---

Tartalom

Bevezetés
  1. A kereskedelem nyelvéről általában
  2. A magyar kereskedelmi nyelv

I. Idegen szók használata

II. Új szók a kereskedelemben
  A neologia és orthologia
  a) Hibásan képzett névszók:
    1. A -nok, -nök képzős főnevek
    2. A -da -de képzős főnevek
    3. Az -ár -ér képzős főnevek
    4. A -lat -let képzős főnevek
    5. Az -ancs-csal képzett szók
    6. A -vány -vény képzős névszók
    7. Az -ny, -any -eny, -ony -öny képzős névszók
    8. Az -m képzős új névszók
    9. A -lag -leg képzős szók
    10. A -la -le képzős szók
    11. Az -ász -ész képzős főnevek
  b) Összetett névszók:
    1. Igetőkkel és gyökerekkel való összetételek
    2. Névszókkal való összetételek
    3. Összetétel melléknevek csonkításával
    4. Határozós összetett szók
  c) Összetett melléknevek
    -ási -isi végzetű jelzők

III. Igék hibás használata:
  1. Be- igekötővel
  2. Fel- igekötővel
  3. Képviselni, gondviselni stb.
  4. Más hibásan használt igék

Függelék (Bevezető, Idegen szók, Magyar kereskedelmi műszók, Kedvelt szólásmódok)
Betűsoros mutató
A szerkesztő zárószava

---

Bevezetés

Sok embert elfogna az ámulat, ha azt a kérdést vetném fel: van-e a kereskedelemnek saját nyelve? Hogyne volna? A kereskedelemnek ép úgy megvannak a maga saját tárgyai, intézményei, eszközei, berendezkedése, szóval a maga működése köre, mint a tudományoknak s mindenféle gazdasági foglalkozásoknak; ebből pedig önként következik, hogy kell lenni megfelelő szavainak és szólásmódjainak is, melyekkel magát kellőképen kifejezhesse. Bizonyítja ezt minden művelt népnél a szótárak és stilisztikák légiója, melyek a kereskedelem nyelvét tanítják, s nem csekély feladatot rónak arra, a ki a gyakorlatban jól akarja forgatni a tollát.

Hát biz' ez igaz, legalább egy részben. Igaz annyiban, hogy a kereskedelemnek - magát a forgalmat tekintve is - egy csomó szóra van szüksége, melyek a közbeszéd szókincsében készen nem találhatók; igaz annyiban is, hogy az úgynevezett műszók mellett bizonyos szólásmódok is alakúlnak, melyek a sokszoros ismétlés következtében szinte a kereskedelem különösségeivé válnak, s melyeknek ismerése, használása a kereskedelmi képzettség egyik feltétele. Az is igaz, hogy az irott kereskedelmi nyelvben mindenféle rövidítések és jelzések vannak; van továbbá a kereskedelmi iratoknak számos megállapított formai kelléke; szóval van itt elég dolog, a miben a kereskedelem nyelve különbözik más foglalkozásokétól. Mindazáltal nem kell, és nem szabad túlságos fontosságot tulajdonítanunk annak a kivánságnak, hogy a kereskedelem valami különös, minden ízében Merkur bélyegével igazolt nyelven szóljon és írjon, mert az ily törekvés a szakszerűség czégére alatt magát a nemzeti nyelvet rongálná.

A kereskedelmi nyelv alaptörvényei semmiben sem különböznek az irodalmi nyelv szabályaitól.

A szóanyagra nézve az a szabály, hogy a meddig a nyelv szókincsében megtaláljuk a szükséges kifejezést, ezt kell használnunk.

Ha a meglevő nyelvkincsben nincs megfelelő szó az új tárgyak és fogalmak megnevezésére, a nyelv elemeiből a szóképzés szabályainak megtartásával, - a mint azokat a tudomány megállapította, - új szókat lehet alkotni.

Ha a nyelv nem adja meg sem a kellő szót, sem a kívánt anyagot jellemző, rövid, közforgalomra alkalmas kifejezés alkotására, el kell fogadni azt az idegen szót, melylyel az illető dolgot a tudomány vagy a nemzetközi szokás nevezi.

A nyelv használatát illetőleg beszédben és írásban feltétlenül szükséges a grammatikai helyesség, vagyis a szóalakoknak és mondattani szabályoknak a nyelv szelleme szerint való alkalmazása. Ezekben nyilvánúl mindenekfelett a nyelv eredetisége, őt minden mástól megkülönböztető sajátossága, melyet megőrizni minden nemzetnek elengedhetetlen kötelessége.

---