---

Tartalom

Kulcs az arab átíráshoz
Előszó

BEVEZETÉS
1. Az arabok és a ló
1. A ló elnevezései a sémi nyelvcsaládon belül
2. Az arab ló eredete az arab-iszlám források alapján
2. A nap- és lókultusz összekapcsolódása az araboknál az iszlám előtt
3. A ló az iszlámban
1. Versenyzés
2. A Korán és a hadísz-gyűjtemények
3. Az ideális szőrszínről
4. Abū 'Ubayda (Ma'mar b. al-Muṯannā at-Taymī) (megh. 209/824-5) élete

I. TANULMÁNY A LÓ TESTRÉSZEINEK NEVEIRŐL
A ló testrészelnevezéseinek problémái a középkori arab írásokban
1. A lóleírások típusai
2. A testrészelnevezésekkel kapcsolatos fordítási problémák
3. A középkori szerzők eltérő magyarázatai
4. A modern kor által hozott változások a testrészelnevezésekben
5. Általános és konkrét dolgokat jelentő testrészelnevezések

II. A KLASSZIKUSOK SZÓANYAGA A LÓ TESTRÉSZEIRE
1. Abū 'Ubayda (Ma'mar b. al-Muṯannā at-Taymī) (megh. 209/824-5) leírása szerinti testrészmagyarázatok
2. Al-Aṣma'ī (Abū Sa'īd 'Abd al-Malik b. Qurayb) (megh. 213/828) leírása szerinti testrészmagyarázatok (Kitāb al-Ḫayl)

III. A MODERN KOR SZÓANYAGA A LÓ TESTRÉSZEIRE
Lótestrésznevek a nyelvjárásokban
1. Carl R. Raswan (1893-1966) által gyűjtött lótestrésznevek
2. Janet C. E. Watson (1959-) által gyűjtött testrésznevek
3. Alois Musil (1868-1944) gyűjtése a ló testrészelnevezéseiről
4. Waslaw Rzewusky (1777-1831) lótestrésznevekkel kapcsolatos gyűjteménye

IV. A KLASSZIKUS ÉS A MODERN ELNEVEZÉSEK ÖSSZEVETÉSE
A nyelvjárások lótestrész-elnevezéseinek összevetése a klasszikus szóanyaggal

V. A LÓ LEÍRÁSA A KÖZÉPKORI ARAB IRODALOMBAN
1. A ló különböző tulajdonságainak hasonlatokban való megjelenései
2. Szín
3. Verejték
4. Verseny idején
5. A futás lángolása, suhanása
6. Az ugrás
7. A vadászattal kapcsolatos leírások
8. A járás és futás közbeni oldalra fordulás
9. A járásához és futásához való hasonlatosság (farkashasonlatok)
10. A sashoz való hasonlatosság
11. A hegyi kecskével és a pusztai tyúkkal való hasonlatosságok
12. Hasonlóság a búgócsigával
13. A sáskával való hasonlóság
14. Kutyák
15. Emberek
16. A vándor botjához vagy valamilyen bothoz való hasonlatosság
17. A vödörrel való hasonlatosság
18. Kövek
19. Víz és áramlat
20. Egy csoportba gyűlt lovak
21. A lándzsa remegéséhez való hasonlatosság
22. Kis termete és soványsága
23. A fül finomsága és egyenes tartása
24. A dús üstök dicsérete
25. Az arc hosszúsága, élessége (szárazsága) és sima tapintása
26. A szeme
27. A széles orrlyukak
28. A széles száj és a fogak
29. A hosszú nyak
30. Az oldalaknak és az üres hasnak az előnyei, valamint a csípő hajlata
31. A farok
32. A far és a combok
33. A lábak
34. A csüdök szárazsága és ereje
35. Az anatómia és a betegségek megjelenése a leírásokban

VI. TIPIKUS TÉMAELEMEK

Összefoglalás
Függelék
Bibliográfia
Mellékletek

---

Előszó

Jelen munka több részből áll, melyek szándékom szerint szorosan összekapcsolódnak: az első rész egy tanulmány, amely a ló lexikográfiájának klasszikus és nyelvjárási bemutatása előtt arra keresi a választ, hogy a középkorban a különböző lótestrész-elnevezésekhez írt magyarázatok hogyan változnak szerzőről szerzőre, és mi lehet ennek az oka. Szólok a lóleírásokról általában és ezek különféle csoportosítási lehetőségeiről: az esszészerűen leíró, ritmikusan megfogalmazott külső leírásokról, melyeknek érdekes megfogalmazási módjához hasonlót találhatunk a mongolok lóleírásaiban is. Ilyen leírás például, amikor a szerző megnevezi, hogy mi az a három, ami széles legyen egy lovon, mi az a három vagy öt, ami legyen hosszú, mi az az öt, aminek rövidnek kell lennie stb.

A másik lóleírástípus, a kimondottan a lovakról írott könyvek szövege (kitāb al-ḫayl, kitāb al-faras), amikor tudományos pontossággal magyarázza el a szerző, hogy mit hol találunk egy lovon, s azt hogyan nevezik. Ezekben a könyvekben találhatunk példákat az előző stílusra is, de a könyv lényegi része egyszerű, szinte tőmondatos leírás.

A harmadik típus a költők leírásai, amelyeket a fenti tudományos leírások saját állításaikhoz alátámasztásul sűrűn emlegetnek. A fennkölt verssorok, némi költői túlzással nagyon finoman érzékeltetik az éppen kiemelt testrész milyenségét a hasonlatok által. Mint például a pálmarost kötélből sodort lábszár, a cipész fájához hasonlóan kemény hasfal, a menyasszony szemporőrlő kövéhez hasonlóan sima, de kemény (száraz) vállak, az olyan hosszú, éles (száraz) arc, mint a lándzsa hegye. A sima bőr, ami olyan, mint a családjuktól távol lévő agglegények vándorbotja. A homlok, ami olyan, mint a pajzs háta, amit hozzáértő műves készített. Fülei olyanok, mint a nádtollak hegyei vagy a rügyből előbújó levél, vagy mint a marḫa (borsóhoz hasonló) termése, ha kihullottak belőle a szemek.

...

Befejezésül sorra veszem a lóval kapcsolatos leggyakoribb témaelemeket - mint amilyen a pajzskeménységű hasfal, melyet az állatorvos sem tud átszúrni; a rókalyuk nagyságú orrlyuk, mely nem a kehesség miatt olyan tág; a rabilon felnőtt hegyi kecske képe, amely azért olyan kitartó és gyors, mert szimbiózisban él egy hegyi növénnyel, a hulb-bal, amely télen a táplálékául szolgál; a vízmosás aljáról villámgyorsan felfutó, vagy a sivatagi bokor mögül hirtelen kiugró vörös farkas stb. - melyek különböző megfogalmazásban bár, de úgy tűnik, szorosan kötődnek Imru-l-Qays qaszídájához mint alaphoz.

Az itt felvonultatott képek, néha szó szerint idézve, máskor részleteiben, szavaiban találhatók meg más költőknél, vagy néhol teljesen más szavakat használva láthatjuk ugyanazt. Egy-egy szó is kicserélődhet a már ismert verssorban, megváltoztatva az egész sor értelmét, vagy csak egyes hangok változnak meg, így adva új értelmet a jól ismert képnek.

---