Ismertető

Verses szerelmi história. - A nyomtatvány, amelynek csak egyetlen ívnyi töredéke ismert, Leucippe és Clitophon széphistóriáját tartalmazza. A versnek az incipitmutatóra utaló kezdősora: Olvastunk már sokféle írásokat. A széphistória teljes magyar szövege ismeretlen, mindössze egyhatod része maradt meg töredékben.

E nyomtatvány korábban előkerült két levélnyi töredékéről Fraknói Vilmos adott hírt, mint egy Europa elragadtatásáról írt ének részletéről (MKsz 1878: 275, 301-302). Dézsi Lajos (Leucippe és Clitophon széphistóriája. Bp. 1906) kiadta a töredék teljes szövegét. Megállapította, hogy annak eredetije, Leucippe és Clitophon történetének nyolc könyve prózában, amelyet szerzője, az alexandriai Achilles Tatius görögül írt, de latin fordításban a középkornak is kedvelt olvasmánya volt. Teljes latin szövege 1554-ben Bázelben jelent meg először nyomtatásban, s ezután több európai nyelvre lefordították. A magyar verses fordítás is valószínűleg a 16. század második felében készült, és talán már akkor megjelent nyomtatásban is. A magyar szerzőt, azaz fordítót nem sikerült megállapítani. A prózai latin szöveget használta és azt helyenként rövidítve, átdolgozva verselte meg. Sándor István az újabb kutatásokra és szakirodalomra támaszkodva megállapította, hogy az eredeti mű más görög szerelmi regénnyel együtt a 2. század eleje és a 3. század közepe között keletkezhetett (MKsz 1964: 360).

Fraknói és Dézsi még úgy vélték (i.h.), hogy a töredék 1656 körüli lőcsei nyomtatvány emléke. Jóval később Csanda Sándor egy 1626-ban Wittenbergben nyomtatott könyv kötéstáblájában további két levélnyi töredéket talált, amelyeknek nyomtatása teljesen megegyezik a régi töredékével. Az egyik levél szövege, amely egyúttal az első versszakokat és így a mű kezdetét is tartalmazza, pontosan a korábban előkerült töredék elé, ill. utána illeszkedik. (MKsz 1970: 381, 384; ugyanott 384-387 lapokon mindkét töredék szövegének kiadása, amelyben azonban a versszakok rendje sajnálatosan felcserélődött: a 10-17. versszak a 386. lapra való: a pontozott sort követő strófa után kell beilleszteni.) Az újabban talált töredék ívjele "A", a régebbié "B", de az utóbbi nyilván nyomdai hiba eredménye, s többek között talán éppen ezért, a hibás kilövés miatt került az ív annak idején selejtbe, majd kötéstáblába. Ugyanonnan került elő Ilosvai Selymes Péter Toldijának 1620-ban Kassán nyomtatott címlapja is (1213). Az egymás mellett talált két nyomtatványtöredék betűtípusa és sormérete megegyezik, s így Csanda helyesen állapította meg, hogy Leucippe históriájának töredékei Joannes Festus kassai nyomdász műhelyéből származnak, megközelítőleg az 1620. évből (i.h.).

Minthogy a vers szövege az A1 levél rektóján kezdődik Liber primus felírással, feltétlenül állt előtte még egy vagy több levél a címmel és talán előszóval vagy bevezetéssel is. A műnek egy későbbi lőcsei kiadásából (1508) a "K"-ív maradt meg. Megállapítható, hogy az annak megfelelő szöveg a latinban kb. az egész mű 63%-t éri el, így annak terjedelme kb. 16 ív lehetett, míg a kevésbé tömör kassai kiadás kb. 23 ívet tehetett ki.

Forrás: eRMK CD-ROM : RMNy II.