Előszó

Romain Rolland. Született Clamecyban 1866-ban. Művészettörténeti, különösen a zene körébe vágó tanulmányaival hamar kathedrát szerzett az École normaleban, melynek tanítványa volt. 1903 óta a Sorbonne tanára. Kritikáin kivül főként filozófiai drámáival tünt föl, melyek közül Les Loups (A farka sok, 1898.), Danton (1900.), Le Temps viendra (Eljön majd az idő, 1903.) érdemel figyelmet. Európai nevet azonban csak a Jean Christophe c. tizkötetes regényével szerzett, melyet 1904 és 1912 között irt. Képzeletbeli élettörténete ez egy kiváló muzsikusnak, kit főként Beethoven és Hugo Wolf vonásaira formált, s amellett hatalmas képét adja benne a maga kora forrongó kulturtörekvéseinek. Az itt közölt részlet a kilencedik kötet végső fejezetének legszebb lapjait adja, Christophe életének egyik válságos fordulóját, mikor legjobb barátja Olivier halálától s egyéb csalódásoktól lesujtva magányos harcát vivja tehetségével, mig a teremtő erő, az uj hit megint fölébred benne.

A háboru alatt Romain Rolland nagyszabású pacifista működést fejtett ki svájci magányában (Villeneuveben, a genfi tó partján), amiért egyformán kihivta maga ellen honfitársai, a franciák, és ellenségei, a németek, haragját. De ő rendületlenül kitartott a "gyülölet" elleni harcában, az ellene inditott rágalmak hadjáratában mind nemesebben bontakozik ki prófétai alakja, mint a népek békéjének és az emberi szellem szabadságának hirdetője.

A háborús időkre vonatkoznak Au-dessus de la Mêlée (A kavarodás fölött) és Aux Peuples assassinés (A lemészárolt népekhez) c. politikai művei és Clerambault c. regénye, mig egy másik regénye, a Colas Breugnon, és komédiája, Liluli, ugyane korból való derüsebb intermezzói munkásságának.

Emlitésre méltók még művészeti és irodalmi életrajzai, melyek Beethovennel, Michelangelóval, Tolsztojjal stb. foglalkoznak.

Első nagyobbszabásu életrajza az idén jelent meg németül, Stefan Zweig, a kiváló bécsi költő tollából.

(K. Gy.)