ágnes nem a gyógyszerészettörténeti, hanem elsősorban a magánéleti vonatkozásokat emelte ki"Katona József gyógyszerész naplója. Egy kecskeméti gyógyszerészcsalád emlékére" című tanulmányában. Mivel mindkét szerző naplóról beszél, szükségesnek látszik, hogy a napló műfaját meghatározzuk, és különbséget tegyünk a napló, valamint az önéletrajz (vagy visszaemlékezés) között.
Philippe Lejeune meghatározását, mely szerint "az önéletírást a fikció bája, míg a naplót az igazság vonzza", nem tartom ebből a szempontból kielégítőnek. Lejeune szerint ennek a különbségnek az az oka, hogy eltér a két műfaj időbeli dinamikája. Az önéletrajz esetén a "múlt [...] csupán korlátozott ellenállást jelent a képzelet hatalma számára." A naplóíró ugyanakkor "sohasem ura szövege folytatásának. Úgy ír, hogy nem ismeri a cselekmény folytatását." Lejeune szerint tehát abban az értelemben van közelebb a napló az igazsághoz, hogy kevesebb a helye a képzeletnek, a fikciónak, kevesebb teret enged az utólagos rekonstrukciónak. Lejeune-nel szemben én mindkét műfajt egyenrangúnak tekintem valósághoz való viszonyukat illetően. Reprezentációnak tekintem mindkettőt, és valósághoz való bonyolult, komplex viszonyukat nem eltérő időbeli horizontjuk, hanem az emberi érzékelés, észlelés és felidézés szempontjából értékelem. Véleményem szerint a két műfaj között az alábbi három szempont szerint tehetünk különbséget: a személyiség megragadásának módját illetően, az időhorizont szempontjából és narratív szempontból. Az önéletrajzot tehát az alábbiak szerint határozhatjuk meg: a személyiség történetének megírása egy egységes narratív keretbe ágyazva az életút egy adott időpontjában; a napló viszont a személyiséggel történt események időben hosszan elhúzódó rendszeres rögzítése, nem feltétlenül egységes narratív történetbe ágyazva. Az ilyen definíciós kísérletek természetesen sohasem tökéletesek. Az élet sokszínűsége általában gúnyt űz a klasszifikációs igénnyel fellépő történészekből. Az önéletírás is átcsaphat naplóírásba vagy "naplászatba", de a napló rendszeres felülvizsgálata, átírása is járhat annak "elönéletrajzosodásával."
Katona József műve több műfajt ötvöz egymással. Alapszerkezetében visszaemlékezés, hiszen nem naplószerűen, hosszabb időtartam alatt keletkezett rendszeres bejegyzésekből épül fel, hanem az elbeszélő élete egyik szakaszában tekinti át egész életét a megszületéstől a visszaemlékezés időpontjáig. Ugyanakkor a visszaemlékezést számos egyéb dokumentummal, főként levelekkel és újságcikkekkel egészítette ki Katona József, ezzel enyhítve a visszaemlékezés egyoldalúan retrospektív jellegén.
Katona József négy, általa írott kötet hagyott hátra. 1914-ben elhunyt kislányának, Klárikának (1898-1914) állított emléket az első három kötettel, melyeket "kék könyveknek" nevezett el (Klárika. Igaz történet I-II. Írta az Apussa 1914; Klárika nélkül III. Írta K. J.). A negyedik kötetben, vagyis a visszaemlékezésben (hívjuk ezt "fekete könyvnek") saját magának és családjának a történetét meséli el. A művek keletkezési idejét illetően Katona nem ad semmilyen támpontot. Sem a művekben, sem a levelezésében nem találtam utalást arra vonatkozóan, hogy mikor keletkeztek. Arra azonban többször is utal, hogy a kék és fekete könyveket párhuzamosan írta: "Ezt a két könyvet is alig győzöm szusszal, sokszor szeretném őket befejezni, máskor, nagyon is sűrűn, úgy elcsüggedek, hogy már ezekről is lemondanék, csak a sors megváltana szenvedéseimtől." Vagyis mind a kék könyvek, mind a fekete könyv megírására Klárika halála, vagyis 1914 után került sor. A fekete könyvben számos helyen utal Katona kislányának halálára. 1898-ban Klárika megszületésénél például már tényként közli, hogy kislánya 16 évesen elhunyt: "Mikor megszületett, el sem lehetett képzelni azt a leírhatatlan boldogságot, amelyet kicsikénk volt hivatva 16 éven át tüneményes, áldott kis életével reánk árasztani." Mivel a visszaemlékezés utolsó bejegyzései 1911. évi eseményekről tudósítanak minket, biztosan állíthatjuk, hogy nem naplóval állunk szemben, hanem önéletrajzzal vagy visszaemlékezéssel. A visszaemlékezés datálásához további támpontot ad, hogy a visszaemlékezésben szereplő családfa esetén az utolsó tollal írt, vagyis a napló írásakor már ismert dátum 1915. december 4. (Vozáry József halála). Viszont testvérének, Zsigmondnak 1919. évi halála már ceruzával szerepel a családfán, tehát ez vélhetően utólagos bejegyzés. Ezek alapján a visszaemlékezést valószínűleg 1915 és 1919 között írhatta Katona József.
Katona a visszaemlékezését szűken vett családjának szánta ("e könyvet a magam, esetleg a család érdeklődő tagjai számára írom"), nem pedig a nagyközönységnek ("idegen kezébe ez a könyv úgysem kerül"). Az sem kizárt, hogy ezzel akart segíteni unokaöccsének, Katona Bélának (1884-1959), aki apja halálát követően kezdte gyűjteni a családtörténeti vonatkozású dokumentumokat. Az ő gyűjtése jelenti a Katona család iratanyagának legnagyobb részét, mely a Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltárában található a visszaemlékezéssel együtt.
1911. évtől kezdve a visszaemlékezés erősen megrongálódott, hiányos. A
...