Varga Orsolya
Párhuzamos fordítórajzok
Műfordítás-szemlélet Magyarországon és Hollandiában a 20. század első felében
TARTALOM, BEVEZETÉSTartalom
1. Bevezetés
1. Hagyományok
1. A holland hagyomány
2. A magyar hagyomány
2. Új perspektíva a fordítástudományban: összehasonlító fordítástörténet
1. A diszciplína kijelölése, a téma megjelölése
2. Alapkérdések
3. A munka módszertani keretének kijelölése: párhuzamos "fordítórajzok"
2. Radó Antal és Antonius Angelus Weijnen
1. Radó Antal (1862-1944) fordításszemlélete
1. Az idegen munka megértése és átérzése
2. Az anyagi hűség
3. Az alaki hűség
4. További követelmények
5. Összefoglalás
2. Antonius Angelus Weijnen (1909-2008) fordításszemlélete
1. A fordítás haszna és szükségessége
2. A fordítás nehézsége, illetve lehetetlensége
3. A fordítás fogalmának meghatározása
4. A fordítás követelményei
5. A követelmények abszolút értéke
6. Versfordítás
7. Összefoglalás
3. Összehasonlító táblázat
3. Babits Mihály és Albert Verwey
1. Babits Mihály (1883-1941) fordításszemlélete
1. Műfordítói elvei
2. Babits és Dante Isteni Színjátéka
3. Babits és Shakespeare
4. Összefoglalás: Babits fordításszemlélete a nemzetközi hagyományok tükrében
2. Albert Verwey (1865-1937) fordításszemlélete
1. Dante Isteni Színjátékának fordítása
2. Verwey Dante-fordításának kritikája
3. Formahűség, tónushűség
4. A fordítás interpretáció
5. A Shelley fordításáért folytatott küzdelem
6. Összefoglalás
3. Összehasonlító táblázat
4. Kosztolányi Dezső és Carry van Bruggen
1. Kosztolányi Dezső (1885-1936) fordításszemlélete
1. Nyelvszemlélete
2. A fordításról
3. Összefoglalás
2. Carry van Bruggen (1881-1932) fordításszemlélete
1. A nyelvről
2. A fordításról
3. Összefoglalás
3. Összehasonlító táblázat
5. Vas István és Martinus Nijhoff
1. Vas István (1910-1991) műfordítói munkássága
1. A műfordítás jelentősége
2. Martinus Nijhoff, a műfordító
1. Külső és belső fordításszemlélet
3. Összehasonlító táblázat
6. Összegzés
1. A munka eredményei, jelentősége, új perspektívák
7. Köszönetnyilvánítás
8. Függelék
1. Dante: Divina Commedia
9. Summary
1. The Dutch Tradition
2. The Hungarian Tradition
3. Comparative Translation History
4. Fundamental Questions
5. Perspectives
10. Irodalom
Bevezetés
Az irodalomtörténet szerint a római irodalom egy görög színdarab fordításával vette kezdetét Krisztus előtt 240 évvel. "A fordításelmélet felé vezető úton Cicero tette meg az első lépést" (Hell 2003: 38). A magyarországi első írott nyelvemlék szintén fordítás, és a holland írott hagyomány szintúgy fordításokkal kezdődött. A középkori magyar és a holland írott hagyomány általában véve erősen támaszkodott idegen nyelvű - különösen latin - forrásokra. Bárhol beleásunk akár a magyar, akár a holland irodalomtörténetbe, elképesztő mennyiségű fordításra akadunk. Már a 19. századi holland Jonckbloet "panaszkodott", hogy a középkori irodalmat szinte kivétel nélkül fordítások képezik, és Knuvelder ezt száz évvel később csupán azzal a megjegyzéssel tudta enyhíteni, hogy e fordítások zömét átdolgozásnak kell neveznünk. A 18. század irodalmi teljesítményét olyan mértékben képviselték a fordítások és átdolgozások, hogy az eredeti regények címlapján ott harsogott a "Nem Fordítás" felirat; még a legelső modern holland regény, a Sara Burgerhart (1782) fedelén is. A magyar nyelvben is, lévén elszigetelt nyelv, a kezdetektől fogva lényeges jelentőségű a fordítás. Az úgynevezett kis kultúrákat a történelem folyamán gyakran csupán "tökéletlen másolatoknak tekintik, történetüket az utánzás és a megkésettség jegyében írják meg". A magyar irodalom önszemléletének egészen a közelmúltig meghatározó eleme volt a kicsinység, a másodrangúság tudata, és ezt elmondhatjuk a 20. század első felének holland szemléletéről is. A fordítás helye és szerepe egy kultúrában szorosan összefügg a befogadó irodalom belső állapotával: ebből következhet a fordításszemlélet hasonlósága is. A 19. században és a 20. század elején Hollandiában és Magyarországon is főként azt kellett bebizonyítani, hogy a holland, illetve a magyar nyelv igenis alkalmas klasszikusok, külföldi remekek fordítására, hogy e nyelvek hajlékonyak és kifejezésben gazdagok. Ez természetesen rányomta bélyegét a műfordítással kapcsolatos elvekre, a fordításkultúrára.