Aus dem Nachlass von Julius Moór
Moór Gyula hagyatékából
TARTALOM/INHALT, ELŐSZÓTartalom/Inhalt
SOMLÓ & MOÓR CV & Bibliographie/Bibliográfia
Preface/Előszó
AUS DEM NACHLASS VON FELIX SOMLÓ BÓDOG HAGYATÉKÁBÓL
BOSNYÁK Zoltán Brieflevele (Budapest, ?)
Leonidas PITAMIC Briefe/levelei (Wien, 1917. VI. 30. & 1918. IX. 18.)
JÁSZI Oszkár Dedikation/dedikációja (1912. IV. 27.)
Adolf MERKL Zuschriften/ajánlásai (1916.)
[?] v. ENGEL (Salzburg), G. v. BELOW (Freiburg i. B.) & ERDÉLYI MÚZEUM EGYESÜLET (Kolozsvár) Anschrifen/címzései
GRILL Károly Rechnung/könyv számlája (Budapest, 1905. V. 16.)
KÚNFI Zsigmond & VÁMBÉRI Melanie Ehebenaehrichtigung/házassági értesítése (Temesvár, 1904. VIII. 14.)
AUS DEM NACHLASS VON JULIUS MOÓR GYULA HAGYATÉKÁBÓL
Hans KELSEN Autobiographie/önéletrajza (Wien, 1927. II.)
Hans KELSEN Brief/levele (Wien, 1927. II. 20.)
DÁNOS Árpád Brief/levele (Budapest, 1932. VI. 30.)
M. STOCKHAMMER Brief/levele (Wien, 1933.1. 19.)
MOÓR Gyula Brief/levele (Budapest, 1934. X. 16.)
M. STOCKHAMMER Brief/levele (Wien, 1934. X. 18.)
MOÓR Gyula Brief/levele [an M. Stockhammernek] (Budapest, 1934. X. 22.)
M. STOCKHAMMER Briefe/levelei (Wien, 1934. X. 24. & 30.)
Wilhelm SAUER Briefe/levelei (Münster, 1936. XI. 11. & 25.)
Hans KELSEN Postkarte/levelezőlapja (Genf. 1938. VIII. 19.)
MOÓR Gyula Brief/levele (Budapest, 1938. X. 17.)
Karl PFTRASCHEK Brief/levele (Wien, 1943. VI. 23.)
Ilmar TAMMELO Brief/levele (Freiburg, 1944. III. 20.)
SPRINGER-Verlag Brief/levele (Wien, 1946. XI. 7.)
MAGYAR FÜGGETLENSÉGI PÁRT Brief/levele (Budapest, 1947. VIII. 13.)
Hans KELSEN Zuschriften/ajánlásai (Wien, 1922. & Genf, 1935. III. 29.)
DEÁK Sándor Glückwunsch/köszöntése [an Moor d. Ä./édesapjának] (Türkös)
ÁRVERÉSI CSARNOK (Budapest), V. PERETIATKOWICZ (Krakkó), MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA (Budapest) & Gustav RADBRUCH (Heidelberg) Anschriftungen/címzései
Julius KRAFT (Frankfurt a. M.) & Giorgio DEL VECCHIO (Roma) Namenskarten/névjegykártyái
Julius SPRINGER (Berlin, 1923. VII. 26. & 30.), Walter ROTSCHILD (Berlin-Grunewald, 1923. XII. 28. & 1930. VII. 15.), PFEIFER Ferdinánd (Budapest, 1934. XI. 28.), POLITZER Zsigmond (Budapest, 193S. XI. 11.) Rechnungen/könyvszámlái
ILMAR TAMMELO
Kritik zu Prof. Kliimann's normativistischer Unterscheidung des Privat- und des Oeffentlichen Rechts
[Maschinenschrift/gépirásos másodpéldány] (Dorpat 1941)
Inhaltsverzeichnis
Vorwort
1. Zur Einfürhung
2. Prof. Kliimann's normativistische Unterscheidung des Privat- und des öffentlichen Rechts
3. Analyse zu Prof. Kliimann's Unterscheidung des Privat- und des öffentlichen Rechts
4. Stellungnahme über eine andere Variante der normativistischen Unterscheidung des Privat- und des öffentlichen Rechts
5. Ueber die Anwendungsmöglichkeiten von Prof. Kliimann's normativistischen Unterscheidung des Privat- und des öffentlichen Rechts
6. Schlussbctrachtungen
Uebersetzungen zu den Noten in estnischen Sprache
Angeführte Werke
ANHANG/FÜGGELÉK
ÜBER DEN NACHLASS VON JULIUS MOÓR GYULA HAGYATÉKÁRÓL
VARGA Csaba Anmerkung über Julius Moór und seine Bibliothek/Feljegyzés Moór Gyuláról és könyvtáráról (Budapest, 1977. IX. 23.)
VARGA Csaba Brief/levele [an FEHÉR Károlynak] (Budapest, 1977. IX. 28.)
