---

Tartalom

Előszó.

Zöld fa voltam...
Midőn éjjel...
Dr. M.... Ágostonhoz.
Ez a világ...
Szomorufüz ága vagyok...
A világot összejártam...
Az én babám angyalszőke...
Ott kün immár tavasz volna...
Szeretnék fön...
Hatalmas ur a teremtő...
Az ég fönragyogó lovagnő...
Volt egy bércek között...
Fölverte vad burján...
Bár boldog légy...
Rettentő meleg napok...
Verőfényes lesz életem...
Hol vagytok ti oroszlánok?...
Kálnafára szállt...
Vizek partján van...
Vért isznak a Libanon...
Magyar anya, magyar atya...
Nagy Mátyás király...
Attila király napjára...
Nem vagyok én...
Mely e rut...
Emlékszel-e, magyar...
Költői tanács.
Kiszolgált vitézként...
Cserkesz dal.
Öt-hat millió oroszlán...
A törökök átka.
Virulni kell a fának...
Azt hiszitek, ha a fának...
Kaptán Georgiosz, albán főnök dalai török fogságban.
Nagyváradhoz.
Humorisztikus versek.
Egyszer irtam életemben...
Az édes anya.
Egy vitéz urhoz.
Német ember az én birám.
Enyelgés itt ben.
Enyelgés ott kün.
Aba dalnok.
Az élő halottak.
Attila, Baján és Árpád...
Itt fekszem némán...
Lángoló tüz...
Egy évvel ezelőtt.
Lelkes ifju búcsúja.
Hallom, azt beszélik...
Azt se bánom, hogyha...
Husvét napján...
A puják.
Az örök-élő fák.
Utcán jár alá s fel.
Testi sebek csak gyógyulnak...
Első birám budai sváb...
Gyülöllek mind halálomig...
Hogy kívánom...
Ha minden dühös gondolatomból...
Nápolyi költő a nápolyi katonákhoz.
A pogány világból.
Árpád hős vezér...
Nápolyi költő a nápolyi fejdelemhez.
A tapasztalat mondatai.
Sötét éjszaka a börtön.
A ki szegény...
A rab.
A szerelmes Adria.

---

Előszó

Jelen, alkalomszerü munkám legnagyobb részét a mult év február és september hava közti időben irtam fogságomban, mit csupán azért látok szükségesnek fölemliteni, ne hogy censorom, magát vissza nem helyezvén az akkori viszonyok közé, a mostani alkotmányos korszakban is félre értsen egy-két czélzást vagy kifakadást, melyek itt-ott e kis könyvben föltalálhatók, és tisztán az akkori nagy hatalmu börtönőrökre vonatkoznak, a kik engem minden ok nélkül kinoztak, sanyargattak. Ezeket gyülölöm, ezeket átkozom. Mondom a censor érdekében jegyzem ezt meg; mert a nagy közönség ugy is tudja, mire vagy kire vonatkoznak szavaim. A t. olvasó oly költeményeket is talál a "Börtöndalok" közt, melyek nem vonatkoznak a börtönre. Ennek oka abban rejlik, hogy az elzárt lélek sokfelé és sokfélét gondol és igy az illő pillanatban mintegy kényszerülve van, régibb benyomásoknak is hangot kölcsönözni, vigaszt keresvén a fölujitott emlékekben.

A szerző

---