Kúnos Ignác
Török földön
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Kúnos Ignác: Török földön.Előszó
Sztambultól Lefkéig
Eszki-sehiren át Angorába
Angorában
Kütahja
Útban Brusszába
Halász Gyula: Szárazföldi utak Indiába.
Előszó
Feledésbe merült képek emlékei elevenednek meg előttem: kis-ázsiai bolyongásaim, vándorútam a primitiv keleti kultúra földjén, amelyen immár nyugatról jött szellők lengedeznek. És ahogy olvasgatom, ahogy lapozgatom följegyzéseimet, egyre élénkebben érzem a rohanó idők változását, a kultúrák harcának alkotó és pusztító erejét. Kelet kezdetleges kultúrájával összecsapott azóta a haladó nyugati haladás. És mig a primitiv Anatólia egykori türkje karavánokba verődve, szamár- vagy teveháton járt - ha nagy néha kénytelen volt kimozdulni otthonából - a mai török egy magában is rámerészkedik a frenkföldi simindifer (vasút) ördöngős gépezetére.
Mintha még most is magam előtt látnám a megrémült női jürük arcot, amely félholtra ijedve fordult el az ájdini állomásra berobogó vonattól. "Bak, bak (nézd, nézd) - kiáltott fel - ehol a gyaurok tevéje." Ennyit jelentett neki a vasút, se többet, se kevesebbet. És mégis, ez a gyaurok tevéje mily végtelen karavánját vonta maga után az európai eszméknek és intézményeknek! A vasra vert útvonal nem a padisáh országútja többé, hanem a gyorslábu frenkeké. És jön rajta a nyugati invázió. Előnyomulásának gátat nem vethet semmi többé. Előbb az állomások szokatlan stilusú épületét szállja meg, majd újabb és újabb házak emelkednek, és alig néhány esztendő, egész európai negyed teremtődik a vasúti pályaház körül. Igy támadnak apránkint a frenk városrészek.
És a téres Kis-Ázsia jámbor türkje, ha kezdetben meg is ütközött még e rendkivüli jelenségen, lassankint megszokja a szokatlant és nem is hosszú idők multán egykedvű nembánomsággal törődik bele Allah akaratába. Sőt lassan-lassan részesévé is szegődik az európai kéz nyújtotta kényelemnek. A karaván-szerájok romjain szállók emelkednek és a vágtató tatárok postazsákjai vasúton teszik meg sietős utjaikat. A vasútak mentén nem hangzik fel többé a faluvégekről a vendéghivogató davet var (meghivás), a helység vénei nem hozzák elejbéd tálaikat, hogy étel-italban szükséget ne láss. Hiszen ott a szálló, a minden jót árusító görög vagy örmény lokantadzsi (vendéglős). A számító ész veszi át az érző sziv birodalmát és a nép ősi lelkületéről sok oly tulajdonság kezd lehámlani, amely még nem is olyan régen a lelkek mélyén honolt.
Az új, eddigelé ismeretlen fogalmak új szükségleteket támasztanak. És ezek a szükségletek, ha nem is a lélek bensejéből fakadnak, idők folyamán jelentős etnikai átalakulásokat idéznek fel. Megszokottságok fölöslegessé, lehetőségek lehetetlenné, kivánalmak nélkülözhetőkké válnak. A megváltozott viszonyok új helyzeteket teremtenek. Új felfogások, új világnézet alakul ki a régi rovására. Új háziipari és műipari szükségletek merülnek fel s szorítják ki a régieket. Ami a vasút előtti időkben török esznáf-ok (mesteremberek) keze munkája volt, az ezentúl tetszetősebb, nyugatról vett formában kerül használatba. Jellegzetes iparágak vesznek ki e miatt; népéleti szokások lassan-lassan elhalványodnak és egész vidékek népi sajátosságai és néprajzi különösségei veszendőbe indulnak.
Még az iszlám egyes külső ritusai is megsinylik a változásokat. A hitélettel járó foglalatosságok más irányba terelődnek, a vallási kegyelet tárgyai és szerei idegen alakot öltenek. A szertartásos életmódon itt is, ott is, rést üt a modern kultúra térfoglalása. A megkezdett munka pedig folyik tovább: a gyaurok tevéje, a démoni erővel hajtott tüzesgép egyre beljebb hatol az ország szivébe.
Ifjúkori feljegyzéseimet lapozgatva, még élesebben érzem át a tegnap és a ma különbségeit. Legyenek az itt következő fejezetek emlékeztetői annak a messze kiható gazdasági és kulturális küzdelemnek, amelyet a hódító Frenkisztán folytat a kis-ázsiai Türkisztánnal - jelentős anyagi hasznára az előbbinek, művelődésére és boldogulására az utóbbinak.
Budapesten, 1911. június havában.
Kúnos Ignác.