A magyarországi piarista iskolai színjátszás forrásai és irodalma 1799-ig
TARTALOM, FÜLSZÖVEG
Tartalom
BevezetésVorwort
Piaristické diradelné hry
Felhasznált irodalom
Rövidítésjegyzék
Adattár
Az iskolaszínházzal kapcsolatos általános rendelkezések
Podolin
Privigye
Breznóbánya
Pozsonyszentgyörgy
Nyitra
Veszprém
Vác
Debrecen
Kecskemét
Pest
Beszterce
Szeged
Korpona
Nagykároly
Rózsahegy
Máramarossziget
Tokaj
Kisszeben
Medgyes
Nagykanizsa
Tata
Kalocsa
Kolozsvár
Selmecbánya
Auctores
Sine Oppido, Tempore, Auctore (S.O.T.A.)
A sorozatszerkesztő utószava
Mutatók
Címmutató
Névmutató
Műfajmutató
Zene- táncfogalom mutató
Fülszöveg
A XVII-XVIII. századi Magyarországon nem volt hivatásos színtársulat. A városok és községek lakóinak színi igényeit az iskolai ifjúság elégítette ki. S minthogy ekkor csak felekezeti oktatás volt, ezért e kor drámáit és látványosságait felekezetek, illetőleg a katolikus iskolákon belül szerzetesrendek szerint különböztetjük meg. Sorozatunk korábban megjelent kötetei a jezsuita, a pálos, a ferences, a minorita, majd a protestáns színjátékokat vették számba, a mostani pedig a legnagyobb tanítórendek egyikének, a piaristák színházának az adatait gyűjti egybe. Huszonnégy magyarországi és erdélyi város iskolájának színházáról kap az olvasó információkat. S minthogy több szöveget csak a szerzők neve szerint lehetett rendezni, másoknak viszont sem íróját, sem előadási helyét, illetve idejét nem ismerjük, ezért két külön fejezet foglalkozik az ide tartozó előadásokkal.
A kötetben minden olyan adatot igyekeztünk publikálni, amely a piarista iskolai színházra vonatkozik. Egyebek mellett beszámolunk arról, hogy milyen méretű, berendezésű volt a színházterem, milyen díszleteket vásároltak, hogyan rendezték be a nézőteret, hol foglalt helyet a zenekar, mennyi néző lehetett egy-egy előadáson, ki vállalta az előadás költségeit, és hogyan vélekedett a közönség a látott darabról vagy színjátékról. Belekerültek a kötetbe az iskolaszínházak létesítésével kapcsolatos szabályok és rendi előírások is. Közülük néhány azt igazolja, hogy a rend alapítója, Kalazanci Szent József nem nézte jó szemmel a piaristák színházalapító szándékait. Levelei azonban azt is igazolják, hogy társadalmi igény volt a piaristák által bemutatott színdarabokra. Nem különös, hogy még az alapító életében vittek színre drámákat. Ez a törekvés a legtöbb magyarországi piarista rendházban folyamatosan végigkísérhető. S volt olyan neves piarista szerző, aki diákkorában játszott a színpadon, később pedig a rend tegjaként és tanáraként maga is drámákat írt.