Ernest Renan
Jézus élete
TARTALOM, BEVEZETÉS
Tartalom
Bevezetés, mely különösen e történet kutforrásairól szól
ELSŐ FEJEZET. Jézus helyzete a világtörténelemben
MÁSODIK FEJEZET. Jézus gyermek- és ifjukora. - Első behatásai
HARMADIK FEJEZET. Jézus neveltetése
NEGYEDIK FEJEZET. Azon eszmekör, a melyben Jézus mozgott
ÖTÖDIK FEJEZET. Jézus első jelmondatai. - Eszméi az atya Istenről, s a tiszta vallásról. - Első tanitványok
HATODIK FEJEZET. Keresztelő János. - Jézus utazása Jánoshoz, s tartózkodása a judaeai pusztában. - Felveszi János keresztségét
HETEDIK FEJEZET. Jézus eszméinek fejlődése az Isten országa felől
NYOLCZADIK FEJEZET. Jézus Kapernaumban
KILENCZEDIK FEJEZET. Jézus tanitványai
TIZEDIK FEJEZET. A tó melletti predikáczió
TIZENEGYEDIK FEJEZET. Az Isten országa, ugy fogva fel, mint a szegények birodalma
TIZENKETTEDIK FEJEZET. A fogoly János követei Jézushoz. - János halála. - Iskolájának viszonya a Jézuséhoz
TIZENHARMADIK FEJEZET. A jeruzsálemi első fellépés
TIZENNEGYEDIK FEJEZET. Jézus viszonya a pogányokhoz és samaritánusokhoz
TIZENÖTÖDIK FEJEZET. A Jézusról szóló legenda kezdete. - Saját fogalma természet feletti állásáról
TIZENHATODIK FEJEZET. A csudák
TIZENHETEDIK FEJEZET. Jézus fogalmának határozott alakja az Isten országáról
TIZENNYOLCZADIK FEJEZET. Jézus intézményei
TIZENKILENCZEDIK FEJEZET. A lelkesültségnek és izgatottságnak növekvő emelkedése
HUSZADIK FEJEZET. Ellenzék Jézus ellen
HUSZONEGYEDIK FEJEZET. Jézus utolsó utja Jeruzsálembe
HUSZONKETTEDIK FEJEZET. Jézus elleneinek titkos tervei
HUSZONHARMADIK FEJEZET. Jézus életének utolsó hete
HUSZONNEGYEDIK FEJEZET. Jézus elfogatása és pöre
HUSZONÖTÖDIK FEJEZET. Jézus halála
HUSZONHATODIK FEJEZET. Jézus a sirban
HUSZONHETEDIK FEJEZET. Jézus elleneinek sorsa
HUSZONNYOLCZADIK FEJEZET. Jézus müvének lényeges jelleme
Bevezetés
A keresztyénség eredete történetének azon egész homályos, mondhatnám földalatti korszakot magában kellene foglalni, a mely ezen vallás első keletkezésétől azon pillanatig terjed, a midőn annak létele nyilvános, elismert, s minden szem előtt ismeretes ténynyé vált. Egy ily történelem négy kötetből állana. Az első, melyet ezennel a közönség eleibe bocsátok, magáról azon tényről szól, a mely az uj isteni-tisztelet kiindulási pontja volt, s tartalmát egészen az alapitónak magasztos alakja foglalja el. - A második az apostolokról és azoknak közvetlen tanitványairól, vagy jobban mondva, azon változásokról szólna, a melyeken a vallásos eszme a két első keresztyén nemzedék alatt keresztűlment. Ezt körülbelől a 100-dik évvel, tudniillik azon időponttal fejezném be, a melyben Jézusnak utolsó barátai meghaltak, s az uj szövetségi könyvek körülbelül azon alakot nyerték, a melyben azokat most olvassuk. A harmadik a keresztyénségnek az Antoninusok alatti helyzetét tárgyalná. Abban látható lenne annak fokozatos fejlődése, s hogy mint harczol folytonosan a császársággal, a mely az időben a legmagasabb igazgatási tökélyt elérve és bölcsészek által kormányoztatva a csirázó felekezetben oly titkos theokratikus társulatot üldözött, a mely azt folytonosan konokul tagadja s aláássa. Ezen kötet az egész második század hosszát magában foglalná. A negyedik kötet végre azon határozott haladást tüntetné elő, a melyet a keresztyénség a syriai császároktól fogva tett. Ezen kötet kimutatná, miként roskad össze az Antoninusok tudós épülete, miként lesz az ószerű műveltség Összeomlása szükségessé, miként használja fel a keresztyénség ezeknek vesztét, miként lesz Syria egész nyugot urává, s miként foglal el Jézus Ázsiának isteneivel s istenekké emelt bölcsészeivel együtt oly társaságokat, a melyeket a bölcsészet s a tisztán polgári állam már ki nem elégitett. Ezen időben történik, hogy a Középtenger mellett csoportosult népeknek vallásos fogalmai belsőleg megváltoznak, a keleti isteni-tisztelet mindenütt tulsulyra vergődik, a keresztyénség terjedelmes egyházzá fejlődve, egészen elfelejti az ezredéves birodalomróli álmait, s a zsidósággal utolsó kapcsolatát is végképen széttépve, egészen a görög és latin világba lép át. A harmadik század harczai s irodalmi munkássága, mint a melyek már eléggé ismeretesek, csak általános vonásokban adatnának elő. Még rövidebben beszélném el az üldözéseket a negyedik század elején, a melyek a császárságnak végső erőlködései voltak a czélból, hogy azon elveit érvényesitse, a melyek a vallásos társaságtól az államban minden helyet megtagadtak. Végre arra szoritkoznám, hogy kimutassam azon politikai változást, a mely Constantin alatt a szerepeket megcseréli, s a legszabadabb és legbensőbb vallásos indulatot oly hivatalos cultussá alakitja át, a mely az államot szolgálja, s maga is üldözővé válik.
...