FEHÉR Károly Brief/levele [an VARGA Csabának] (Celldömölk, 1977. X. 3.)
ORSZÁGGYŰLÉSI KÖNYVTÁR Dankbrief/köszönőlevele [an Familie FEHÉR családnak] (Budapest, 1977. XI. 18.)
Personenverzeichnis/Névmutató
Előszó
Moór Gyula, Somló Bódog tanítványa és utóda a kolozsvári, majd a pesti egyetemen, századunk magyar jogbölcseletének talán legnagyobb szabású alakítója volt. Félreállítása, majd közeli halála egybeesett a sztálinizmus magyarországi berendezkedésével. Ennek népi demokráciájától Kossuth-díjat is az kapott, ki helyét elfoglalta - s mindenekelőtt éppen Moór mocskolásáért. Emlékét tehát a halálától eltelt közel fél évszázadon keresztül intézményesen nem ápolták. Ráadásul magánosan élt, így utódok sem maradtak utána. Úgyszólván létének fizikai nyomai is enyészet martalékává lettek.
Hivatást, elsődleges örömet és foglalatoskodást a jogbölcselkedés jelentett néki. A főváros szívében fekvő tágas lakásában híresen nagy szakmai könyvgyűjteménye volt. Mivel kéziratai, személyes könyvtárának maradványai a halála után eltelt évtizedek során sehol sem bukkantak fel, régóta izgatott ezek holléte. Még rokonsága felkutatására tett kísérleteim is sokáig eredménytelenek maradtak. Hosszú idő búvárkodása vezetett majd' húsz éve Csöngére, a lelkészlakhoz. Akkori szegénységünk feltételei közt még egy ilyen országon belüli felfedező utat is jobbára csak külső segítség, ezúttal akadémiai intézeti osztályvezetőm, Peschka Vilmos érdeklődése, baráti társasága s általa igénybevehető akadémiai szolgálati gépkocsi tett lehetővé. Végül Celldömölkön bukkantunk az örökösökre, kik Csöngéről oda továbbköltöztek, a megnyerő, barátságos és nyílt lelkészcsaládra. Csöngén odahagyottan pedig - egy alig csukható udvari fészergarázs porfészkébe ömlesztve, szúrágottan, bogarakkal s egérmaradványokkal elegyítve - arra a könyvtömegre, ami a hajdani előkelő Váci utcai hon szovjet kifosztása, majd a kommunistáktól üldözötté vált professzor halálát követően a hajdani piarista fellegvárban Sík Sándor egykori professzortárs és rendfőnök barátságának köszönhető átmenekítés, végül ez utóbbi halálát s az épületbe az egyetemi bölcsészkar áttelepítését követően a Csöngére került lelkészrokonsághoz történő költöztetés (s az akkori idők nagy szegénységét tán valamelyest enyhítő antikvár eladogatások, továbbá az unokahúg könyvszerető lelkész férje könyvtárába néhány nagyértékű filozófiai elsőkiadás családi emlékként való kiemelése) után megmaradt.
A család szívélyessége és az ország legjelentősebb jogi gyűjteményének, az Országgyűlési Könyvtárnak ügyszeretete tette lehetővé, hogy a maradék könyvtömeg zöme ott nyerjen végleges elhelyezést. Méltó megoldásról kívántam gondoskodni, s a család rámbízta ennek véghezvitelét. Miután Vályi Gábor könyvtári főigazgatóval sikerült megállapodnom, Sajó András kollégámmal külön-külön zsúfolásig megrakott autókkal fordultunk, én még egyszer ismételtem is, s végül egy tehertaxit is felpakolva fejeztem be vállalásomat. Az Országgyűlési Könyvtárban pedig kellő könyvhigiéniai kezelést követően, különgyűjteményi bélyegzéssel ellátva s külön katalógusban is felsorakoztatottan, ugyanakkor az általános anyagban (a 455.000-es raktári számtól felfelé) elhelyezve több ezer mű menekült így meg az enyészettől.
Kautz Gyula nemzetgazdász professzor és a könyvhagyatékát öröklő jogbölcsész Somló Bódog, és tanítványa, az ismét jogbölcsész Moór Gyula érdeklődésének megfelelően, az Országgyűlési Könyvtárban elhelyezett gyűjtemény tematikailag szerteágazó. Elsőrendűen gazdag különösen a korabeli szakirodalom másodvonalában, Spencer követőinek anyagában, politikai filozófiai (és főként szocialista, szociáldemokrata irányultságú) termésében, az újkantianizmus filozófiai és jogbölcseleti megnyilatkozásaiban, valamint a (többnyire másodpéldányként a megfelelő sorozatoknál elhelyezett) két világháború közötti nemzetközi jogfilozófiai folyóiratokban.
