Lampérth Géza
Pápai diákok kalandozásai a Bakonyban
TARTALOM, BEVEZETŐ
Tartalom
Gyi, Csillag! Gyi, Ráró!...Hadúr oltárainál.
Hegyre föl, völgybe le...
A majom-tánczoltató.
Veszprém.
A rátótiak furcsa esze.
A ki vizet akart látni.
A létra-vivők.
A falu fűve.
Mátyás király palotája és Márkus szekrénye.
Haza felé.
Bevezető
Elmondtam nektek, kedves olvasóim, a három pápai diák kalandos balatoni utazását és szerencsés hazaérkezését az édes szülőházba a délibábos alföldre.
A fiúkat odahaza a kis alföldi faluban várva-várta már édes anyjuk és nagyapjok. Az aranyszivű, ezüstfürtű nagyapó, a ki hajdanában a szabadságharcz vitéz katonája volt s olyan szépen tudott mesélni régi időkről, régi emberekről.
Mikor a fiúk elbeszélték nagyapónak utazásukat, ő benne is felébredtek a mult emlékei s így szólt kis unokáihoz:
- Én is a pápai iskolában tanúltam, mi is tettünk akkoriban egy szép utazást, még pedig a Bakonyban. Mi is pápai diákok voltunk, épen úgy, mint ti. Csakhogy a mi utazásunk mégis másforma volt ám, mint a tiétek.
- Beszélje el nagyapó, beszélje el az utazásukat - kérték a fiúk.
Nagyapó nem soká kérette magát; hozzá fogott és így mesélte el az ő bakonyi utazását: