Bevezető

A közép-ázsiai törökségnek ezer esztendős múlttal dicsekedhető irodalma - azt mondhatjuk - még mindig olyan terra incognita a tudomány előtt, a melynek átkutatására és rendszeres megismertetésére mindez ideig senki sem vállalkozott sem nálunk, sem a külföldön. Nem csak hogy valamely szerény kisérlet igényével föllépő, bármilyen rövid, de az egészről áttekintést nyujtó vázlatot nem találunk, hanem - mondhatni - még előmunkálatokat is alig tudunk felmutatni ezen a téren. Ennek az irodalomnak megismertetése körül Európában még legtöbbet mi magyarok tettünk, a mennyiben a mi ezen a téren eddigelé történt s a mit mai napság tudunk a csagatáj, özbeg és turkomán irodalomról, azt majdnem egész terjedelmében Vámbéry Árminnak köszönhetjük, a ki több munkájában beszél a közép-ázsiai törökök irodalmáról, fölemlíti a kiválóbb írókat és röviden megismerteti velünk ennek az irodalomnak több termékét. Azonban az irodalomnak egész történetét felölelő és rendszeres ismertetést ő sem adott. - A külföld még ennyit sem tett ebben az irányban; mert a mi számbavehetőt ott találhatunk tárgyunkra vonatkozólag, mindössze két monographiából áll, melyet a múlt század közepén egy orosz és egy franczia tudós írt a legnagyobb csagatáj költőnek, Mir Ali Sir Nevájinak, életéről és irodalmi működéséről.

Ime, mindössze ennyit tud felmutatni az európai tudomány a közép-ázsiai török irodalomtörténetből! Tehát egyrészt az e tárgyról való ismereteinknek kevés és nagyon hézagos volta, másrészt pedig az a tapasztalatom, hogy ennek az ezer éves irodalomnak bővebb ismerete magyar szempontból is érdekes és értékes: indítottak engem arra, hogy megtegyem az első lépést eme terra incognita felé vezető úton. Az a szándékom ugyanis, hogy bemutassam a közép-ázsiai törökség irodalmát történeti fejlődésében és rendszeres előadásban, a legrégibb időktől fogva a jelen korig, kiterjeszkedve az ott mívelt irodalomnak valamennyi ágára. Ezt bizonyára merész vállalkozásnak tartja minden hozzáértő, és kétszeresen merésznek olyan embertől, a ki egy vidéki kisebb városban él, a tudomány kincses bányáitól távol. De én magam érzem és tudom legjobban, hogy munkám nem teljes; valamint azt is jól tudom, hogy még mit és hogyan kellett és lehetett volna, t. i. lehetett volna alkalmasabb helyzetben és kedvezőbb körülmények között, ha módomban van hozzájuthatni ama kincses bányákhoz. Azonban beletörődve abba az igazságba, hogy non omnia possumus omnes, úgy gondolkoztam, hogy jobb keveset adni is, mint semmit sem, - ha csak azt nem óhajtjuk, hogy ezt a dolgot is Brücknerék és Prochaskáék csinálják meg nekünk olyanformán, mint a magyar történelem kútfőinek kritikáját és a Hunyadiak korának jellemzését!

Ha a közép-ázsiai törökség irodalmáról többet akarunk tudni és mondani, mint a mennyit az imént említett előmunkálatokban találunk, akkor az eredeti forrásokhoz kell fordulnunk és azokból merítenünk. E források első sorban magok, a közép-ázsiai török irodalmi termékek. Ezeknek jó része még mindig csak kéziratban van meg; más részük különböző kiadásokban is megjelent már vagy egész terjedelmében, vagy legalább részben; míg a harmadik részüket csak hírből, czím szerint ismerjük. Forrásainknak második csoportját azok a keleti, még pedig török és persa nyelvű munkák teszik, a melyek több, vagy kevesebb adatot tartalmaznak a közép-ázsiai török írókra és működésükre vonatkozólag, vagy szemelvényeket is közölnek műveikből.

Ezekből az említett forrásokból és előmunkálatokból merítem azt, a mit a közép-ázsiai török irodalom történetéről akarok és tudok elmondani; s ezeknek a forrásoknak természete és mérete szabja meg az én ismertetésem jellegét és egyes részeinek arányait is. Innen van az, hogy a míg némely írókról többet mondhatok és némely irodalmi termékekről bővebben beszélhetek, addig más íróknak éppen csak a nevüket, más műveknek éppen csak a czímüket említhetem, vagy sorolok fel írókat munkáiknak ismerete s viszont egyes irodalmi termékeket a szerzők neveinek tudása nélkül, - a szerint, a mint az illető források teljesebbek és adatokban gazdagabbak, vagy pedig hézagosak és szűkszavúak. A felfogás, megitélés és elrendezés munkája ugyan jórészt nem tőlük függ, de az adatok mennyisége tekintetében természetesen szorosan kötve vagyok hozzájok s azokat a magaméból nem pótolhatom.