---

Tartalom

I. Az előmunkálatok
II. A könyvtestre vonatkozó munkálatok
III. A könyvmetszés diszítése
IV. A könyv betáblázása és borítása
V. A könyvkötés külső diszítése

---

Bevezetés

Jelen dolgozatnak az a czélja, hogy a könyvkötés mesterségét, technikáját - az ide vágó szakirodalom és részben személyes tapasztalatok alapján - főbb vonásaiban megismertesse. Nem szorítkozunk csupán a technikai eljárások szűkös leírására, hanem egyben kiterjeszkedünk azon szempontokra is, melyéket a czélszerűség, tartósság és szépségérzet jelöl ki számunkra. Elsősorban a nagy, nyilvános könyvtárak kivánalmaira leszünk tekintettel, de ott, a hol a könyvtáblák külső diszítéséről szólunk, a bibliofileknek is szentelünk néhány lapot. Hogy ez az ismertetés nem lesz fölösleges, azt lépten-nyomon bizonyítja a tapasztalat. Ki ne ismerné közülünk azt a bántó érzést, mely lelkünket elfogja, midőn egy-egy sokat dicsért, remekműnek kikiáltott könyvet otromba, izléstelen, csöppet sem hangulatos köntösben pillantunk meg bámulója asztalán, vagy ki ne bosszankodott volna azon, hogy egy-egy gyakrabban használt kötet idő előtt szétmállik, háta megrepedezik, vagy foszlásnak indul, úgy, hogy csakhamar újabb bekötésre szorul? Pedig e kétségbeejtő állapotnak könnyen végét lehetne vetni, ha a könyvet köttető nagyközönség, sőt sokszor az ezzel megbízott könyvtári tisztviselő is, nem tartaná fölöslegesnek, hogy e technikai ismeretekbe egy kissé elmélyedjen. Azok előtt, a kik szomorú könyvkötészeti viszonyainkat ismerik, nem fog túlzásnak tetszeni amaz állításom, hogy alig van egy-két olyan műhelyünk, a hol a kényesebb izlést csak félig-meddig ki tudnák elégíteni, noha a modern technika minden újabb vívmánya rendelkezésükre áll. Ez jórészt abban leli magyarázatát, hogy a munkások rendszerint csak ügyes mesteremberek, kikből a művészi érzék szinte egészen hiányzik. Ezt az amateur-öknek kell lassankint beléjük csöpögtetni. Mint Uzanne mondja, a kiváló könyvkötőket a kiváló műbarátok nevelik, mert az ő izlésük, fantáziájuk adja meg a kötésnek azt az egyéni szinezetet, művészi tökélyt, melyet a régi és új mestereknél annyiszor megcsodálunk. De hogy a megrendelő ily jelentékeny szerepet játszhassék, ahhoz feltétlen szükséges ismernie azokat az eszközöket és módokat, melyekre a munkás támaszkodhatik. Azonban, hogyha - mint pl. a közkönyvtárak megrendeléseinél - nagyobbszerű művészi hatások kifejtésére nem is nyílik alkalom, a könyvkötő folytonos ellenőrzését, irányítását akkor sem szabad elmulasztani, mert ezt a megélhetés vágya könnyen felületességre csábíthatja. A megrendelő dolga, hogy szigorú ellenőrzésével útját állja az ilyen lelkiismeretlenségnek s rászoktassa a munkást arra, hogy kötelezettségének a legnagyobb pontossággal eleget tegyen. Már pedig ehhez - mint Maire írja - nem elég az, hogy nehány banális és közönséges követelmény betartására ügyelünk, melyek teljesítése daczára néha igen súlyos mulasztások terhelik a könyvkötő lelkiismeretét; hanem azokra az aprólékos technikai részletekre is ki kell terjeszkednünk, melyek elsietése néha csak később boszúlja meg magát. Erre pedig ismét csak a kötés technikai oldalának pontos ismerete képesít.

---