Kúnos Ignác
Oszmán-török nyelvkönyv
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
1. Előszó
2. Olvasmányok (átírással)
I. Népnyelv.
1. Közmondások
2. Találós mesék
3. Babonák
4. Népdalok
5. Adomák
6. Népszínjátékok
7. Népmesék
8. Történetkék
II. Irodalmi nyelv.
1. Mondások
2. Elbeszélő irodalom
3. Dráma-irodalom
4. Költői irodalom
3. Szójegyzék (a népies szövegek szavai)
4. Nyelvtan
a) Hangtan
1. A török hangok jelölése
2. A török hangok kiejtése
3. Hangváltozások
4. Hangsúly
b) Alaktan
1. Főnév
2. Melléknév
3. Számnév
4. Névmás
5. Ige
6. Igeképzés
7. Igenevek
8. Névszóképzés
9. Igei szerkezetek
10. Összetett szavak
11. Határozó szók
12. Kötőszók
13. Indulatszók
5. I. Függelék (a török írásmódok ismertetése)
1. A rikā írás
2. Rikā és nesih-es írás
3. Török iskolák programmjai
4. Közgazdasági és kereskedelmi iratok
5. Oklevelek
6. Török írások
6. II. Függelék (a török irodalmi nyelv alaktani sajátságai)
1. Írásjelek
2. Az arab névelő
3. A névszó
4. Az arab és perzsa genitivus-szerkezet
5. Arab többesek arab melléknevekkel
6. Az arab kettősszám
7. Perzsa többesszám. Arab többesszám
8. Tört többesszám
9. Arab szóképzés
10. Melléknevek képzése ragok által
11. Arab és perzsa számnév
12. A török időszámítás
13. Arab névmások
14. Arab igealakok képzése
15. Perzsa szóképzés
16. A perzsa ige
17. Összetételek
18. Perzsa előljárók
19. Arab előljárók
20. Arab határozók
7. Szójegyzék (az irodalmi szövegek szavai)
8. Olvasmányok (török írással):
I. Népnyelv.
1. Közmondások (atalar sözü)
2. Találós mesék (bilmeʒe)
3. Babonák (koʒa kari lakirdisi)
4. Máni-dalok
5. Népdalok (türkü)
6. Adomák (lataif)
7. Karagöz ojunu
8. Orta ojunu
9. Népmesék (masai)
10. Történetkék (hikjaje)
II. Irodalmi nyelv.
1. Kaniže (Kanizsa) írta Kemál bej
2. Kediler (Macskák) írta Szezáji bej
3. Šāirlar (Költők) írta Muállim Nádsi
4. Osmanl° āruzu (Török verstan)
Előszó
Az oszmán-török nyelv mélyebbre ható megismerésére akar e nyelvkönyvem szolgálni. Nyelvkönyvnek azért neveztem el e kötetet, mert nemcsak nyelvtani feldolgozást állítottam benne össze, hanem azon igyekeztem, hogy mindazt a nyelvi anyagot egybegyűjtsem, mely az oszmán-török nyelv lehetőleg teljes megismerésére vezethet. E czélomat a következőkép igyekeztem elérni. Olvasmányokat állítottam benne össze, melyek a nép nyelvéből kiindulva, fokozatosan mutatják be úgy a fejlettebb szépirodalmi nyelv és stílus különböző fajait, mint a tudományos irodalom mesterkéltebb termékeit. Ez utóbbiak közt, tekintettel nyelvkönyvem sajátosabb feladataira, kiterjeszkedtem a kereskedelmi és hivatalos stílus különféle termékeire is. A népnyelv tüzetesebb megismertetése czéljából felöleltem mindazokat a költői termékeket, melyek a népköltészet mezején termettek. Az irodalmi nyelv szemelvényeinek összeállításánál pedig tekintettel voltam a különböző költői és prózai műfajokra és az ezeket kísérő bevezetésekben és jegyzetekben az újabb török irodalom fejlődésének is némi képét igyekeztem adni. E mellett úgy állítottam össze az egyes nyelvi mutatványokat, hogy a kiválóbb írók egész irodalmi működése is lehetőleg kitűnjék belőle.
