---

Tartalom

Bevezetés
Paul Lendvai különös esete a BM. Állambiztonsági Főcsoportfőnökséggel
  Fedőneve: "Cole Michael"
  Néhány elvi alapvetés
  A III/III-as csoportfőnök legjobb tanára
  Szombathely, Kistarcsa, Budapest, Varsó, Bécs
  A Szirmai István-Pap János paktum
  Kihasználni a politikusok gyengéit
  A Főcsoportfőnökség megelégeli "Cole" lavírozását
  Lendvai ünneprontó terve a 7-es vonalnak
  Nincs elzárkózás, javasolt részek és betekintés
  "Zsigmondi"-t az Antall-kormány kinevezi az MTI vezérigazgatójává
  Kádár-interjú és globális véleményformálás

Amiről Bárándy dr. hallgat, és amiről hazudik
  Ügyvéd kollégáiról, "ellenforradalmárokról" és nagybátyjáról is jelentett
  A Katonapolitikai Osztálytól az Államvédelmi Hatóságig
  Jelentések kollégái visszaéléseiről és a téglákról
  "Ellenforradalmárok" és rendszerellenesek

A harmatos hazudozó, aki tévés kollégáiról jelentett: Spánn Gábor
  Fejezetek Spánn Gábor derűtlen dossziéiból
  Széles hálózati mozgástér
  Egyik ügynök a másikról
  Kollégákról politikai szempontok szerint
  Fellazítás ellen retorziót
  Fegyveres őrséget, biztonsági ügyeletet

Rózsa-Flores Eduardo Kádárért szervezett tüntetést 1989 nyarán; Ligacsovhoz, a KGB-hez és a Securitatehez készült

Tudós-Takács János titkai: 24 éven át jelentett az állambiztonságnak
  A szerkesztő előszava
  "Sándor József" ügynök két élete

A Tenkes kapitánya is a labancok besúgója volt
  Örsi Ferenc tizenegy évig szolgálta az állambiztonságot
  Fedőneve: "Háy Gyula", "Szűcs Ferenc"
  "Kiesnek az eszmei és művészi ellenőrzés alól"
  A "polgári csoportosulás" módszerei

Schönthal Henrik a kémelhárítás gyöngye
  Feladatait elszabotálja, szolgálatunkat semmibe veszi
  Lezser, felületes és hézagos
  Londonban, az eligazítás ellenére "Örkényfalvi"-nál

Dezső János ügynök találkozása a "munkás-paraszt hatalommal"
  Három megyében, három fedőnéven
  Az első sikkasztás fogdaügynöki kedvezménnyel
  Újrakezdés Baranyában
  Második bűntett és mentési kísérlet

Állambiztonsági háttér 1977-1987
  A Dégen saga - Versenyelőny: a múltban való jártasság
  Apja és apósa
  Újságírók, célszemélyek, sajtótitkárok
  A rendezés nincs napirenden

Szőcs Géza magyar kultúráért felelős államtitkár 1987-ben németségére hivatkozva németesítését kérte az NSZK-ban

Állambiztonsági fonákságok szilveszterre
  Rácsapott az akcióparancsnokra
  Dömötör László a legtermékenyebb újságíró ügynök
  Még két fénykép befejezésül

---

Bevezetés

Az állambiztonsági hálózati személyeket arra tanították: tagadjanak az utolsó utáni pillanatig, soha semmit ne ismerjenek el, a bizonyítékok ellenére sem, vagy épp azért, mert lehet, hogy nem maradt semmilyen bizonyíték. Az emberek túlnyomó többsége nem jár levéltárakba kutatni, nem tudja mit írtál le, elhiszi, ha ügyesen hazudsz, ha szánalmat keltesz magad iránt, ha bagatellizálod a történteket, s megsajnál: nem baj, mi így is szeretünk. Nem kell bocsánatot kérni, már nem szokás; pártod sem fog elítélni, leváltani, ellenkezőleg: ápol és eltakar, megvéd a rivális párttól, sőt küld lapjától egy tájékozatlan és felkészületlen újságírót is, akinek azt mesélsz, amit akarsz, le fogja írni, nem kérdez rá a lényegre, nekünk dolgozik.

Nem találkoztam még egyetlen besúgóval sem, aki lebukása után azt mondta volna: "Bocsánat, nem kellett volna. Ha valakinek erkölcsi, anyagi kárt okoztam, kész vagyok megtéríteni, vagy lehetőségeim szerint jóvá tenni."

