Nemzetnevelés, felnőttnevelés, közművelődés
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Sári Mihály: Lektori köszöntő
Juhász Erika - Szabó Irma: Szerkesztői előszó
Nemzetnevelés - felnőttnevelés - közművelődés
Majdán János: Durkó Mátyás tanári és emberi egyénisége
Heltai Miklós: Egyén és közösség Karácsony Sándor pedagógiájában
Szabó Irma: "Ablakot kellett nyitni a világra!" - a Durkó életmű üzenete
Éles Csaba: Nemzetnevelés, kulturális örökség, nemzeti önismeret
Sári Mihály: A Karácsony-tanítványok generációi
Koltai Dénes: Durkó Mátyás andragógiája
Az andragógia elméleti és történeti aspektusai
Farkas Éva: A szabadművelődéstől a formális tanulásig
Fenyő Imre: Karácsony Sándor filozófiai recepciója a XXI. században
Győry Csaba: Alexander Kapp, az andragógia névadója. És elméletírója?
Harangi László: Heutagógia versus andragógia
Kurta Mihály: Durkó Mátyás ezoterikus és exoterikus andragógiai tanítása
Miklóssy Endre: Nyugat peremén - Karácsony Sándor és Alekszej Loszev emberképe
Németh Petra: A test, a szellem és a lélek egysége Karácsony Sándor: A magyarok istene című művében
Tamusné Molnár Viktória: Karácsony Sándor és a művészetek
Tátrai Orsolya: Az önnevelés Durkói értelmezésének aktualitása
Varga Emese: Karácsony Sándor pedagógiai mesterfogásai
Zám Lajosné: Az én Karácsonyom
Az andragógia gyakorlati aspektusai
Barabási Tünde: A székelyudvarhelyi Humán Reform Alapítvány felnőttképzési jellemzői
Engler Ágnes: A felnőttkori tanulás közösségi hozadéka
Erdei Gábor: Egyház és andragógia - szerepvállalás korlátok között
Farkas Erika: A munkaerő-piaci kereslet és kínálat alakulása a Dél-alföldi régióban
Hangya Dóra: "Okosan adni, méltósággal fogadni" A fogyatékossággal élők társadalmi integrációja a felnőttképzés és a foglalkoztatás tükrében
Juhász Erika: Az autonóm tanulás színterei
Kenyeres Attila Zoltán: A figyelem fenntartása a Minden Tanulás felnőttképzési sorozat egy epizódjában
Kerülő Judit: A felnőttkori tanulás gondjai és örömei
Leszkó Hajnalka: Az előzetes tudás mérésének jelentősége a tanulási folyamatban
Márkus Edina: A felnőttképzési szolgáltatások szerepe. Elvárások és valóság
Muliter Mariann - Nagy Kitti: Felnőttképzési szolgáltatások egy projekt tükrében
Pete Nikoletta: A tréningek hatékonysága
Rendek Tímea: Lehetőség kontra hozzáférés. Miért nem tanulnak a felnőttek?
Sári Szilvia: Az eredményesség mindennapi értelmezése a hazai felnőttképzésben
Szabó József: Komplex megoldások a médiaszakemberek képzésében
T. Molnár Gizella: A népművelőtől az andragógusig - a hallgatóknak közvetített ismeretek tartalmi változásai
Takács-Miklósi Márta - Vámosi Tamás: Minőségügyi ismeretek - két felsőoktatási intézmény hallgatóinak szemszögéből
A kultúra elméleti és gyakorlati aspektusai
Buda András: IKT az iskolában
Bujdosóné Dani Erzsébet: Népművelő túlélés: a kultúra, mint a túlélés záloga a Trianon utáni Erdélyben
Dominek Dalma: Múzeum - Múzeumpedagógia - Környezeti nevelés
Drabancz M. Róbert: Illeszkedés vagy elkülönülés. Vélemények a zsidóság integrációjáról az 1920-as évek kulturális- és politikai elitjében
Hartl Mónika: A tanulás lehetőségei a borturizmus során
Herczegh Judit: Internethasználat és kommunikáció a Debreceni Egyetemen
Hervainé Szabó Gyöngyvér: A minőség kultúrájának oktatása a minőségfejlesztő tanár mesterképzésben
Máté Krisztina: Kistérség és kultúra
Nagy Angelika: Sztereotípia és valóság
Ponyi László: Megújuló közművelődés - az Egri Kulturális és Művészeti Központ és projektjei
Szabó János Zoltán: A fesztiválok hatása a közösségi és kulturális életre
Szirmai Éva: Kinek és minek tanítunk médiát?
