---

Tartalom

Bevezető

Állambiztonsági rendszerváltás, 1989
  "Ez egy életveszélyesen komoly ügy!" - A rejtélyes "László" dosszié feltáratlan titkai
  Intézkedési terv fantomképpel
  Egy elfogott levél névsorral
  Deutsch: "Sokmindenre kiképzik a fiúkat!"
  "Für Lajost fafejűnek tartják"
  "...sok pénzt kapunk az amerikaiaktól..."

A behálózott első szabadon választott magyar országgyűlés
  Volt ügynökök, titkos megbízottak, titkos munkatársak mint az
  új rend képviselői
  Felkészületlenség, tájékozatlanság
  Tovább szolgálók, eltüntetett iratok
  Aczél György fogdaügynök
  A mágnesszalagok menthetetlenül lelepleznek
  "Szakértő" és Németh Miklós listája
  "Hálózati tagok kilépni!"
  A jelentéseik tartalma és terjedelme vagy más ok miatt
  figyelemre méltó néhány hálózati személy:
  Minden második lépésük szabálytalan volt
  "Magán fedésben pártokat is kiszolgálunk!"

Állambiztonsági jegyzetek 1990-ből - A BM III. Főcsoportfőnökség vezetői a Nemzetbiztonsági Bizottság zárt ülésein
  Pallagi Ferenc meghallgatása 1990. július 20-án
  Harangozó Szilveszter meghallgatása 1990. november 1-jén
  Horváth József meghallgatása 1990. november 22-én
  Más vezetők meghallgatása a Nemzetbiztonsági Bizottságban

1990. december 30.: Antall József és Orbán Viktor előszilvesztere a Fehér Házban
  Közeledések és vonzódások - Az utód kiválasztása, megóvása
  és felkészítése - Közmegegyezés és polgári középpárt
  "A gazember csak annyit jelent..."
  Viktor nyakkendő nélkül
  Végrendelkező telefon

Vesztegzár a Fehér Házban: Az MDF-frakció két napja a taxisblokád idején
  A rendszerváltás titkai eredeti fényképekkel
  Pénztelenül, kényszerlépésben
  Akik rákötöttek az eseményekre
  A köztársasági elnök színt vall
  Profi közreműködők
  "A kormány mondjon le! Nagykoalíciót!"
  Bizalmi szavazás
  Sorosnál dőltek el a dolgok
  Lezsák ellentüntetői

Josef von Ferenczy a katonapolitika őrnagya "y" és "von" nélkül
  Ferenczi, Horn, Ilkei, Kulin, Kéri
  A "fezőr és pozőr" kiszagolja az üzletet
  "A függetlenséggel nem mégy semmire!"
  Antall: "Ne foglalkozz Ferenczivel!"
  Miért nem köszöntötték 90. születésnapján?
  Hol és miért volt az ÁVH őrizetében ?
  Karrier a nyilas apóstól a kommunista pártig
  Anyja, nővére és "Téglássy" ügynök Leányfalun
  Nemesi származás elintézve, látogatás Münchenben
  "Mindenre kész volt pénzéhségében"
  "Hírforrás" a helyszínen, szobalány beépítése javallott
  "Egy szélhámos dandy a kat.pol.-ról"
  Politikusokat lovagoltatott divatos áramlatokon

Göncz Árpád disszidálni akart, felesége és az Index nem tud róla

A kormány intézkedései visszalépést jelentenek az ügynökmúlt rendezésében

---

Bevezető

Akik nem emlékeznek a múltra, arra ítéltetnek, hogy ismét átéljék azt. Akik nem tanulnak történelmi hibáikból, az a sorsuk, hogy miattuk bukjanak el.

A rendszerváltás óta eltelt időszak súlyos adóssága az átmentett állambiztonsági múlt teljes körű feltárása, törvényes rendezése.

Az 1990 utáni politikai elit felelőssége, hogy 23 év elteltével is megmaradt a jogállamisággal ellenkező tisztázatlanság és bizalmatlanság légköre, a zsarolás, az időzített lejáratás és az aktuálpolitikai haszonszerzés lehetősége.

Az egykori állambiztonsági hálózati személyek - akárcsak hivatásos kapcsolattartóik - nem távoztak a közéletből és a közvéleményt formáló személyiségek köréből. Nem ismerték be múltjukat, nem kértek bocsánatot, nem adtak erkölcsi elégtételt. Késik az információs kárpótlás. Az elmúlt 13 évben megvizsgált 12 ezer személy közül mindössze 112-en váltak meg tisztségüktől azután, hogy ügynökmúltjuk napvilágot látott, vagy ezt megelőzendő maguktól lemondtak.

