Bevezetés

A Református népiskolai ifjúsági és tanítói könyvtárak ügye hónapok óta foglalkoztatja a magyar reformátusságot. Éles, támadó cikkek jelennek meg egyes lapokban a debreceni Hegedüs és Sándor-cég ellen, telve súlyos vádakkal, miként károsítja meg a cég az egyházat, az egyházkerületi közgyűléseken elkeseredett felszólalások hangzanak el, feltárva a visszaélések egész sorozatát, a Tiszántúli ref. egyházkerület felkéri az espereseket, hogy a Hegedüs és Sándor-cég által elkövetett szerződésszegéseket gyűjtsék egybe, a Dunántúli ref. egyházkerület pedig bizottságot küld ki a könyvtárak ügyének megvizsgálására - s minderre a megtámadott cég részéről semmi válasz, semmi védekezés!

A közönség tájékozatlan, nem tudja elképzelni, hogy a cég, ha méltatlanul érték a támadások, ez ellen fel ne szólalna, viszont pedig, ha rászolgált azokra, legalább védekezését elő ne adná. Ez a tájékozatlanság indított többeket arra, hogy hozzám forduljanak felvilágosításért, sőt legutóbb Szabolcska Mihály temesvári ref. lelkész úr a békés-bánáti ref. lelkészegyesület nevében kért fel, hogy a ref. népiskolai könyvtárakról véleményemet részletesen adjam elő. Nem volt szándékomban az ügyhöz hozzászólni, ezek után azonban az elől nem térhetek ki, hanem kötelességemnek tartom, hogy a kérdést minden oldalról igazságosan és elfogulatlanul megvilágítsam. Mielőtt azonban ezt tenném, esetleges félreértéseknek elejét veendő, ki kell jelentenem, hogy bármikép határozzanak is az egyházkerületek a jövőben a népiskolai könyvtárakról, én azok szállítására pályázni nem fogok, ha pedig valamely egyházkerülettől egyenes megbízást nyernék arra, azt köszönettel vissza fogom adni.