Tartalom

Bevezető

Az Új Élet a két világháború közötti időszak tán legfontosabb szlovenszkói katolikus, társadalmi, világnézeti és kritikai folyóirata volt, amely a csehszlovákiai magyar egyetemisták által létrehozott Prohászka Ottokár Körök Szövetsége neokatolikus szellemiségű orgánumaként jött létre.

A Sarlóval ellenlábas mozgalmi csoportok közül a katolikus klérus által alaposan megszervezett Prohászka Kör érte el a legnagyobb tömeghatást. Amíg a Sarló nem tudta megteremteni saját orgánumát, addig a reformkatolicizmus Európa-szerte fellendülő irányzatához tartozó Prohászka Körök megteremtették az első kisebbségi korszak egyik legfontosabb, tudományos igényű társadalmi-kritikai folyóiratát. Az Új Életnek, mely 1932-1944-ig jelent meg, előbb Kassán, utóbb ( az első bécsi döntést követően) Budapesten, korán sikerült kialakítania belső függetlenségét és tárgyilagos szemléletét. Folyamatosan reagált az európai szellemi mozgásokra, szerzői közé bevonta a magyarországi és az erdélyi írói-gondolkodói elit tagjait, s figyelemmel kísérte a cseh és a szlovák irodalmat.

A lap első szerkesztője Rády Elemér volt, akitől 1935 őszén Sinkó Ferenc vette át ezt a feladatot. 1939-től a lap megszűnéséig a szerkesztés András Károly kezébe került. A lap szerzőgárdája tág kört ölelt fel, hiszen a reformkatolicizmus széles spektruma megszólalt benne. A hazai fiatal közírók közül többek között Csávossy Elemér, Czvank László, Esterházy Lujza, Hantos László, Janics Kálmán, Major József, Pfeiffer Miklós, Ölvedi János, voltak a munkatársai. A szépirodalomból csak verseket közölt, kedvelt költői Mécs László, Tamás Lajos, Sík Sándor, Rónay György voltak. Többször közölt szlovák és cseh költőket Darvas János, Sipos Győző és Horváth Béla fordításában. Az 1939 és 1944 közötti számaiban is folyamatosan jelentek meg szlovák könyvismertetések. Vezető kritikusa Vájlok Sándor, a könyvkritikákon kívül a kisebbségi irodalmi, kulturális és tudományos életről is alapos elemzéseket írt. Az Új Élet nagyszerű forrásként szolgál sajtótörténeti kutatáshoz, valamint sok információval szolgál kora könyvterméséről. Számos jelmondat, aforizma és egyéb idézet szerepel a katolikus reformista egyházi vezetőktől, szembetűnően sok magától Prohászka Ottokártól.

A folyóirat története több szakaszra bontható. Az indulástól 1935-36-ig tart az alapozás, a tanulás, a teendők kijelölésének ideje. A kisebbségi léthelyzethez szabott gyakorlati társadalomépítő munkára csak néhány év maradt: 1938 végén, az első bécsi döntés következtében megtörtént a dél-szlovákiai magyar nyelvterület Magyarországhoz történő visszacsatolása. Ezután két, párhuzamos tendenciát figyelhetünk meg a folyóiratban 1941-ig. Részben a "felvidéki szellem" képviseletét a magyar társadalmon belül, részben a felvidéki magyar társadalom megerősítésének igényét a szlovákokkal szemben.

A lap első számai a Prohászka Kör kiadásában jelentek meg, majd az 1933/2. számtól a Sajó-Vidék nyomdavállalat adta ki és nyomta Rozsnyón, viszont a szerkesztőség Kassán maradt.

A lap 1942-től a új kiadási helyen - Budapesten -, újra első évfolyammal, megújult szerzőgárdával, új témákkal került az olvasók elé egészen a megszűnéséig.

...

A repertórium a Fórum Kisebbségkutató Intézetben készült. Köszönjük az Országos Széchenyi Könyvtár segítségért a hiányzó lapszámok beszerzésében.