---

Tartalom

PM * Petőfi Sándor
Bajna György
B. Tomos Hajnal
Láng Orsolya
Albert-Lőrincz Márton
PM * Szilágyi Domokos
Cselényi Béla
Keszthelyi György
Vasi Ferenc Zoltán
Balási András
Kenéz Ferenc
PM * Ady Endre
Demeter Mária
Elekes Ferenc
Fekete Vince
Puskás György
PM * Lászlóffy Aladár
Fülöp Kálmán
Szente B. Levente
Szuhay-Havas Marianna
Farkas Wellmann Éva
PM * Debreczeni Éva
Beszédes István
Miriszlai Miklós
Szeles Lingon Erzsébet
PM * Szabó Lőrinc
Csata Ernő
Komán János
Füzesi Magda
Deák-Sárosi László
Para Olga
Lövétei Lázár László
Albert Csilla
PM * Rafi Lajos
Ladik Katalin
Ady András
Kiss Székely Zoltán
Kristó Tibor
Máriás József
PM * Palocsay Zsigmond
Bágyoni Szabó István
G. Szabó Ferenc
Somorčík Szombath Rozália
Laczkó Vass Róbert
Ambrus Lajos
PM * Szőcs Kálmán
Véghelyi Balázs
Benő Attila
Ferencz Imre
Láng Eszter
Zalán Tibor
Egyed Emese
Oláh István
PM * József Attila

---

Előszó

Ötven év a betűtáblán - e cím alatt emlékezett meg szerzői estjén Czegő Zoltán költő első versközlésének fél évszázados jubileumáról. A 2016. február 25-én lezajlott eseményen a Sepsiszentgyörgyön élő költő elmondta: "Én soha nem akartam költő lenni, annál jobban tiszteltem a költészetet Janus Pannoniustól a kortársakig, hogy én belevágjak abba. Mondhatni, teljesen váratlanul jött ez a kényszer, amikor megtudtam, hogy egy erdővidéki református lelkész öngyilkos lett. Huszonhat éves voltam, és sehogy sem értettem, hogyan lehet az életet, mint egy elhasznált seprűt, eldobni... E hír hallatán írtam meg azt a verset, amelyet pár napos didergés után elküldtem Székely Jánosnak, aki az Igaz Szó versrovatát vezette... Postafordultával jött a válasz, hogy megkaptuk a versét, közölni fogjuk, de nem tudunk magáról semmit, és benne az a kérés, hogy küldjön még, s írjon magáról egy kicsit részletesebben." A vers végül is 1966-ban jelent meg, az Igaz Szó szeptemberi számában.

A sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtárban lezajlott esemény előkészületeiről hallva, eszembe jutott: bármennyire is erőltetném emlékezetemet, ma már nem tudnám eldönteni - legalábbis könyvtári segédlet nélkül nem -, hogy melyik volt első közölt versem: talán egy, a fűzfáról s annak sorsszerű szomorúságáról szóló az 1957-es Ifjúmunkásban, vagy pedig a szintén növényközpontú, de már a pitypangról szóló talányos versike (Bajor Andornak különösen tetszett, sokszor emlegette később - gondolom, amikor elégedetlen volt "érettebb" verseimmel) a Napsugárban, ugyanabban az esztendőben? A töprengésből végül is gondolat és ötlet lett: mi lenne, ha az idei április 11., a Magyar Költészet Napja tiszteletére költőket kérdeznénk meg első versükről? Hogy a Czegő-féle megérdemelt ünneplést kiterjesszük egy kicsit mindannyiunkra, akik valamikor lírai ösvényekre tévedtünk.

...

---