---

Tartalom

Bevezetés

I. Töredék (Monda: Hallottad-e én hatalmamot?)
II. Mondd meg, szegény árva, merre siránkozol
III. El kell mennem, nincs mit tennem, édesem
IV. Fris szinben tündöklő édes szép asszonkám
V. Nosza, sohajts egyet, gondolj valahová
VI. Ez világ sem kell már nekem
VII. Mutata Venus egy almát
VIII. Sokan szólnak most én reám nagy ártatlanul
IX. Szivem vidámsága, gyönyörű szép Sára
X. Bágyadt lelkem, mit remélhetsz tovább magad felől
XI. Nem szólok én senkiről
XII. Az mezőre kimenék
XIII. Oh gyönyörüséges, mindeneknél kedvesb
XIV. Csak nem régen láték egy szép virágszálat
XV. Egy vén vitéz ilyen panaszt indita
XVI. Lakjatok vigan
XVII. Madarak közt nincs sebesb a sólyomnál
XVIII. Láték minap megrekesztvén egy kis madarat
XIX. Jaj mi keservesen esék az énnékem
XX. Menj el két kezemmel irott kis levelem
XXI. Minap kezemben vőm muzsikámat
XXII. Egy filemüle kis madár
XXIII. Jelen vagyon már az üdő
XXIV. Mit vétettem, idegenem, hogy megutáltál
XXV. Hallod-e, pendits(d) az lantot
XXVI. Poéták, hol vattok, talám mind alusztok?
XXVII. Kegyes dolgot hallaszsz most én tőlem
XXVIII. Szándéka szivemnek meg nem elégedhet
XXIX. Két szép fejér almát minap hogy láték
XXX. Kertemben nyilt piros rózsám
XXXI. Édes Júliám, gyönge violám, arany almácskám
XXXII. Az ki nem régentén válék én tőlem
XXXIII. Lánggal ég az szerelem az ifjak szivében
XXXIV. Szivemnek panaszkodását
XXXV. Zöldnek mondnak egy madarat
XXXVI. Tekinték egy igen szép kertben
XXXVII. Bánatja nincs is világon annak
XXXVIII. Vagyon-e szivem szándékodban
XXXIX. Várj meg madaram
XL. Piros hajnalkorban szóló kis madárkám .
XLI. Oh mely keservesen emlitem szivemben
XLII. Imhol nyitva én kebelem
XLIII. Én bús gondolatim békét hogy nem hagytok?
XLIV. Búmra termettél volt nekem világra
XLV. Minap épült, látám. egy szép virágos kert
XLVI. Mint az tőrben kerített árva madár
XLVII. Látom, minden örül az tavasznak
XLVIII. Égő lángban forog szivem, higyjed, éretted
XLIX. Soha nem volna jobb, mint vénasszont venni
L. Nemde nem te vagy-e az szép fülemüle
LI. Siralmas hattyu Neander partján
LII. Édes Júliám, gyenge violám
LIII. Rajtad az én szivem immár megnyugodott
LIV. Oh én keserves életem, mely nagy búra hozál engem
LV. Életem hervasztja szerelemnek lángja
LVI. Életemnek s vig kedvemnek fényes csillaga
LVII. Gyászruhám is nekem, mint holló
LVIII. Árva fejem mi haszna éltem
LIX. Mindennap jó reggel ezen repűlnek el, szálldogálván darvaim
LX. Gonddal teljes üdő
LXI. Menj el édes versem, violám köszöntsed
LXIL Nincsen az világon keserűség nagyobb, mint az szomorodott szű
LXIII. Egy szegény rab hallván, hogy az ajtó zörög
LXIV. Keserves panaszim mi haszna, hogy tészem
LXV. Titkon vadászva minap Diána
LXVI. Kevés szóval vegyed jóakaratomat
LXVII. Bátor bár úgy legyen, mint hozta szerencse
LXVIII. Kedvemet ujétó, öröm-bátoritó Múzsáknak szép asszonya
LXIX. Immár tőled egy kevéssé megválom
LXX. Szomorúság után ha öröm érkezik
LXXI. Éljetek vigan mostan mindnyájan
LXXII. Gondolkodván ezen, egy ifiu monda
LXXIII. Hamisságban foglalatos
LXXIV. Elnyertem az pályát, vigan örvendek
LXXV. Ajak vérén termett sugár liliomszál
LXXVI. Háromféle dolog világban tartóztat engem, gyönyörüségem
LXXVII. Rám mosolygó két szép szemével
LXXVIII. Könyörü triumphusát Venusnak látom
LXXIX. Jaj nekem szegénnek, idegen legénnek, ki most utra indulok
LXXX. Sebes tenger habja Júlia haragja, kinek vagyok én rabja
LXXXI. Minap mulatni mentemben
LXXXII. Oh szivemnek gyönyörüsége
LXXXIII. Mozdulj nótám, szívem vigasztalója
LXXXIV. Oh mely szép dolog volt, Isten, az barátság
LXXXV. Bátor bár úgy légyen, mint hozta szerencse
LXXXVI. Teremtett állat közt nincs szebb az embernél
LXXXVII. Töredék. (Vigye ördög őt pokolban)
LXXXVIII. Oh én keserves életem
LXXXIX. Búkkal emésztő szomorú tél
XC. Térj meg bujdosásidból
XCI. Titkon Venus egy szép kertet plántála
XCII. Az vénasszony borjút őriz, mind elszalasztgatja
XCIII. Együtt vagyon Venusnak két leánya
XCIV. Búm elfelejtésére
XCV. Fárad az elmém széljel
XCVI. Egy filemüle zengését
XCVII. Pendits(d) meg te az hegedüt, vonj egy szép tánczot
XCVIII. Hozzon Isten, hozzon jó egésségben
XCIX. Régi tüzem alatt szive
C. Thalia énekét elkezdette
Cl. Ime, mely újság, de nem vigasság érkezik
CII. Keserves panaszszal kezdem énekemet
CIII. Jó illat mezőkben, tavaszszal kertekben mindenfelé érkezik
CIV. Szivem szakad s mégis óhajt, hű szerelmem
CV. Példázta minap éjszakai álmom
CVI. És nem telik abban kedvem
CVII. Mint vagy, édes lelkem, gyönyörüségem
CVIII. Reméntelenképen minap történetben
CIX. Rútul meghervadt, kéntul elbágyadt nagy szűszakadván egy árva
CX. Átkozott szerencse, ki nekem szolgáltál
CXI. Csendes szép időhöz hasonlatos erkölcs
CXII. Piha esső fészeke, meguntam magamot
CXIII. Tudod-e, miért jöttem elédben?
CXIV. Ez volt-e, szerelmes szivem, az te kévánságod?
CXV. Egy violát nevelt Venus szerelemre
CXVI. Egy szép tánczot jó kedvemből, szép szerelmem, küldök
CXVII. Szerelmemnek szerelméért gyötrődöm
CXVIII. Istenem sok jókkal, mint mezőt virággal, édes lelkem áldjon meg
CXIX. Édes szerelmem, kedves örömem, mit szomorkodol?
CXX. Nektek szemetek fekete
CXXI. Egy keserves, jóktól fosztatott szegény rab
CXXII. Mint párducz prédára, kegyesem ily búmra szüntelen igyekezik
CXXIII. Piros rózsaszínű, sok vigasságszerző kegyes istenasszonyok
CXXIV. Áldott pünköstnek feltetszett ujsága
CXXV. Töredék. (Kinek marada stb.)
CXXVI. Egy új históriát mondanék tünektek, ha reá hallgatnátok
CXXVII. Bárcsak éjjel hadnál énnekem alunnom
CXXVIII. Én elmenék fürjészni, fürererum rerum
CXXIX. Cantio elegans. (Ut auceps solet madarakat fogni.)
CXXX. Mit tréfálsz. Cupido, mint saját mátkáddal?
CXXXI. Édes komám, hallgasd meg
CXXXII. Asszonynépek vegyétek eszetekben

