Tartalom

Előszó

Képzeljük el megint egyszer, hogy közénk jön a jeles Szimbolikus Idegen, gyakori vendégünk a XVIII. század óta, amikor még Bennszülött volt a neve és gyakran Otahaiti szigetéről érkezett. De lehet Marslakó is, amint a természettudományos mult században volt szokásos. Akárhogy is nevezzük, számunkra most is csak egy fontos tulajdonsága van: hogy kívülről és meglepetve szemléli civilizációnkat és elfogulatlan véleményt mond róla, a "józan ész szavát".

A Szimbolikus Idegen az elmult két évszázadban általában két dolgon csodálkozott: a technika fejlődésén és az emberek gonosz, harcias ostobaságán. Az előbbi mitikus borzongással töltötte el, az utóbbi felháborította nemes szivét, mely a természet emlőjén nevelkedve humánus és pacifista volt.

De tartani lehet attól, hogy az írók, akik látogatását és véleményeit megörökítették, félreértették a Bennszülöttet és a Marslakót, kinek nyilván kifejezési nehézségekkel kellett megküzdenie, mikor gondolatait franciául vagy más kultúrnyelven tolmácsolta. Nem valószínű, hogy az Idegen olyannyira csodálkozott a technika vívmányain. Hiszen ezek olyan dolgok, melyek vágyképek formájában a legprimitívebb tudatokban is benne élnek. A ki valaha madarat látott, el tudja képzelni a repülőgépet és aki valaha félt a sötétben, megálmodta a villamos zseblámpát. Az Idegen nem azon csodálkozott, hogy ezek a dolgok vannak, csak azon, hogy igazán vannak. Ami pedig az Idegen pacifizmusát illeti, arról jobb nem is beszélni. A legelmaradottabb bennszülöttek is megeszik egymást olykor, de a földnek, a világegyetemnek vagy az időnek bármely távoli pontjáról érkezett is az idegen, az emberek gyilkos szenvedélyeiben fel kell hogy ismerje a természet és a világegyetem egymást emésztő szörnyű erőinek kicsi paródiáját.

Min csodálkozik tehát az Idegen? Értesüléseink szerint a regényolvasáson.

Valaki leül vagy lefekszik egy lehetőleg zavartalan helyre és papírra vetett jelek segítségével tudomásul vesz bizonyos sablon szerint lebonyolódó történeteket, melyekről tudja, hogy elejüktől végig hazugságok. Közben esetleg hagyja, hogy kifusson a tej vagy elmúljék a randevú ideje. Sőt még olyanok is akadnak állítólag, akik pénzt adnak az ilyesmiért. Ez nem történik meg Otahaiti szigetén, sőt még a Marsban sem. Az Idegen megalapozott csodálkozással néz maga elé.