---

Tartalom

I. Bevezetés
II. Diszített franczia kéziratok
III. Xylographikus nyomatok és incunabulák
IV. A franczia könyvillusztráczió saját alkotásai
V. Műértő párisi nyomdászok és kiadók
VI. A lyoni kiadók és nyomdászok
VII. A vidéki sajtó művészi tevékenysége
VIII. Az illusztráló művészek
IX. Nyomdajegyek és czimerek
X. Könyvkötések és könyvjegyek
Végszó
Bizonyítékok
Hely- és névmutató

---

Bevezetés

A könyvdiszítés mindenkor és mindenütt a teremtő fantázia alkotásainak hathatós eszméltetője levén, igen tanulságos a művészet ezen ágát, mint felette érdekes tünemény fejlődésének menetét, bölcsejétől legvirágzóbb koráig lépést követni, éppen azon nemzet életében, mely nem egyszer a kulturélet vivmányaira átalában, különösen pedig a művészetre irányadó hatalmat gyakorolt; mert a mellett, hogy e vizsgálódás aesthetikai érdekkel bír, szembeállítja a buvárt még egy nagyszerű történelmi ténynyel, mely phoenomenális ragyogó erejével mindenkit elbűvöl.

Mindent diszíteni a mi környez és a mit kedvelünk, azon szép szokás, mely különböző művészi tehetségek eszmélésének alapja. Ebben gyökerezik a műipar hatalma és terjedése, mely a diszítő művészetnek első életjele. Teljes joggal mondja tehát egy szellemes iró: hogy a diszítésben, ennek törvényeiben, az alaki szépészet tökéletes codexe foglaltatik.

Mig azonban az ember kedvtelésének és csinosításának némely tárgyait lassanként elhanyagolta, másokhoz még is, a kultura legkoraibb idejétől kezdve folyton híven ragaszkodván, ezeket teljes lélekből ápolta és ápolni fogja mindaddig, míg ő maga kulturával birand.

Kiváló helyet foglal ezek közt a szépírás mestersége, a miből eredetét vette a könyv. Ennek és diszítésének története különböző művészi tevékenység kifejtésével kapcsolatos s valóban maga a könyv, mint végelemzésben is az értelmi élet maradandó emléke, oly ápoló figyelemben részesült mindenkor, milyennel más valamely tárgy ritkán dicsekedhetik, minélfogva bizonyos értelemben, a művelődés történetének egy kiváló fejezetét képezvén, innen tekintve is átalános fontossággal bír. A néma könyvek minden figyelmes észlelő számára a különböző idők és népek erkölcseinek, gondolkozásának ékesen szóló tanúi, melyek az egyes művészetek és ipartevékenység virágzásának és hanyatlásának időszakait tükrözik vissza, és az emberi természetben mélyen rejlő szükségességet, azaz: a szellemi környezet olyanná való alakításának szükségességét, hogy a megnemesült életkedv is egész teljében láttassék, bebizonyítják.

Azonban a különböző idők szelleme, valamint a nemzetek sajátságos, egymástól elütő jelleme, az elme minden szüleményére, úgy a szépirásra is, mely a nyomtatott könyvek előzője vala, saját bélyegét nyomja; ennélfogva tanúlságos nyomozni: mikép fejlődött a könyvek belső és külső diszítése, kivált a renaissance szellemi mozgalmának páratlanul álló korszakában, midőn a nyomdászat minden testvér-műipart felölelt, hogy a könyvek belseje és külalakja a legkedvesebb idomokat nyerje.

A művészi formák alakulásának eme fejlődésében kiválólag Franczia-, Németország, Itália és Németalföld vettek részt, s a milyen álláspontot foglaltak el e népek az ezen kort mozgató eszmékkel szemben, azonképen volt ez művészi munkásságukra is döntő befolyással.

A technikát tekintve, habár a három nemzet a német találmányokkal szemben receptiv álláspontot foglalt el, az ornamentikában mindamellett az antik, úgy, mint azt Itália felfogta és saját nemzeti ízléséhez idomította, különösen Franczia- és Németországban irányadó volt.

Tény az: hogy Németország a nyomda és fametszés műszaki iskolája, hol az olaszok és francziák technikai képességöket szerezték; midőn azonban e két művészet fejlődésének pályáján az ornamentika kiműveléséhez ért volna, ekkor már a németnek úgy, mint a francziának közös forrás gyanánt az olasz renaissance szolgált, ezt mindketten itt tanulmányozták, de saját géniuszokat követve, ennek szelleme mindkettejöket egymástól külön utakra - melyen önállóan haladtak - vezérlé.

Búvárlatunkat a nyomdászatnak Francziaországba való honosításával kezdjük, s a tizenhatodik század végével fejezzük be. E határok megszabására külső és belső érvek indítottak. Ugyanis a könyvek illusztrácziójával foglalkozó művészek, eszméik kivitelére kiválóan a fametszést használták; az ez időszerinti sajtó-termékekben előforduló rézmetszeteknek és karczolatoknak csekély száma alig vehető tekintetbe; mert csakis úgy tünnek fel, mint kivételek a szabály alól. E grafikus művek legtöbb termékei magokon viselik az eredetiség jellegét, s bizonyos tekintetben hol sikerültebb, hol silányabb, közvetetlenül fára rajzolt müveknek tünnek fel. Tagadhatatlanul e mintegy százharmincz évnyi időközben felismerhetők a művészi fejlődés különböző korszakainak árnyalatai. A renaissance, mely hajnalpírjától egész hanyatlásáig az összes nagy művészetben: az építésben, szobrászat- és képírásban érvényesíté befolyását, szükségképen a könyvek művészi diszítéséből is visszasugárzott. Míg kezdetben a franczia illusztráczió túlnyomón a gót nemzeti stilirányhoz ragaszkodott, később idegen, kivált olasz befolyásoknak engedett, végre a század harmadfele körül lángeszű művészek által kiművelve tökélyének legmagasabb fokát érte el; azonban a tizenhatodik század utolsó évtizedei már hanyatlásra vallanak, s a fametszés kénytelen a rézmetszésnek mind több tért engedni, míg végre fontosságát teljesen elveszti. A közönség érdeklődése, mely nélkül ezen művészetágnak példátlanul nagy népszerűsége és virágzása képzelhető sem lett volna, lassanként elhidegül, a megrendelések mind ritkábbá válnak, s ezzel nemcsak a művészi tehetség, hanem a technikai ügyesség is alább száll, s velök elvész e kedves, manap a szakértők és laikusok által egyiránt becsben tartott kifolyása a renaissance művész szellemének.

...

---