---

Tartalom

Előszó

MARXIZMUS ÉS JOG
A jog meghatározásának néhány kérdése a szocialista jogelméletben [1967]
A jogmeghatározás kérdése a 60-as évek szocialista elméleti irodalmában [1967]
A jog mint felépítmény (Adalékok egy kategóriapár történetéhez) [1986]

A JOGI FORMALIZMUS ÉS ELMÉLETE
Modern államiság és modern formális jog [1981]
Fogalomképzés a jogtudományban: Módszertani kérdések [1969]
A jog érvényessége és hatékonysága (Fogalmi megközelítés Lukács Ontológiája alapján) [1977]

JOGALKOTÁS
Jogalkotás [1978]
A kodifikáció és határai [1977]

A JOGRACIONALIZÁLÁS HAJTÓERŐI
Racionalitás és jogkodifikáció [1975]
Racionalista utópiák a jogfejlődésben [1977]

JOGALKALMAZÁS
Jogalkalmazás: Politikum a logikum ellenőrzése alatt? [1978]
A bírói tevékenység és logikája: Ellentmondás az eszmények, a valóság és a távlatok között [1981]

JOGRENDSZER, JOGPOLITIKA
A jog és rendszere [1978]
A jogpolitika önállóságáért [1976]

JOG ÉS ERKÖLCS
A jog és belső erkölcsisége [1984]
Jog, társadalom, nyelv, értékek [1985]

A JOG TÁRSADALOMELMÉLETE FELÉ
A jog ontológiai megalapozása felé (Tételek Lukács Ontológiája alapján)
Makroszociológiai jogelméletek: A jogászi világképtől a jog társadalomelmélete felé

KITEKINTÉS
Átalakulóban a jog? [1980]

Tárgymutató
Jogforrásmutató
Névmutató

---

Előszó

Alig több mint egy évtizede jelent meg első tanulmánykötetem, mely szándékom szerint már címében is egyfajta kihívást s programot rejtett. Politikum és logikum a jogban. A jog társadalomelmélete felé - nos, e címválasztás kétszeresen is szocialista ideologikumunk hamis színfalai mögé mutatott. Mert miközben marxizmusunk harsogott a társadalmiasság és elméletiesség beteljesültségének dicséretétől, a kötetben foglalt dolgozatok pusztán beteljesületlen ígéretként vettek erről tudomást, önmagukat is ama csupasz remények közé sorolva, amelyek indításából egykoron talán valamiféle tényleges tudományra emlékeztető gondolkodás sarjadhat. Igénybejelentésére rögvest példát is adott a cím, midőn a politikumot a logikum mellé emelte a jogban. Mert miközben diktatúránk tényleges jogtiprásban tobzódott, szocialista törvényességünk magasztos jelszava besározódásától féltette magát akkor is, ha törvények érvényének színtiszta logikumán túl bárki mást vagy többet vélt volna felfedezni a jogban.

E tanulmánykötetet néhány évvel megelőzően, ugyanezen népszerű irodalmi könyvkiadó felfokozott értelmiségi érdeklődéssel kísért esszésorozatában s ezért magas példányszámban hozzáférhetően, egy akkoriban eretnekként tisztelt gondolkodói áttörés - jelesül Lukács György társadalmi ontológiája - köré felfűzve megkíséreltem már a marxizmus öndugába dőlt elméleti jogi problematikáját megújult filozófiai-módszertani keretben és terminológiával újragondolni, mely egyfelől korábbi teoretikus tépelődéseknek s sejtéseknek kifejeződési lehetőséget biztosított, miközben kortárs nyugat-európai s angol-amerikai felismeréseket saját problematikájába beemelve (s ezért nem bírálatra és elhatárolódásra, hanem éppen tovább fontolásra felhívva) értelmezhetővé tett. A kor levegője tele volt várakozással, feszültséggel, s többen bizonyára ráéreztek a szándékra, a társadalmi ontológiai frazeológia trójai falovára (a hazai ideológiai retorika a marxizmus reneszánszának ígéretét ekkoriban programként ünnepelte: nem üldözték hát hivatalosan, jóllehet robbanásveszélye okából gyanúval övezték), hiszen olvasói zöme nem hivatalos felkentekből, marxista-leninista jogi ideológiánk hivatásosaiból, hanem a változások szelére fogékony humán értelmiségiekből állt. Nos, fél évtizeddel a jogontológiai rekonstrukciós kísérlet után következett a tanulmányok csokra, mely témái kiágazásaiban e gondolkodásmódot fejlődésében s esettanulmányi konkretizálásaiban követte nyomon. Két eleve a kötetnek szánt írás merészkedett legmesszebb: bevezetése a jog társadalmisága ürügyén jogi kultúránk szegényességét irigylésre méltóan biztonságos múltjával szembesítette, a nyelvi és jogi közvetítés párhuzamában jogunk belső kiüresedésének veszélyét fogalmazva meg, a felépítmény-fogalom pokoljárásának boncolgatása pedig a marxizmus fokozatos lezülléséről s terméketlenülő elsivárosodásáról adott számot.