Az oszmán-török nyelv kétféleségét, a népit és az irodalmit, azért kellett egymástól elválasztanom, mert jelentékeny közöttük az eltérés. A népnyelv, egyúttal a sztambuli köznyelv, a tiszta és idegen elemektől lehetőleg mentes török nyelvet tükrözi vissza. Nem úgy az irodalmi nyelv. Itten már idegen, főleg pedig arab és perzsa elemek oly nagy számmal használatosak, hogy e nyelv tudatos megértéséhez az arab és perzsa nyelvnek meglehetős számú szóanyagát, sőt alaktani sajátosságait is ismerni kell. Innen van, hogy nyelvkönyvemnek kétfelé osztott nyelvtani része van. Az egyik rész, a tulajdonképeni török nyelv grammatikai tárgyalását foglalja magában, míg a második rész, melyet a II. számú függelék tartalmaz, azokat az arab és perzsa nyelvtani, illetve alaktani szabályokat tárgyalja, melyek az irodalmi török nyelv megtanulásához feltétlenül szükségesek. És míg az előbbi részben, vagyis a török nyelvtanban az összes magyarázó példák kizárólagosan közmondásokból, tehát a legtisztább népnyelvi anyagból vannak összeválogatva, addig az irodalmi nyelvre vonatkozó szemelvényeket a török irodalom termékeiből állítottam össze. Épp így választottam ketté az olvasmányok fordításához szükséges szójegyzéket is. A népnyelvi szövegek szójegyzékében csakis török eredetű vagy pedig a népnyelvben már meghonosodott idegen szók vannak összeállítva, míg az irodalmi nyelv szójegyzéke főleg arab és perzsa szóelemekből áll, kiegészítve azokkal a török eredetű szókkal, melyek a népies szövegekben nem fordultak elő.
A nyelvi szemelvények legnagyobb része latin betűkkel van átírva. És míg a népies szövegek lehetőleg a népies kiejtést vagyis az élő nyelvet tüntetik föl, addig az irodalmi szövegek inkább az iskolázottak kiejtését követi, a nélkül azonban, hogy az arab és perzsa nyelvek sajátosabb hangjait fel akarná tüntetni. Értem első sorban az olyan hangokat, melyek a török hangrendszerben különben is ismeretlenek. Találhatók a közölt szövegek közt olyan részek is, melyek úgy arab, mint latin jegyes átírásban is megvannak. E kettős átírással az volt a czélom, hogy mintegy áthidaljam vele azt a nehézséget, melyet az arab írásnak a biztos olvasása, főleg a tanulás kezdő fokán, okozni szokott. Átíratlan szöveget mintegy hat ívnyit illesztettem bele nyelvkönyvem anyagába. Az első három ív nem más, mint a kötet elején közölt népies szöveg átírása, míg a többi rész a modern irodalom néhány fontosabb szemelvényét foglalja magában. Az első közlemény Kemál bej hadtörténeti művének, a magyar-török tárgyú Kanizsá-nak (Kaniže) egy fejezete; a második az újabb török irodalom legkiválóbb elbeszélőjének Szezáji bejnek egy novellája; a harmadik a kiváló stilisztának Nádsi tanárnak két tárczája; és végül az utolsó, a török időmértékes verselésről szóló tanulmányból áll, a régibb és újabb irodalomból vett költői szemelvényekkel tarkítva. E hat ívnyi török szöveg első felét egy sztambuli nyomdában nyomattam, míg a többit, hogy a különböző betűtípusok megismerésére is alkalmat adjak, a hollandi (Leiden) Brill cég műhelyében szedettem ki.
Külön fejezetet szenteltem a sokféle török írások ismertetésére. Ezzel azon a nem kis nehézségen akartam könnyíteni, melylyel a különböző és egymástól eltérő török írások megtanulása jár. Az ezen fejezet szövegeiben egyúttal oly iratok megismerésére is alkalmat akartam adni, melyek egy átlagos nyelvtan keretébe nem illeszthetők bele. Ilyenek különösen azok a kereskedelmi és közgazdasági iratok, melyek közzétételével első sorban a Keleti Kereskedelmi Akadémia hallgatóira kellett tekintettel lennem. A minthogy e tankönyv, melynek kiadását a vallás- és közoktatásügyi minisztérium ügyszerető áldozatkészsége tette lehetővé, főleg ennek az intézetnek a czéljaira készült. E mellett azonban szem előtt tartottam azt a tudományos feladatot is, hogy olyan nyelvkönyvet szerkesszek meg, melyben az oszmán-török nyelv összes, úgy elméleti, mint gyakorlati sajátosságai kifejezésre jussanak.
Budapest, 1905.
Kúnos Ignácz dr.