2015 januárjában zúzmarákat karcolt az ablakomra és az arcomra is a jeges hideg. Ebből született akkor a Január - havi ciklus című kötet Gubcsi Attila festményeivel, grafikáival illusztrálva. Később észrevettem, hogy meglepően sokan töltötték le a könyv digitális kiadását az Országos Széchényi Könyvtár Magyar Elektronikus Könyvtárából. Ez sarkallt arra, hogy tovább folytassam a ciklust, mely persze női. Témája hozzájuk fűz. Persze a februári hideg is itt hagyta a nyomait.

Nagyon várjuk a tavaszt, a felpezsdülést. A hosszú tél alatt és után kétségek gyötörnek bennünket, elfáradtunk az óév terheiben, kellene a megújulás. A puszta vágy azonban gyenge, és e gyarlóságból kusza gondolatok támadnak. Nem is biztos, hogy megtörténnek a dolgok. Lehet, hogy csak a fantáziánk mozgolódik túl élénken. Képzeletvilágunk mégsem légből kapott. Ki tudja, honnan eredő - és esetleg aluszékony, avagy szándékosan elfojtott - vágyak, érzések, szándékok keverednek egymásban. Hisztériák és békék, a kacagás és a zokogás könnyei, buján viharos érzések és lógó arcok. Kudarcok a jó ízekkel, illatok a menekülésekkel, drámák és élvhajhász élmények. Összekavarodnak, tisztítják és fertőzik egymást, és szót kérnek váratlan szövegekben, meglepő szavakban, leíratják azokat a képeket, amelyeket soha nem láttunk.

Így született a Február - havi ciklus farsang táján. Kicsiny, törékeny érzésekből, képzelődésekből, a múlt bevésett nyomaiból. Elmúlt már a múlt mára?