Ilkei Csaba
Történelmünk és az állambiztonság
TARTALOM, BEVEZETÉS
Tartalom
Bevezetés
Ávós történelem
Emberéletek, melyekkel a mai napig nem tudnak elszámolni
A csekista módszerek és következményeik
Ismeretlenül, álnéven, anyakönyvezetlenül, jeltelenül
Az államvédelem átmentett hatalma
1956. november 4.
"... a szabad világ igenis beavatkozhatott volna..." A szabad magyar rádiók utolsó 24 órájának hiteles szövegei
A rádióadások hiteles szövege
A D-144-es szigorúan titkos tiszt esete Ábrányi Auréllal és millió dollárral, avagy emberrablás és üzlet állambiztonsági módra
"Ábrányit 1961-ben hazahoztuk"
Kémrezidentúra Budapesten Struzzieróval
Gerő, a "10" sz. r. százados és a D-144-es szt.-tiszt színre lép
"Lopok, csalok, hazudok..."
Mérgezési kísérlet és kitervelt emberrablás
Harangozó 1987-ben: "Gerő elvtársat tájékoztatni kell!"
Ábrányi 13 éve a Gyorskocsi utcában
Variációk egy játszmára és a 120 millió dolláros átverés
Ábrányi Aurél lezáratlan dossziéja: legfelső pártszinten döntöttek sorsáról - kerestük celláját a Gyorskocsi utcában
Újabb titkok derültek ki Ábrányi Aurél rejtélyes hazarablásáról - Biszku Béla belügyminiszter adott engedélyt az akcióra
Egy elárult határátlépési szándék következményei
Ábrányi átáll és célszemély lesz Bécsben
Gerő a szovjet elhárítás hadnagya és a BM szt-tisztje
Mérgezési kísérlet, majd hazarablás
13 év a luxus börtönben, rejtélyes távozás
120 millió dolláros üzlet az állam kárára
Új dokumentumok, új válaszok
A kizárás felülbírálata némi önkritikával
"Erőszakos úton haza kell hozni!"
1956: az ÁVH győri irattárában
Biszku Béla megadja az elvi engedélyt
"Acél", "Rónai", "Szirom"
"Chloroform, altató injekció, kis méretű pisztoly"
Az "Elvtárs": "Szőke" vagy "Gerendás"?
A hírszerzés operatív kombinációs terve
"Nem kell elsijetni, nagyon gondosan előkészíteni"
A végkifejlet osztrák bírósági változata
A Varsói Szerződés legnagyobb love storyja
Miért váltották le és száműzték Budapestről 1973-ban a
Magyar Néphadsereg katonai főcenzorát: Tóvári Béla alezredest?
Natalia Nyikolajevna Csernogubova
Tóvári Béla
Az első találkozás, válás és házasság
A hatalom nem enged, Tóvári téved
"...Közben Tóvári alezredes az ágyában hentereg..."
"...Érzelmeiket rendeljék alá egy felsőbbrendű kérdésnek!"
Az angol katonai cenzúra
Büntetés és végzet
"...Felülvizsgálni én nem tudok..."
Bevezetés
Volt egy kor, melyben ítélet nélkül tűntek el emberek, megszűnt a jogbiztonság, s az állami terror az osztályuralom intézményesített eszköze lett. Ártatlan embereket tartóztattak le, vertek és kínoztak bosszúvágytól lihegő gátlástalan és könyörtelen gyilkosok, akik 1945-ben jelentek meg a diktatúra egyenruhájába bújva. Az osztályharc ideológiai célkitűzéseinek megvalósításáért a magyar nép ellenében átvették a hatalom megragadásának és megtartásának erőszakos módszereit szentesítő szovjet gyakorlatot. A megfélemlítés, a kollektív bűntudat kialakítása, a manipulatív propaganda sötétsége kitörölhetetlenül telepedett rá a meggyötört, megalázott és kiszolgáltatott magyar társadalomra.