Most már nem mindig és feltétlenül a gúzsbakötöttek táncművészetéről kell elmélkednünk. Persze nem árthat emlékezetbe idéznünk, hogy személyes teljesítményekben megtestesülő tulajdonságaink, mint a következetesség, elmélyülés vagy igényesség, korántsem minden esetben a zabolátlan szabadság gyümölcsei. Mint ahogyan erre is rádöbbenhettünk: a zsarnokság tömeges méretű erkölcsi korrupciót és nihilt hagy ugyan maga után, viszont a demokratikus beérkezéssel járó ernyedésénél kiáltóbban szembesítheti a bennünk lakozó személyiséget csakis általa elvégezhetőként az erkölcsi kiállás feladatával. Talán igazuk van a cinikusoknak: könnyebb jóllakottan erényesnek lenni. Mégis, amint erre szintén rájöhettünk: az erény mégsem szokott tömeges szokássá válni a jóllakottság mértékével arányosan.

Szocializálódásban, erkölcsi mintában, világképben, polarizálásra hajlamos gondolkodásban, türelmetlenségben (s köz- és magánéletünk még oly számos jegyében) nyilvánvalóan hordozzuk még magunkban a szocializmus lenyomatát. Sőt, jogászként is elmondhatjuk: szövegeink jócskán változtak ugyan, jogi kultúránk köpönyege mögül mégis a régi züllött bukkan elő, noha új cicoma ápolja s takarja. Tudnunk már csak azért is érdemes az elmúlt fél évszázad vezérelveiről, mert a marxista szocializmus s a nemzetiszocializmus előtt egyaránt valamiféle modernnek hitt közösségi gondolat szolgálata lebegett eszményül. Mindkettő szervező fogalmai XIX. századi európai áramlatokból eredtek ugyan, utópiáik s bűneik azonban egyaránt a XX. században gyökereztek. Nos, éppen illúziótlanodásunkat nem szabadna újabb illúzióteremtésekkel tetéznünk. Akkoriban kontinensünk nyugati felén s az Atlanti-óceánon túl sem ma született ártatlanság szökkent virágba. Fokozatosan globalizálódó közös világunkban évszázadok óta egymásra hatva örök hatalmi versengésben vajúdtak érdekek s értékek, elhivatottságok, szándékok és gondolatok. Mint minden, e század is örökségnek bizonyult, euroatlanti demokratizmus s eurázsiai barbárság egyaránt - adottságokkal, hagyományokkal, feltételekkel, kényszerekkel, amiből helyi közegük más-más kihívásokat formált, mikből azonban ember választ, ember is válaszol, s amiknek erényeiből és bűneiből jó lenne végre úgy okulnunk, hogy mindenkori múltunkból olyan jövőt építhessünk magunknak, amilyet valóban vállalni akarunk.

A jelen gyűjteménybe foglalt dolgozatok két évtizedet ölelnek át. Olyan válaszok után kutakodnak, amiket többnyire még ma sem leltünk meg, de most már legalább nyíltan kereshetünk. A választ kutató elkötelezettség s rendszeres gondolati építkezésre törekvő, újragondolást is vállaló nyitottság talán kiolvasható az írásokból. A korábbi tanulmánykötet közel háromnegyede választatott ki ismét a jelen gyűjtemény számára, kiegészítve ugyanezen időszakból hat további írással. Az egyes dolgozatok szövegén már az első újraközlés alkalmából finomítottam, főként stilisztikailag továbbcsiszolva. Most a megismételt sajtó alá rendezés az azóta eltelt idő folytán már inkább tudományos megerősítést feltételezett. A stílus további egyszerűsítésekor s főként a kiemelések újraszerkesztésekor szemem előtt kellett lebegnie annak is, hogy a jogelmélet rendszeres feldolgozása körében kötelező tananyaggá váltan a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, a mű évente visszatérően többszáz új fiatal olvasót is nyer.

Az egyes értekezések eszmetörténetileg lezárt időszakról adnak számot, problematikáik azonban - s ez aligha újdonság a humán gondolat körében - befejezetlenek. A mostanában lezáruló évtized másik kötetben összegyűjtött termése mindenekelőtt hangvételében hat majd felszabadultabbnak, megközelítésben nyitottabbnak. Mindez persze semmiben sem érinti a következő okfejtések következtetéseit. Legfeljebb a voltaképpeni - mert örökké lezáratlan s így örökké visszatérő - kérdések ismételt átgondolása során fut majd be egyre tágabb és merészebb köröket.

---