Előszó

Emerson Ralph Waldo Emerson (1803-1882) Amerika legkiválóbb essai-irója, Bostonban született s ugyanott kezdte életpályáját, mint lelkész. 1832-ben azonban lemondott állásáról, mert a vallás terén is a gondolatszabadság hive volt és szembeszállott ugy kora materializmusával, mint a kálvinista dogmákkal. 1841-ben jelent meg Essai-i első sorozata, melyből az itt közölt értekezés való, 1844-ben a második. 1847-ben felolvasó körutat tett Angliában s ennek eredményeként adta ki leghiresebb művét, Representative Men (1850. Magyarra forditotta Szász Károly Az emberi szellem képviselői cimen), melyben Platot, a filozófust, Swedenborgot, a misztikust, Montaignet, a szkeptikust, Shakespearet, a költőt, Napoleont, a világ emberét, Goethét, az irót, állitja oda egy-egy emberi vonás legegyénibb és legeszményibb reprezentánsaként. Nevezetes még English Traits (1856) és The Conduct of Life (1860) c. műve, az utóbbi az essaik harmadik sorozata.

Emerson maga az amerikai idealizmusnak legkiválóbb képviselője. Nem szisztematikus gondolkodó, munkáiban sok az elhamarkodott általánositás és elavult nézet, de viszont csupa hév és elragadtatás, rendkivül éles és uj megfigyelés, lelkes szabadságszeretet, az ember veleszületett jóságában és nemességében való hit. Bár irtózott a tételes vallásoktól, minden sora a legintenzivebb és magasztosabb vallásosságot árulja el.

(K. Gy.)