1945 és 1990 között kb. 160 ezer hálózati tagja volt az állambiztonsági szolgálatot ellátó szervezeteknek.. Közülük kb. 70 ezret kizártak különböző okok miatt. A gépi nyilvántartásban kb. 56 ezer személy neve maradt meg. Közvetlenül a rendszerváltás előtt, 1989 nyarán a BM. III. (Állambiztonsági) Főcsoportfőnökség hálózati személyeinek létszáma 8.478 volt. (Közülük ügynök: 219, titkos megbízott: 7203, titkos munkatárs: 1056) Egynegyedük MSZMP és KISZ-tag. A III. Főcsoportfőnökség hivatásos állományának létszáma (operatív + alkalmazott) 1962 és 1989 között átlagosan 5-6 ezer fő volt. Kétharmaduk MSZMP és KISZ-tag.

A BM. III. Főcsoportfőnöksége I.-V. csoportfőnökségből állt, amiből a III/III. csak az egyik volt: a belső reakció elhárítás (politikai rendőrség). Az egyes csoportfőnökségek között szabad átjárás volt, a feladatokat egységesen, mindegyikre vonatkozóan határozták meg. (BM. III/I. Hírszerzés; III/II. Kémelhárítás; III/III. A belső reakció elhárítása; III/IV. Katonai Elhárítás; III/V. Operatív-Technika. A HM. Vezérkari Főnökséghez tartozott a Katonai Hírszerzés: VKF/2)

A hivatásos állomány közötti átjárást követte a hálózati tagságban való átjárás is.

Például: ha valakit a honvédségnél szolgálati ideje alatt beszervezett a katonai elhárítás, leszerelése után átvette a BM. valamelyik csoportfőnökségének hálózata. A III/III. megszűnése után annak hálózati tagjaiból válogatott az 1990. február 14-én megalakult Nemzetbiztonsági Hivatal (az új kémelhárítás), s aki vállalata a további szolgálatokat, annak eltüntették III/ III-as múltját, egy pillanat alatt a rendszerváltó Antall kormány "demokratikus" kémelhárításának lett az ügynöke "tovább szolgálóként". S volt akit, ugyanígy vett át a III/III-asokból a katonai elhárítás vagy a polgári hírszerzés, esetleg a bűnügyi felderítés.

Azt már sokszor leírtam tanulmányaimban, hogy az 1990 utáni politikai elit felkészületlensége, tájékozatlansága és megalkuvásainak sora következtében sikerrel átmentett állambiztonsági múlt teljes körű feltárásától, törvényes rendezésétől mindenkor érintettségük súlya szerint riadtak vissza a parlamenti pártok az elmúlt huszonkét évben.

Felelősek azért, hogy máig megmaradt a tisztázatlanság, a bizalmatlanság légköre, az aktuálpolitikai haszonszerzés lehetősége; az egykori állambiztonsági hálózati személyek és hivatalos kapcsolattartóik a mai napig nem távoztak a közéletből és a közvéleményt formáló személyiségek köréből, sőt, közülük válogat mindegyik, négy évente jövő-menő kormány, politikai döntéshozó, elfogadva, igényelve nyílt vagy elvtelen szolgálataikat.

A volt titkos szolgák pedig csak azt teszik, amire tanították, kiképezték őket, s amire a rendezetlen viszonyok immár huszonkét éve lehetőséget adnak: kamatoztatják információs monopóliumukat, kapcsolati tőkéjüket, a gazdasági háttérhatalom informális útvesztőinek, korrupt útonállóinak és tágra nyitott kiskapuinak ismeretét.

A versenyelőnyt ma a múltban való jártasság jelenti a politika gazdasági-pénzügyi holdudvarában. Kormányzati funkciókat is bírva, fel tudják osztani az országot érdekszférákra, s ha mindehhez ügyesen társítják profitáló kapcsolataikat a multi- és transznacionális nagyvállalatokkal, a gátlástalan nemzetközi nagytőkével, a Round Table hálózatával, akkor továbbra is ők lesznek a pályázatok favorizált győztesei, bárhol képviselhetik kis hazánkat a nagyvilágban, s minden állami kitüntetést bezsebelhetnek.

Az átmentett állambiztonsági múlt érintett kérdéseinek rendezése nem szerepel sem az országgyűlés, sem a kormány napirendjén. A cinikus megalkuvás, a törvényes feladatok elszabotálása, a tisztességes állampolgárok várakozásainak semmibevétele, az időhúzó ígérgetés és hazudozás a politikai morál és züllöttség mélypontját mutatja napjainkban.

Pedig a bűnt nem elhallgatni kell, hanem bevallani és megbánni. E nélkül nincs megbocsátás és megtisztulás, a nemzet lelkiállapota évek múltán is fájdalmasan nélkülözni fogja a bizalmat és az őszinte szót.

A Szerző

---