---

Tartalom

1. §. Bevezetés
2. §. A nyelvujitás mivolta és jogosultsága
3. §. A magyar nyelvujitás mivolta és jogosultsága
4. §. A nyelvujitás feladata
5. §. A nyelvujitás korlátai
6. §. A nemzeties nyelvérzék
7. §. A magyar nyelv fejlődési iránya
8. §. A nyelvujitás korlátazásának legelemibb szabályai
9. §. Nyelvujitóink túlcsapongásai

1. HANGTANI ÚJITÁSOK
10. §. Hangsúly. Hangoztatás
11. §. Hangváltozások

2. SZÓRAGOZÁS
12. §. Igeragozás

3. SZÓKÉPZÉS
13. §. Szóképzés általában
14. §. Szóképzés idegen tők átvétele által
15. §. Szóképzés avult és tájszók használatba vétele által
16. §. Szóképzés puszta gyök tőül vevése által
17. §. Szóképzés uj gyökök alkotása által
18. §. Idegen és gyanús eredetű képzők
19. §. Magyar eredetű képzők
20. §. Szóképzés összetétel által

4. SZÓFŰZÉS
21. §. Általános nézet
22. §. Névalakok használata
23. §. Az igék használata. I. Igenemek
24. §. Az igék használata. II. Igeidők
25. §. Az igék használata. III. Módok
26. §. Ragok és képzők mellőzése
26. §. Ragok és névutók használata
27. §. Egyes szók megváltozott jelentése
28. §. Mondatkötési újítások
30. §. Szórend

5. A STIL
31. §. A nyelvujítás hatása
32. §. Virágos stil
33. §. Archaismus
34. §. Népiesség. Könnyedség
35. §. Nyelvtani nézetek a nyelvújítás jövőjéről
36. §. Berekesztés
37. §. Toldalék

---

Bevezetés

Azok, kik a nemzetiség és nyelv ügyét szívökön hordozzák, s a kettő közt szoros, természetes kapcsolatot éreznek, húzamos idő óta panaszolják, hogy a nyelvvel iróink és miveltjeink nagy része kíméletlenül bánik, hogy a szóképzési s szófüzési merészségek és ügyetlen hanyag utánzások miatt, ennek nemzeti jelleme veszélyben forog. A panasz régi, sokfelől és legjobbjaink (Vörösmarty, Toldy, Arany, Brassai) részéről nyilatkozott. De sem e nyilatkozásoknak, sem némelyek lelkes és jól indokolt tanácsainak óhajtott sikere nem lett, - sőt közelebbi években, ha a szó-alkotási merészség nem is, de bizonynyal a nyelv eredeti törvényei iránti közönyösség, ferdítő utánzás divata mindinkább terjedez és erőt veszen. A nyelv ilyszerű megromlása elleni tiltakozást közelebbi években az akadémia is magáévá tette, s már húzamosabb idő óta igyekszik a nyelvbeli tévedéseket, az újitás korlátait és helyes módjait kimutató művet bocsátani közre. - E végetti intézkedéseinek még eddig sikere nem lett, - könnyen belátható okból.