Utry Attila: Az emberi szellem ökológiája
Kötetajánló
Francz Vilmos: Közművelődés - közoktatás "Együtt a tanulókért" című tanulmány- kötet bemutatásának vázlata
Előszó
Egy szakma professzionalizációja, szakmai és szaktudományos ereje nagy mértékben alapozódik arra: művelői és kutatói egy nyelvet beszélnek, kialakítják saját fogalmaikat, amelyeket hasonlóképpen értelmeznek, és folyamatosan fejlesztik, gondozzák azt a társadalmi és tudományos kihívások kereszttüzében. A kötet összeállításánál ezt a törekvést vettük alapul, ezáltal is - reményeink szerint - hozzájárulva az andragógia és közművelődés professzionalizációjához, valamint tudományos berkekben történő elismeréséhez, elismertségéhez. A szakmásodás mindig folyamatos diskurzust igényel, amelynek az alapját tudományos és szakmai kutatások, fejlesztések, valamint ezek eredményeiből születő tudományos és szakmai kötetek, tanulmánygyűjtemények és ezeket bemutató konferenciák, műhelymunkák jelentik.
A hazai közművelődés és andragógia a felsőoktatásbeli megjelenésétől (1956-tól) kezdődően nehéz, de gyümölcsöző utat járt be. Olykor megkérdőjelezték létét, olykor csak a gyakorlat szintjén létező, tudománytól távol álló szakképzésként definiálták a szkeptikusok, de a szakma képviselői összefogással, közös akarattal kimunkálták szakmai, történeti alapjait, fogalomrendszerét, közös nyelvét és ebből a törekvésből számos szakmai-tudományos műhely született felsőoktatási intézményekben, kutatóintézetekben, szakmai szervezetekhez és szakmai érdekszövetségekhez kapcsolódva. Ezek a műhelyek folyamatos szakmai fejlesztéseket, kutatómunkát, hazai és nemzetközi kapcsolatrendszert építenek. Véleményünk szerint a szakma jelentős ereje ebben az összefogásban, együttműködésben van, amelynek folyamatos fenntartására számos kiadvánnyal, kiadványsorozattal, konferenciasorozattal törekszünk egymást erősítve, segítve, egymásra építve.
A közművelődés és andragógia mai értelmű szakmásodása a debreceni iskolában indult el Karácsony Sándor, és még inkább tanítványa, Durkó Mátyás munkássága nyomán. A debreceni iskola mai tanáraiként és tanítványaiként fontosnak tartjuk, hogy ez a folyamat egy véget nem érő, mindig építkező, mindig az együttműködésre és együttgondolkodásra építő kutatási és szakmai műhelymunkában folytatódjon. Ezt kívánja a szakma, ezt kívánja a társadalom, ezt kívánják tőlünk elődeink is. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat: sokan vagyunk az országban és határainkon túl is, akik így gondolkodunk ezekről a szakmai-tudományos területekről: a közművelődésről és az andragógiáról. Jól jelzi ezt a kötet szerzői köre is: 50 szerző a szakma "nagy öregjeitől" a legfiatalabb, még felsőoktatási tanulmányait folytató generációig. Képviselik az ország minden szegletét Nyíregyházától Szombathelyig, Budapesttől Pécsig, Szegedtől Győrig. Megjelennek közöttük felsőoktatásban tanítók, kutatók, gyakorló szakemberek, felsőoktatási hallgatók egyaránt. Ez teszi lehetővé azt, hogy egy igazán termékeny szakmai műhely végezze szakmai-tudományos munkáját a szakterületen: az idősebb, tapasztalt generáció folyamatosan adja át tudását, nem egy esetben a stafétabotot is a fiatalabbaknak. Csak közösen tudjuk óvni, ápolni ezt a szép hagyományt és ezt a társadalmi-gazdasági és tudományos szempontból is oly fontos szakmát.
Kötetünkben az elődök egymásra építkező, hasonló fogalomkörben gondolkodó szemléletére építettünk: a nemzetnevelést az egykor és ma is értelmezhető tartalmával egyfajta kiindulópontként kezeljük, amelytől látókör tágító koncepcióval eljutunk a mai gyakorlat szakmai és tudományos diskurzusainak középpontjában álló felnőttnevelés és közművelődés számos aspektusáig. Mindezzel hozzá kívánunk járulni az andragógia és közművelődés tárgyköréről szóló disputákhoz, és egyben be kívánjuk mutatni a napjainkban zajló tudományos és szakmai aspektusait: a történeti, elméleti, fogalmi alapoktól a gyakorlatban megjelenő kérdésekig.
A kötet tanulmányait haszonnal olvashatják kutatók, felsőoktatásban tanítók és tanulók, valamint a szakma gyakorlati képviselői egyaránt. Mindez tovább segít abban, hogy minél tágabb körben hasonlóan értelmezzük szakmánk alapfogalmait, a nemzetnevelést, a felnőttnevelést, a közművelődést. Ezáltal tovább erősíthetjük azt a professzionalizációs folyamatot, amelyet csak folyamatos munkával, a "tudós emberfők kiművelésével", tudományos és szakmai igényességgel, az együttgondolkodás meg nem szűnő igényével tudunk építeni közösen, felelősséggel.