---

Tartalom

0. Bevezetés
0.1. A német párrímköltészet
0.1.1. Két típus
0.1.2. Metrika és szintaxis
0.1.3. Rímhalmozás és hármas rím
0.1.4. Párrím és időmérték

1. Líra
1.1. Gúnyversköltészet
1.1.1. Végvári vitézek gúnyverse
1.1.2. Ponciánus császár históriájának tanulsága
1.1.3. Német nyelvű párhuzam. Hans Wiener gúnyverse a soproni polgárokról
1.2. Időszámítással, előrejelzéssel kapcsolatos szövegek
1.2.1. Csíziók
1.2.2. A kolozsvári Cisio prognosztikonja
1.3. Közmondások
1.3.1. Regula iuris
1.3.2. "Pogány" mondás és keresztény változata
1.3.3. A Spruchköltészet
1.4. Epigrammaköltészet
1.4.1. Pesti Gábor verselése
1.4.2. Hunyadi László epitáfiuma

2. Dráma
2.1. Segesvári töredék

3. Epika
3.1. Szabács viadala
3.2. Katalin legenda

4. Összefoglalás

Hivatkozások

---

Bevezetés

A reneszánsz - függetlenül attól, hogy a korszakot a kora újkorhoz vagy a középkorhoz helyesebb-e hozzákapcsolni - az előző információrobbanás kora.

Megnőtt az információtömeg. Visszanyerték az antik műveltséget. Kibővült az emberre magára, környezetére, a Föld felszínére és Nap körüli pályájára, sőt az állócsillagokra vonatkozó ismeretanyag.

Megújult az információkezelés. A könyveket nyomtatták, forgalmazták, nyilvános könyvtárakba gyűjtötték. Még adatbázisokkal is kísérletezgettek: enciklopédiákkal, prédikációszerkesztő segédletekkel, Raymundus Lullus termékeny tárcsáival, versíró automatákkal.

Információtörténeti szempontból a magyar kora reneszánsz abban különbözik a többitől (és talán sajátságának, erőteljességének is ez a magyarázata), hogy nálunk időben egyszerre következett be a kézírás és a nyomda forradalma. A magyarok ugyanis nemcsak a könyvnyomtatással ismerkedtek meg 1473-ban, hanem az idő tájt kezdtek rákapni a magyar nyelven való könyvírásra és könyvolvasásra is. A korszak kezdetén áll az első magyar nyelvű egyházi könyv, a Jókai-kódex. A korszak végén pedig ott az első, egészében magyar nyelvű világi könyv - s mindjárt nyomtatvány -: Pesti Gábor Aesopusa (1536). Megszületett a népnyelvű olvasóközönség - pontosabban a magyar népnyelvű olvasóközönség, mert a királyság német anyanyelvű alattvalói e téren megelőzték a magyarokat. Hatottak is rájuk.

A dolgozat a 16. század végéig ránk maradt magyar nyelvű versanyag egy metrikai szempontból atipikus korpuszának tizenkét szövegét, ill. szövegcsoportját vizsgálja. A versek közös tulajdonsága a bennük legalább tendenciaszerűen megjelenő párrím, a nem strófikus jelleg és az énekeltség feltételezhető hiánya. Milyen poétikai minták nyomán jött létre ez a verselési hagyomány? A vizsgálat eredménye az, hogy ezek a jórészt világi, általában nagyon korai szövegek olyan versformákban vannak megírva, amelyek mind a középkori, mind a humanista latin formakultúrától idegenek, viszont jól illeszkednek a késő középkori és kora újkori német költészet metrikai és műfaji megszokásaihoz.

---