A könyvek többsége széljegyzetelt, sokuk - főként a magyar s az osztrák és német anyagból - dedikált. Somló inkább kék és piros postai zsírirónnal emelte ki a számára érdekes üzenetet, Moór pedig fekete grafitceruzával húzott alá és széljegyzetelt - olvasásban előrehaladása időpontjait, kérdéseit, megjegyzéseit, kételyeit, bírálatát s a megjegyzésre érdemes helyek kulcsszavainak indexét egyaránt a margón, a könyv kísérő lapjain vagy a kiadványban elhelyezett könyvjelző lapocskákon s a mű nyelvén feljegyezve. Tudományosan mindez persze máig feldolgozatlan; jobbára sajnos szakmai körök előtt sem ismert. Csupán néhány különös érdekességet említve itt meg, kiemelten figyelemreméltó például Somló széljegyzetelése Reichard Zsigmond Az erkölcsi érzés (Budapest 1894) című kiadványában, Timon Zoltán "állami ipari szakiskolai tanár" spenceriánus dedikációja és lelkes kísérőlevele a Józan erkölcs (Arad 1902) címen Somlónak ajánlott könyvében, avagy Somló ceruzavázlata Kolozsvárott feleségével együtt tervezgetett villájuk külnézetéről, alaprajzáról és belső berendezéséről - egy füzetszerű tanulmány belső címoldalán.
Azokat a kisebb dokumentumokat, amik nyomtatásban a jelen kötetben jelennek elsőként meg, a Csöngén már eggyé érő bomlásnak indult hatalmas könyvkupac szétválogatása során tettem félre, saját gyűjteményemben helyezve el. Ugyanitt őrzök néhány filozófiai könyvrégiséget s az újkantiánus jogbölcselet némely alapművét, főként a bécsi iskola képviselőinek (Kelsen, Merkl, Mokre, Verdross) s a vitapartnerek (Del Veechio, Gény, Ross) tollából. Ezek sorában külön érdekességet hordoz néhány szépen megformált, kézírásos tartalomjegyzékkel ellátott gyűjtőkötet a jogalkalmazás magyar és német szerzői, valamint a szabadjogi iskola köréből - e gondos kötések mind Bartos Lipót szegedi könyv- és papír kereskedése könyvkötészetének munkáját dicsérik. A könyvhagyatékból leginkább megindítónak, egy tudós vívódásáról s keserű csalódásáról tanúskodónak mégis Karl Marx Zur Kritik der Politischen Oekonomie című alapmunkájának (egy bizonyos Franz Mikesch 1894-ben kelt posszesszori bejegyzése után) Somló Bódog által megvásárolt első kiadását (Berlin: Verlag von Franz Duncker 1859) érzem, mindössze alig néhány aláhúzásából következtethető üzenetével.
E találkozások során megismerkedhettem a lelkészcsalád családi emlékként megőrzött Moór-anyagával is. A már említett filozófiai, teológiai és erkölcstani ritkaságokon túl, különösen gazdag ez az 1919-es kommün Moór Gyulától gondosan megőrzött jogi kisnyomtatvány- és folyóiratanyagában, valamint a második világháború éveiből származó kommunista röplapanyagban. (Ez utóbbi Moór Gyulának a szovjetszocializmus felett gyakorolt kegyetlenül elvi és következetesen tudományos bírálata, valamint a benne rejlő politikus mélységes idegenkedése és távolállása ellenére, mégis valamiféle kiszemeltséget, sőt bizalmat sejtethet, hiszen életveszélyes játékról volt akkoriban szó. S talán arra is gondolhatunk, hogy a fővárosban maradt maroknyi kommunista bizonyára nem véletlenszerűen helyezte el bizonyos postaládákban a mozgalom kis példányszámban is oly nehezen előállított röplapjait.) Az eredeti dokumentumok sorában őrzi a család Moór életének és tudományos pályafutásának nagyszámú hivatalos iratát és okiratát. Található náluk több rendkívül fontos magánlevél is. Elgondolkodtatóan nagy élmény ezeket olvasva újraélni a kortársak megrendülését és gyászát Moór Gyula halálakor. Nagyságukról, történelem- és magyarságféltésükről vall, ahogyan a kíméletlen sztálinista dühöngés ellenére itthonmaradt s életbenmaradt barátok és sorstársak - immáron mind deklasszáltak - a családnak címzett részvétnyilvánításaikban (olykor megindító, tanulmányi mélységű értékelést adva) emlékeznek az elhúnytról, személyisége varázsáról s életműve rendkívüliségéről.
Megtisztelő volt számomra, hogy egy évtizeddel utóbb Szájer Józsefet és Tóth Ádámot - akkoriban még tanítványokként - elvihettem Szombathelyre, a lelkészcsalád életének újabb színterére, hogy ők is megismerkedhessenek nagyhírű elődünk életének dokumentumaival. A jogtudós születésének centenáriumán a Bibó István Szakkollégiumban 1988. április 20-án megnyílott - a kommunistákkal szembeszálló hajdani küzdőtárs által tartott megnyitó, a kiállított anyag s az ekkor bemutatott kis emlékkiadvány szellemiségénél fogva politikai eseményt jelentő - emlékkiállításon mind a családnál maradt, mind az általam megőrzött dokumentumok a köz nyilvánossága elé kerültek.