Jegyzet
Pótjegyzetek
Tartalom
Betűrendes tartalomjegyzék

---

Bevezetés

E kötetben a magyar irodalom történetével foglalkozó egy csomó XVI-XVII. századi, kilencz tizedrészben szerelmi éneket vesz. Ezek egy oly énekes könyvből valók, mely nem volt teljesen eddig sem ismeretlen s melyre csak hosszas keresés után akadtam rá az erdélyi muzeum-egylet kézirattárának rendezetlen részében. Nem volt pedig ismeretlen azért, mert a könyvtárigazgatói tisztben, boldogult emlékü elődöm. Szabó Károly, ki ez énekes könyvet az erdélyi muzeum könyvtárába elhelyezte, ismertette volt a Magyar, Történelmi Társulat 1879. évi aug. 23-30-ki vidéki kirándulásán Maros-Vásárhelyt. Ugyanott ez énekeskönyv eredetéről elmondja, hogy 1875 tájt kapta Révay Lajos, elébb ilyefalvi, utóbb s.-szentgyörgyi ev. ref. lelkésztől. Az énekes könyv első lapján ez olvasható: "Ez az köny(v) Almer Andrásé, hogyha el találna veszteni, tartozzék megh mint kedves jó akarójának. Anno 1694." E név ugyanazon lapra még kétszer van más kézzel felirva s egyszer elkezdve. Azonban ez irások egyike sem egyezik az énekes könyv irásával és igy ezek nem a másolót, csak a tulajdonost jelzik. Maga az énekes könyv összeirója gyakorlottabb másoló volt, mint az elég szép írás mutatja s mindenesetre korábban írta; de hogy ki volt ez, ma már csak hozzávetőleg határozható meg; mert az énekes könyvből az első 5 levél s így az eredeti czímlap is hiányzik.

...

---