A terrort levezénylő magyar államvédelem (PRO, ÁVO, ÁVH) mögött mindenkor ott volt a Magyar Kommunista Párt, a moszkvai Kreml, az országot megszálló Vöröshadsereg, s a politikai rendőrséget közvetlen ellenőrzése alatt tartó szovjet állambiztonság, az 1917-ben életre hívott CSEKA jogfolytonos utódja. A "csekisták" elvetemült módszerei nem változtak a szervezeti átalakulás során, akárhogy is hívták a közvetlen pártirányítás alatt tevékenykedő államhatalmi terror vonulatokat (GPU, OGPU, NKVD, NKGB, MGB, KGB.) Az 1945 utáni magyar államhatalmi intézmények hierarchiájában egyetlen olyan szerv akadt, amely töretlenül felfelé ívelő karriert futott be, ez pedig a párt ökleként korlátlan hatalomhoz jutott politikai rendőrség volt.
Révai József szerint a népi demokrácia válfaja a proletárdiktatúrának, felfegyverzi a kommunistákat azzal a tudattal, hogy az osztályellenség ellen még határozottabban és egységesebben kell kiépíteni az államhatalomnak azokat a szerveit, melyek ennek az erőszaknak az alkalmazására valók. Biszku Béla azonban úgy vélte, a legnagyobb hiba az volt, hogy a marxizmus-leninizmus elveitől eltérően a proletárdiktatúrát nem alkalmazták kellő mértékben a szocializmus ellenségeivel szemben, akik aknamunkát folytattak a népi demokratikus rendszer ellen. Pedig "A szocializmus építésének egész időszakában az erőszakfunkciónak kell érvényesülnie, mert belső ellenségeink, a nemzetközi reakcióra támaszkodva, újra és újra megkísérlik kezükbe kaparintani a hatalmat."
A pártirányítás alatt működött magyar állambiztonság 1945-től következetesen fordult a nemzet megtartó gerince: a nemzeti középosztály még megmaradt erői ellen. Ők voltak a középparasztok (kulákok), a pártonkívüli értelmiségiek, diplomások, köztisztviselők, egyházi személyek, a dinasztikus családok tagjai. Arra a sztálini sugallatra, hogy a III. világháború a küszöbön áll, az MDP és az államvédelem rács mögé kényszeritette a szemükben reakciós, osztályidegen, megbízhatatlan, népellenes elemeket, akik a háború esetén a proletárhatalom ellen fordulhatnak. A törvénytelenség évei okkal szültek gyűlöletet a tisztességes magyar emberekben, s vezettek 1956 októberéhez.
A forradalom leverése után a diktatúra még sokáig átörökítette módszereit az újjászervezett állambiztonsági munkában, amely behálózta a társadalmi, gazdasági, kulturális és tudományos élet minden területét. Soha, senki sem érezhette magát biztonságban, a titkosszolgálatok nem jogállami eszközökkel megfigyeltek, ellenőriztek mindenkit, adatokat, információkat gyűjtöttek, lehallgattak, cenzúráztak, ügynököket szerveztek be, erőszakos akciókat hajtottak végre. Az őszinte emberi kapcsolatokra vágyókat pedig - mint majd egyik példánkból látják - felszólították, hogy "Érzelmeiket rendeljék alá egy felsőbbrendű kérdésnek!"
A demokrácia hiányos hatalmi kurzusok mindig megtalálják a társadalom rettegésben tartásának eszközeit: a bűnbak keresést, az ellenség képet, "a mindenki gyanús" állapotát, az "éberségi tisztogatásokat", a "csengőfrászt" és "a párt ökle" szerepét vállaló alantas, zsoldos végrehajtókat. A meghurcoltak pedig mindenkor hajlamosak birkanyájként viselkedni: tűrni, hallgatni, árulóvá válni, besúgónak jelentkezni, pártapparátusok és titkosszolgálatok megnyomorított kiszolgálójának lenni, elviselni a brutalitásokat odavetett koncért, a túlélési esélyért.
Azok a megnyomorítottak és megalázottak, akik nem tanulnak a saját múltjukból, megérdemlik, hogy újból átéljék azt.
A Szerző