Bevezetés

Az idén ünneplik Dante halálának hatszázadik évfordulóját. Ebből a K. K. K. is ki akarja venni részét, ha mással nem, Anatole France (életrajzát lásd a K. K. K. 38. számában) e kis legendájával, mely mintegy a Divina Comedia kedves paródiájának tekinthető. A francia iró megszólaltatja Vergiliust s elmondatja a véleményét Dantéról, amely természetesen nem lehet kedvező, hiszen az antik filozófián nevelkedett költő bizonyára ugyanolyan ellenszenvvel fordult volna az uj világrend ellen, mint későbbi irótársai, Tacitus vagy Persius. De a középkornak más volt a fölfogása a római költőről. Negyedik eklogájára támaszkodva, melyben a Szűz eljövetelét (iam redit el virgo), egy gyermek születését és az aranykor visszatérését jövendöli, azt költötték róla, hogy előre megsejtette a kereszténység eljövetelét s azért megkülönböztető tisztelettel fordultak feléje. Dante őt választotta a poklon és purgatóriumon keresztül vezetőjének és a költészetben őt vallotta mesterének. Anatole France, aki különben nagy tisztelője az olasz költőnek, amint erről Le lys rouge (A vörös liliom) cimű florenci regénye tanuskodik, a tőle megszokott iróniával élesen szembeállitja a két világfölfogást és rámutat, hogy Vergiliusnak nem igen telhetett kedve abban, amit a középkor embere neki tulajdonitott.

A magyar irodalomban a verses Katalin-legenda (Érsekujvári-kódex) lesz emlitést Vergilius jóslatáról és Krisztus születésének bizonyitására idézi is a IV. ekloga sorait ("Szibillának kitölt ideje, mert Urnak eljött születése, uj magzat jött mennyországból és egy uj szűz jött ez világból."). Ugyancsak többször megemlékezik róla prédikációiban Temesvári Pelbárt. Egyébként régi irodalmunkban Vergilius más alakban is szerepel. Az olasz nápolyvidéki monda (Nápoly volt Vergilius kedves tartózkodási helye, itt van a sirja is) hires varázslónak tartja a latin költőt, aki különféle csodákat művelt, amint erről Anatole France elbeszélésében is szó esik. Az Érsekujvári-kódex Fokás kovácsról szóló elbeszélésében Vergilius, Titus császár parancsára (aki száz évvel utána uralkodott!) "ördögi tudománnyal" egy bálványt állit föl a város közepén, mely elárulja a császárnak a lakósok összes törvényszegéseit. (Ugyanez olvasható még Haller János Gesta-forditásában a XVII. század végén.) Mint "nigromanciás" bölcset emliti Vergiliust a Ponciánus históriája cimű XVI. századi németből forditott regény. Végül kuriozumképen, mint ennek a középkori mondának kései leszármazottját, meg kell emliteni egy magyar ponyvaterméket, mely 1873. jelent meg, Pesten, Bucsánszkynál s cime: A bűbájos Vergiliusnak csodás története. El van benne mondva az a kosárkaland is, melyet szintén megemlit Anatole France. Vergilius középkori szerepéről érdekes könyvet irt az olasz Comparetti: Virgilio nel medio evo.