---

Tartalom

Előszó
I. Magyarország és Európa. Mitől európai az európai jog? És miben részesedünk?
II. Jogi kultúra és kultúrák. Egység-mítosz a hasonlók különbözése talaján
III. Konvergencia? A kontinentális és az angolszász mentalitás sorsa
IV. Jogrendszeri hatások. Európaiasodás a globalizálódás és amerikanizálódás erőterében a hazai jogok elsorvadásával?
V. Közös jog. Harmonizálás és kodifikáció
VI. Közösségi ítélkezés. Stílusuralom és versengés lehetőségei
VII. Jogi gondolkodásmód. Mintakövetés, tehetetlenség kettős fogságában
VIII. Jogtudomány, jogelmélet. Az európai gondolkodás fel nem ismert szükséglete
IX. Jogi oktatás. Hazai cseppben az európai tenger láttatása
X. Tanulságok. Saját jövő saját áldozattal, saját munka árán
Irodalom
Tárgymutató
Jogforrásmutató
Névmutató

---

Fülszöveg

Egy jogfilozófus szemléje az európai jogműködés fölött - különös érzékenységgel az abban munkáló mentalitás feltárására és annak megvilágítására, vajon magát az európajogot a nemzeti jogrendek egyfajta kiterjesztéseként vagy azokra sui generis ráépülő új struktúraként kell-e inkább felfognunk. Kapcsolatában a nemzeti jogrendekhez ugyanakkor mintha egyszerűen posztmodernista klisék öltenének testet, hiszen szándékolt hálásával, mellékhatásaival egyaránt folyvást bomlasztja a nemzeti jogokba egykor a klasszikus jogpozitivizmus hagyományából beépült kötöttségeket. Kimagaslóan hatékony jogműködése ráadásul úgy valósul meg, hogy központi tételezéseit nemzetenként önálló végrehajtásra, bírói megítélésre bízza. Egy ilyen példátlanul összetett felépülésből s működésből kísérli meg a mű feltárni az európajogi jogszemlélet teoretikusan meghatározó jegyeit.

Búvárlatának első tanulsága, hogy az európai jogvalóság a hagyományos jogászi világkép talaján, eddigi paradigmáinkba bezárkózva nem vizsgálható. Mim a globális posztmodernizmus része, maga is mesterséges valóságteremtésre, saját virtualitása megkísérelt materializálására épül, megszabadultan - úgymond - a történelmi tanulságok, emberi tapasztalatok, bármiféle konkrétság béklyójától. Második tanulsága, hogy nagystruktúrák dinamizálásával mozgat olyasmit, ami maga a káosz. Bármely pillanatában csakis a rekonstruktív emberi szándék próbálhat ebből valami rendre emlékeztetőt építeni - ámde anélkül, hogy konstruktuma kialakításában, napi formálásaiéin rendre/rendezettségre, rendszerszerűségre törekedhetnék. Eszményi tükörképe hát ama makrogazdasági alapnak amire felépítményként épül. Harmadik tanulság szerint stratégiailag fontosabb lenne az európajog egészében munkáló valós mozgatóerők feltárása, semmint a megszokott pepecselés némely technikalitása részkérdéseiről. Negyedik tanulsága pedig, hogy mesterségesen állandósított dinamizmus tartja össze egész építményét. Nemzeti érdekérvényesítés így ebben csakis sikeres ön-pozicionálással biztosítható; ez pedig elgondolhatatlan fáradhatatlanul kezdeményező aktivitásunk nélkül.

A változatlanság ködébe burkoltan az európai jogművelés mindmáig még meg sem kísérelte elmélete megfogalmazását. Honi tudományosságunk közös fejlesztésében sem igen vett részt. Politikumunk mintha nem is tudatosította volna mindeddig elérhető aktivitásunk kifejlesztésének és dinamizálásának elengedhetetlenségét.

---