A mai nemzetbiztonsági szolgálatok örökölték elődeiktől a nem jogállami módszerekkel megszerzett információs monopóliumot, melyről maguktól nehezen vagy sohasem fognak lemondani. "Aktív nemzetbiztonsági érdek" címszó alatt azt tartanak vissza, amit csak akarnak.

1990 óta minden olyan kísérletet jégre vittek, amely a volt állambiztonsági főcsoportfőnökség 1990 előtti teljes hálózati és hivatásos névsorának valamint iratainak nyilvánosságra hozataláról, korlátlan levéltári megismerhetőségéről és az áldozatok információs kárpótlásáról szólt.

[...] A politikai pártok fertőzöttségük fokától függően rettentek vissza a jogi lépések következetes végig vitelétől, például akkor, amikor alkotmánymódosítással kellett volna garantálni a közérdekű nyilvánosság elsőbbségét a jogtalan magánérdekkel szemben. Kijátszották az átvilágítási törvényt, menekülő kiskapukat nyitottak. Az 1990 óta fenntartott rendezetlenség és feltáratlanság megmutatkozik a még létező többféle titkos adattár, a kutathatóság és a nyilvánosság tekintetében.

A jogi következetlenség miatt nem sikerült szinkronba hozni a rendezés alapvető kritériumait:

a közérdekű adatok nyilvánosságát, az állami és szolgálati titok védelmét, a személyes adatok védelmét, a levéltári szakmai szempontokat, a tudományos kutatás szabadságát és a nyilvánosságra hozatal módját.

[...] A titoktörvényt addig érdemes puhítani, amíg a közérdekű adatok áttörhetnek a törvény résein. A célokat tekintve azonban még helyesebb, ha a jogalkotó nyilvánosság-törvényt alkot, amely az információs monopóliumot egyszer s mindenkorra feltöri az állampolgárok tájékozódása érdekében.

Az ügynöktörvényt helyettesítő jogszabályok toldozgatásával- foldozgatásával nem lehet kikerülni a négy évenként változó politikai érdekek mókuskerekéből, a jognak a történeti valóságon, a társadalmi igazságosságon és az alkotmányos értékeken kell alapulnia. A mindenkori szolgálatok nem lehetnek a mindenkori politikai hatalom eszközei. Valójában a polgárok és a nemzet biztonságán kéne őrködniük, korlátozott civil kontroll mellett.

A kutató-feltáró munka - az említetteken túl - is alapvető akadályokba ütközik. Akár személyeken és jelentéseken keresztül igyekszik valaki rekonstruálni az elnyomó rendszert, akár annak intézményi szerkezetére, rendszerére (a sokszor szajkózott struktúrára) kíváncsi. Van, aki évek óta pereskedik az állammal, de az is előfordult már, hogy egy kutató jogerős bírósági ítélet ellenére sem kapott meg egy iratot.

Gyakran megfeledkezünk azokról, akikkel a hálózati személyek (ügynök, titkos megbízott, titkos munkatárs) együttműködtek. Hivatásos állambiztonsági tisztek, azok elöljárói, a jelentések kormányzati és politikai megrendelői és a megrendelésekről határozatokat hozó testületek. Azok csak a munkájukat végezték? Olyan munkát, melyre mindig szükség van, nemcsak az egypárti diktatúrában? S az információs monopóliumot titkon azért is meg kell őrizni, mert négyévenként más és más hatalom szolgálatába kell szükségszerűen állítani? Milyen alkotmányos rend az, amelynek nincs hatalma érvényesíteni az akaratát?

Mindnyájunk joga - sőt, kötelessége is -, hogy megismerhesse saját történelmét! Nem lehet nyugodt a jövőnk, ha nem tiszta a múltunk! "Akik nem emlékeznek a múltra, arra ítéltetnek, hogy újra átéljék azt!" Egyre nehezebb titokban tartani a bűnöket, a társadalom elemi igénye a tisztán látás, a múlttal való szembenézés. Nem lehet végtelen ígéretekkel elaltatni a közvélemény többségének érdeklődését. Hamis a megalkuvók kommunikációja: "Kit érdekelnek már ezek az ügyek?" A tisztességes, politikai elfogultságoktól mentes múltfeltárás érdekli az embereket. Ennek reményében ajánlom figyelmükbe néhány tanulmányomat, írásomat.

A Szerző

---