---

Tartalom

Bevezetés a magyarországi iskolai színjátékok forrásaihoz
A magyarországi jezsuita iskolai színjátékok forrásai
Rövidítések jegyzéke
Rövidített szakirodalmi utalások
Németnyelvű összefoglalás
Francia résumé
Kollégiumok
  I. Tyrnavia /Nagyszombat, Tyrnau/
  II. Claudiopolis /Kolozsvár, Klausenburg/
  III. Alba Julia /Gyulafehérvár, Karlsburg/
  IV. Magno-Varadinum /Nagyvárad, Grosswardein/
  V. Sellia /Vágsellye/
  VI. Thuroczium sive Variallia /Znióváralja/
  VII. Homonna /Homonna/
  VIII. Posonium /Pozsony, Pressburg/
  IX. Scepusium /Szepeskáptalan, Kirshdrauf/
  X. Comaromium /Komárom, Komorn/

---

Bevezetés

A magyarországi iskolai színjátszás társadalmi szerepét és művelődéstörténeti jelentőségét az a körülmény határozza meg, hogy a XVI. század közepétől a XVIII, század közepéig, tehát kétszáz esztendőn keresztül egyedüli formája volt a színháznak, a XVIII. században pedig előkészítette a nemzeti drámairodalom és a magyarnyelvű hivatásos színjátszás megszületését. Ezt azért kell különösképpen hangsúlyozni, mert egyidejűleg más országokban /Franciaország, Olaszország/ is virágzott az iskolai színjáték, mint a feudalizmus korának egyik jellegzetes színházi formája, de társadalmi, irodalomtörténeti és színháztörténeti szerepe lényegesen eltért a magyarországitól. Így például Ausztriában, ahol az iskolai színjátékokkal egyidőben az Itáliából kirajzó hivatásos commedia dell' arte társulatok járták keresztül kasul az országot, az iskolai színjátékoknak egy része pedig a császári udvar köréhez kapcsolódva, annak díszes külsőségeit is magára öltötte, vagy Lengyelországban, ahol a felekezeti iskolai színjátszás mellett nagyobb szerepük volt az udvari színháznak és a külföldi, főleg olasz vándortársulatoknak.

A magyarországi iskolai színjátszásnak ez a társtalan magáramaradottsága történeti okokra vezethető vissza. Az ország kétharmada a XVII. század végéig török megszállás alatt állt, a szabad területeken pedig az örökös háborús készültség miatt sem olasz, sem német vándortársulatok nem merészkedtek be az országba. Így hát a színjátszás otthonra egyedül a még veszélyeztetett területeken is működő iskolákban talált.

A XVII. és XVIII. századi iskolai színjátékok kutatása Magyarországon mindig az irodalomtörténeti érdeklődés peremére szorult. Még viszonylag legtöbbet a jezsuita iskoladrámákkal foglalkoztak a kutatók, de ezen a területen is csak részeredményeket mutattak fel. Mostohább sors jutott a piaristák, pálosok, ferencesek, minoriták és a protestánsok iskolai színjátékainak. A teljes magyarországi iskolai színjátszásról pedig, egészen a legújabb időkig, semmiféle áttekintéssel vagy bármiféle szempontú összefoglalással nem rendelkezünk.

...

Nyilvánvalóan hasonló hiányérzet késztette a MTA Irodalomtudományi Intézetének XVIII. századi Osztályát is arra, hogy szervezett módon kezdje meg a magyarországi iskolai színjátékok adatainak felkutatását, számbavételét és rendszerezését. A gyűjtési munka megindult a források jellegének és lelőhelyének megfelelő rendszerben: felekezetenként, egyházi rendenként és kollégiumok szerint. A források kimerítő feltárásával feltehetően néhány éven belül olyan átfogó képet nyerünk a magyarországi iskolai színjátszásról, amely lényegesen megkönnyíti majd a későbbi kutatók munkáját.

---