---

Tartalom

Valóság mítoszi fényben
Ajánlás
Előszó
Életrajzi adatok
Sopron
Ahol Hitler abbahagyta, Sztálin folytatta!
A terv
Előkészületek
A szökés
Tovább egyedül
Irány a vasfüggöny
Szabad földön
Mikor Bauer Robi barátommal álnéven átmentünk Belgiumba
Minden úgy van jól, ahogy történt!!!
Gondolatok és élmények
Újmalomsok
A szülői házban. Anyám
Anyuka
Andika
Julika
Dinuka
Gizi néni
Vilmos bácsi
Puskin, a nyúl
Járgányaim
Tohonya
Vérbajtárs
Bodor Poldi és a lekvár
Dr. Marton József
Iván és a vaddisznó
A csempész
A Tyukász
Nelson
Stuttgart
Utószó

---

Bevezetés

Amikor a pokol rászabadul egy országra, felbomlik a társadalmat összefogó erkölcsi háló, és köznapi tapasztalattá válik a teljes emberi kiszolgáltatottság és a jogtiprás, kellenek a szabadító történetek. Történetek arról, hogy a gonosz hatalma mégsem maradéktalan, hogy az emberi bátorság és értelem képes megtalálni valamiféle keskeny ösvényt, amely a szabadságba vezet. Az ilyen történetek valóságosak, hiszen eleven emberek alakjához és sorsához fűződnek, mindazonáltal mitikusak és legendásak, mint az ősi mítoszok, a népmesék, a legendáriumok történetei. A léleknek szüksége van a vigaszra és a fényre, és a gonosz hatalmát megtörő legkisebb siker is ellenállásra, továbbélésre: túlélésre bátorít.

Ilyen valóságos, mégis mitikus történet fűződik a lassan nyolcvanadik évébe lépő Michnay Gyula nevéhez, akinek 1951-ben sikerült a hírhedett recski haláltáborból megszöknie. Michnay katonatiszti családban született, felmenői között többnyire evangélikus lelkészek voltak találhatók, felvidéki rokonságában voltak németek és szlovákok, nagynénje a trianoni szerződést kierőszakoló, Magyarországon félelmetes nevű francia miniszterelnök: Georges Clemenceau menye volt. Ő maga is katonatiszti pályára készült, 1944-ben a nácikkal és nyilasokkal szembeforduló ellenállási mozgalom résztvevője volt, 1945 után azonban pontosan tudta, hogy csak a megszállók személye változott, maga a megszállás maradt. Így hurcolta el a politikai rendőrség, került a hírhedett Buda-dél-i, majd a kistarcsai internálótáborba, végül Recskre, a magyar Gulágra, amely semmiben sem különbözött a szovjet rendszer más haláltáboraitól. A recski kényszermunkatábor történetét, az ott fogvatartottak szenvedéseit számosan megörökítették az elmúlt évtizedekben, így Erdey Sándor, Gábori György, Bíró Sándor, Nyeste Zoltán, Böszörményi Géza, Györgyey Ferenc Aladár, Benkő Zoltán és Sztáray Zoltán visszaemlékezései, illetve Faludy György nemzetközi sikert aratott önéletrajza: a Pokolbéli víg napjaim.

Recskről nem lehetett megszökni, akiket oda hurcoltak, azokat halálra szánta az Államvédelmi Hatóság. (A recski rabok szabadulásukat később, 1953-ban Nagy Imre miniszterelnöknek köszönhették!) Michnay Gyulának mégis sikerült: néhányadmagával kijutott a táborból, és neki egyedül sikerült Ausztriába menekülnie. Mindezt magam annak idején Michnay egy beszámolójából tudtam meg, ez az Új Látóhatár című müncheni emigráns folyóirat 1982-es évfolyamában látott napvilágot. Most aztán a Mint Mohamed koporsója című emlékirat részletesebben is elmondja a híres szökés történetét, beleágyazva a szerző életének és családjának történetébe, kiegészítve emigrációs életének eseményeivel.

A történethez hozzátartozik a nyugati világban történt elhelyezkedés históriája is. A recski kényszermunkatáborról az amerikai katonai hatóságoknak, akikhez a megmenekült Michnay Gyula fordult, fogalmuk sem volt, a megszökött rab közléseit kommunista provokációnak tartották, és csak később döbbentek rá arra, hogy Michnay minden szava igaz. A raboknak az a névsora is hitelesnek bizonyult, amelyet a szökött fogoly emlékezetében vitt magával, több száz nevet tanulva meg. Mint az Új Látóhatárban megjelent közlemény egy jegyzete elmondja, Michnay Gyula tanúvallomása eljutott az ENSZ keretében működő Ideiglenes Kényszermunka Bizottsághoz is, és így hozzájárult ahhoz, hogy a nyilvánosság figyelme következtében, Sztálin halála után a szovjet hatóságok részben felszámolják a kényszermunkatáborok rendszerét. Persze csak részben, minthogy a Gulág még évtizedekig szedte áldozatait.

Az igazi győzelem azonban talán nem is ebben volt, hanem a szökés erkölcsi hatásában: abban a felismerésben, hogy a józan ész, a leleményesség és a bátorság sikereket érhet el az elaljasodott erőszakkal szemben. Michnay Gyula szökésének legendája támadt, és mint minden legenda, minden mítosz ez is azt szolgálta, hogy a Jó egyszer győzedelmeskedjék a Rossz felett.

Pomogáts Béla

---