---

Tartalom

I. KÖTET

Advent I. vasárnapra
Advent II. vasárnapra
Advent III. vasárnapra
Advent IV. vasárnapra
Karácson után való vasárnapra
Uj esztendő napja után való vasárnapra
Vizkereszt után I. vasárnapra
Vizkereszt után II. vasárnapra
Vizkereszt után III. vasárnapra
Vizkereszt után IV vasárnapra
Vizkereszt után V. vasárnapra
Vizkereszt után VI. vasárnapra
Septuagesima vasárnapra
Sexagesima vasárnapra
Quinquagesima vasárnapra
Bőjt I. vasárnapra
Bőjt II. vasárnapra
Bőjt III. vasárnapra
Bőjt IV. vasárnapra
Bőjt V. vasárnapra
Virágvasárnapra
Husvét vasárnapján
Husvét után I. vasárnapra
Husvét után II. vasárnapra
Husvét után III. vasárnapra
Husvét után IV. vasárnapra
Husvét után V. vasárnapra
Husvét után VI. vasárnapra
Pünköst napjára
Szent-Háromság vasárnapjára
Pünköst után II. vasárnapra
Pünköst után III. vasárnapra
Pünköst után IV. vasárnapra
Pünköst után V. vasárnapra
Pünköst után VI. vasárnapra
Pünköst után VII. vasárnapra
Pünköst után VIII. vasárnapra
Pünköst után IX. vasárnapra
Pünköst után X. vasárnapra
Pünköst után XI. vasárnapra
Pünköst után XII. vasárnapra
Pünköst után XIII. vasárnapra
Pünköst után XIV. vasárnapra
Pünköst után XV. vasárnapra
Pünköst után XVI. vasárnapra
Pünköst után XVII. vasárnapra
Pünköst után XVIII. vasárnapra
Pünköst után XIX. vasárnapra
Pünköst után XX. vasárnapra
Pünköst után XXI. vasárnapra
Pünköst után XXII. vasárnapra
Pünköst után XXIII. vasárnapra
Pünköst után XXIV. vasárnapra

II. KÖTET

Karácson napjára
Karácson napjára
Szent-István első vértanu napján
Szent-István vértanu napjára
Vizkereszt napjára
Gyertyaszentelő Boldogasszony napjára
Gyümölcsoltó Boldogasszony napján
Húsvét-hétfőn
Urunk mennybemenetele napjára
Pünkösd-hétfőre
A szent apostolok napján
Szent István király napján
Kis-Asszony napjára
Szent Mihály napján
Minden szentek napjára
Új év napjára
Alkalmaztatott közintés és könyörgés idejére
Kalaz. szent József napján
Beiktatási beszéd
Beszédvázlatok
De merito animae
A tökéletesedés akadályai
Az élet nyomoruságairól
Az evangeliumi boldogságokról

---

Előszó

Midőn néhai Szabó János ünnepi homiliáit ezennel a t. cz. magyar egyházirodalmi közönségnek bemutatni szerencsém van, bátran hivatkozom azon bírálókra, kik azokat a magyar homiletika gyöngyeinek tartják; mert ha szónoki emelkedettségre, numerusra és nyelvezetre fölűlhaladják is Májer Józseféi: de páratlan bennök a logica, a szabatosság, az átlátszóság és az egésznek utolérhetlen kikerekitése. Ugyanazért nagy veszteségnek tartanám, ha elvesztek volna. És e megmentésök egyedűl is az az érdem, melyet kiadásuk alkalmával magamnak vindicálok.

Azonban, hogy minden bevezetés nélkül világ elé ne bocsássam, ifjabb pályatársaim némi emlékeztetéseűl, [...] ha röviden is, elmondom, miként járt el Szabó János homiliáinak és beszédjeinek szerkesztésében, mi által ily jelességre jutott.

Valamint nincs épitész, ki a szükséges anyagok beszerzése előtt építéshez foghatna: úgy nincs szónok, ki előleges készülgetés, vas-szorgalmu olvasás - Quintilian tanácsa szerént - tollal a kézben való olvasás és jegyezgetés nélkül a kitünők sorába fölvergődhetnék; még a lángész is e készülés nélkül csak hamar kimerül és unalmas ismétlésekbe sűlyed.

Jól tudta ezt Szabónk s azért bizonyosan nem fog hihetlennek föltűnni, ha azt mondom, hogy hátramaradt jegyezgetései, melyeket előhaladt korában is előszeretettel folytatott, letisztázott munkáit fölűlhaladják. Első helyen szent Ágoston örökszépségü munkái valának, azok, melyekből meríteni szokott. És ki is az, ki Szabónk beszédjeiben és homiliáiban ez egyházatya szépségeinek oly szerencsés felhasználását észre nem venné, szellemének némi lengését itt-ott nem érezné?

A szent atyák munkái mellett, a külföld legjelesb szónokai azok, kiknek remek beszédjeikből hosszasb kivonatokat találunk irományai között, kiket oly szerencsésen utánozott, hogy beszédjein sehol a plagium legkisebb jelét föl nem ismerhetni; annyira érté az: in succum et sangvinem convertere-féle kivánalmat.

...

Már életirásában említém, hogy a kolozsvári páratlan fekvésü köz-sirkert vala az, melynek kies fő- és mellékútain legszivesben tevé meg szokott napi sétáit. Kik e sétáinak társai vagy tanui valának, édes emlékezetben tarták, mint dolgozta át és tette sajátjává olykor sétaközben az azelőtt elolvasott beszédremeket, mely aztán papírra téve oly eredetinek tünék föl, mintha irója soha amarról beszélni sem hallott volna.

A tanulmányozás e kettős módja és az emberi élet és szív figyelmes észlelése által juta tehát kitünőbb egyházi szónokaink sorába.

Ha Isten egészséget és - nemes értelemben vett - otiumot adand, ha a t. cz. közönség e vállalatot pártolása alá veendi, úgy Szabó János beszédjeinek kiadását még szívesen fogom folytatni.

Irám Baróton, 1867-kí jan. 30-án.
Veszely Károly

---