A hibás képzés tévedéseinek kimutathatása végett, a képzők eredetét, természetét, alkalmaztatások törvényeit, a nyelvtörténetből, a tájbeszédek teljes ismeretéből, a rokon nyelvek összehasonlitásából, sőt a nem rokon, de miénkkel érintkezett nyelvek képzőinek s rendszerének egybevető alapos tárgyalásából lehetne elvonnunk és alkalmaznunk. Erre pedig kivált saját tudományos irodalmunk körében elődolgozatok nincsenek, sőt állitani merjük, ily segédeszközök a külföldtől is kevéssé nyerhetők. - A rokon nyelvek tanulmányát csak most kezdjük - s igen kevesen! - komolyan venni; azon nyelveket még most sem tudjuk, nyelvünk alaptörvényeinek, kivált pedig szóképzésének és -füzésének szabályozásában alkalmazni; - sőt az is kétséges előttünk, vajon amaz időben és helyben oly távoli rokonok, ha a szó-elemzésben segitségűl lehetnek is, lehetnek-e egyszersmind a nyelv továbbfejlesztésében tanúlságosak, mérséklőink, irányadóink. E mellett mindeddig elmulasztottuk komolyan kérdésbe tenni magunk elé, vajon mit vehettünk szó-alkotásra, szófüzésre, hangsúlyozásra nézve idegen ajkú honosainktól, az egy nagy népfaj, három igen eltérő ágától: a némettől, romántól és szlávtól. Sőt tulajdon régibb, kivált XVI. XVII. századbeli oly népies, változatos és erélyes nyelvünk, kivált pedig tájszólásaink képzés-módjai, szófüzési, ragvonzási sajátságai sincsenek nem csak összevetve, de kellő teljességben összegyűjtve sem. Ily állapotban a magyar szó-alkotás és mondatszerkesztésnek, valóban általunk sem mindig biztos tudatból roszalt tévedései birálatát, a javitás elveit tudományos alapossággal kifejteni, s a nemzeti legfőbb tudományos intézet nevéhez méltóan előterjeszteni, igen nehéz, s csaknem teljesíthetlen vállalat. Azonban hiszszük, hogy akadémiánk kivánatában a lehetőséghez, a jelen állásponthoz szabja magát s majd miután gondoskodni fog az előzőleg megfejtendő, de maig megfejtetlen kérdések tisztázásáról s megoldásáról: akkor kiván a magyar iróknak, s művelt beszédnek szem előtt tartás végett egy rendszert eléjök adni. Addig, hogy a fenyegető nyelvromlás és a mi azzal együtt jár: a nemzeti szellem hanyatlása, lehetőleg gátoltassék, nem kiván egyebet, mint alapjára, a nyelv fő-törvényeire nézve biztos, a romlatlan nyelvérzékre támaszkodó, általánosságban a jó irányt biztosan ki-jelelő, de részleteiben tagadhatlanúl nem hibázhatatlan kalauzt adni azon köröknek, melyek a czélra munkálhatnak: iskoláknak és irodalomnak.

Ily műnek, nézetem szerént, kettős feladata van:

első, hogy a szóképzési mohóságot s egyéb tévedéseket a köz nyelvérzék és nyelvtörvények alapján lehetőleg korlátolja és megrója,

másik, hogy az elözönlő idegen szó s még ártalmasb idegen hangoztatás, szófűzés, szórendezés ellen, visszahatni már-már alig erélyes és rugékony nyelvösztönt erősitse s így gátolja azt a ragályt, mely úgy látszik, a nyelv egész szervezetét, életgyökereit támadta meg.

Az utóbbinak valósitása az iskolák, kivált a tudományos közép és felsőbb iskolák dolga. Erre nézve csak a baj okait, az orvoslás módjait, az ápolás és diaetetika főelveit mutathatjuk ki. A végrehajtás mások teendője. Én e feladatra szükségesnek láttam előlegesen a nyelv fejléséről és nyelvérzékről adni, elég bőven és mégis minden szakbeli tanférfiaink, fensőbb tanulóink s a műveltebb közönség tekintetéből népszerűen tájékozást és óvó tanácsokat. S ezen elő-része dolgozatomnak, ha szakférfiak nézete szerént igen terjedtnek látszanék is, múlhatlanúl szükséges a bajnak gyökeres orvoslására.

Mit tettem az előbbire nézve: avatottak itéljék meg; de mint méltányos, az előbb érintett hiányok szem előtt tartásával.

A birált vagy megrótt szók és alakok legnagyobb részét a közbeszéden kivül, jogtudósok, természettani irók műveiből vettem, idézvén annak nevét, kinél feltaláltam; nem kereshetvén legtöbbre nézve a szó alkotóját vagy az alak divatba hozóját, mi rendkivül messze vitt s eredménytelen idővesztést okozott volna. Használtam névszerinti Pethe, Vajda, Bugát, Frivaldszky, kevésbbé Nendtvich, Margó és Balogh K. műveit, - s több másokon kivűl az akadémia és Ballagi magyar szótárait. - Minden hibás új szót elsorolni és megbirálni sem lehetőnek, sem szükségesnek nem véltem. Elég volt csak minden nemre nézve mutatni fel példákat és adni tájékozást.

Szivemből óhajtom, hogy csekély, de hazafias igyekezetből származott munkám az előttem legszentebb ügynek szolgálatot tehessen.

Kelt Debreczenben, 1872. márcz. 20.
A szerző

---