---

Tartalom

A kézírás továbbfejlesztése.
A tervezés tanulásának eszközei és felosztása.
Folyóékítmények alkotása ritmikus betűsorokból.
Virágszerű ékítmények.
A folyóékítmények és virágalakok együttes alkalmazása.
Tervezésünk alapját különböző betűkapcsolások, szavak és mondatok, majd az egyéni írás alkotják.
A díszítmények színezése.

---

Bevezetés

Az írás ma már úgyszólván az egész emberiség általános ügyessége, amelyet hatéves korunktól állandóan gyakorlunk életünk alkonyáig. A megszokott betűalakokból nagy lendülettel, gyorsan rójuk a sorokat az értelemközvetítés szolgálatában. Az írásban való készségünk alapjában véve a betanúlt írásjegyek könnyed rajzolása, tehát rajzolási készség, egyetlen cél szolgálatában. Magától adódik a gondolat, hogy a nagy emberiség írástudását, mint rajzolási készséget, egy újabb cél szolgálatába kellene hajtani. Hiszen már az ókor művészei is követendő példát állítottak elénk, midőn az írást díszítésre használták. Ezeknek a példáknak az értékelése sohasem volt megokoltabb, mint napjainkban, az általános írnitudás korában, midőn az ipar fejlettsége már az egyszerű kézművestől is megköveteli az ornamentika rajzolásában való jártasságot. Tegyük hát lehetővé, hogy az edényes, szobafestő, bőrmunkás, hímzőmunkás, szőnyegszövő, stb. maga rajzolhassa és tervezhesse azokat a díszítményeket, amelyekkel ipari tárgyait érdekesebbé teheti. A művészet szabadsága megengedi, hogy díszítményi elemeinket bárhonnan vehessük, így hát a betű alkalmazásának is megvan a maga jogosultsága, különösen, ha az írásban való jártasságot rajzolási készségnek és továbbfejleszthető alapnak tekintjük. Igy az írást, mint rajzolási készséget, a betűt pedig, mint díszítményi elemet, az iparművészeti tervezés szolgálatába állítjuk s ezzel áthidaljuk azt az ürt, amely az iskolai oktatásban az írást a rajzolástól elválasztotta. Másrészről pedig ezen az egyszerű, de biztos alapon bevezetjük az emberiség szélesebb rétegét a díszítménytervezés munkakörébe s megszerezzük számára annak ízlésnemesítő eredményeit.

---