---

Tartalom

ELŐSZÓ

I. VÁLTOZAT. GARZON A NEGYEDIKEN
  I. GÁBOR
  II. GIZELLA
  III. MADÁRKA
  IV. RÁDULY
  V. ANNA
  VI. JÁCINT

II. VÁLTOZAT. VALÓDI HÁZ VESTA KÁLYHÁVAL
  I. KAROLA
  II. ERIKA
  III. HANSI
  IV. ÍRISZ
  V. KATÓ

---

Előszó

Egészében is túl rövid, kicsi és kicsinyes életünk álmainak netovábbja egy valamire való összkomfort. Ha valaki Kelet-Európában emellett még más álmokat is dédelget, azokról ki fog derülni, hogy hasonlóképpen haszontalanok.

A végén mindentől és mindenkitől elbúcsúzunk...

Erről hajlamosak vagyunk megfeledkezni, miközben versenyt futunk az idővel és a körülöttünk élőkkel, kikből társat és ellenséget választunk. A velünk egy időben élők nagy többségét tömegként kezeljük - "kórus" a görög tragédiákban -, mely arra való, hogy csodálja, elmesélje és megtapsolja a tetteinket.

Közben ki-ki vérmérséklete, kitartása és szorgalma szerint halad az általa megálmodott összkomfort felé. Ez néha puha ágy, húsos krumplipaprikással, kupica jó borral; néha riviérai nyaralás francia parfümmel. Sajnos nem csak fantázia dolga.

Hogy ki-mindenki és mi-minden felelős álmaink szárnyaszegettsége és a még sivárabb valóság miatt, felsorolni is lehetetlen, de keresni az okokat kötelesség, még akkor is, ha pontos választ ígérni nagyképű handa-banda.

Talán éppen azért, mert búcsúval vagy anélkül, egy napon minden megszerzett javunktól meg kell válnunk, nem mindegy - nem lehet mindegy -, hogyan értük el azt a mindent. Hány társunk boldogsága árán, hányszor és hogyan voltunk cinkosai a "történelemnek", hány lapáttal tettünk még rá a feltartóztathatatlanul ránk zúduló örökös kelet-európai átmenetre?

Ami itt következik, nem csupán esti mese karrieristáknak és törtetőknek, emlékeztetés az élet végességére, hanem a nyolcvanas évek Romániájának sokfajta kiszolgáltatottságából próbálok kiragadni néhányat: a minimális létbiztonságot is lehetetlenné tevő erőltetett elvárosiasítás torzszüleményeit; azokat a személyiségtorzulásokat, amelyeket az ellehetetlenedett tulajdonviszonyok okozni képesek, valamint a világháborút követő esztelen németüldözést és az üldözött kisebbségi létből származó sorstragédiákat, a kivándorlás ok-okozati láncolatának összefüggésében.

Annak ellenére, hogy a két történet elsősorban a Ceauşescu által fémjelzett Romániáról szól, és hogy azóta sokfajta új torzulásnak lehettünk tanúi, remélem a téma még ma sem érdektelen. Felidézése a jótékony feledés vékony kérge alól talán segít elviselni az új és merőben más, de emberi lényegét tekintve mégis azonos gondjainkat.

Ha végére vergődtek történeteimnek és méltatlankodnak:

"- Hol itt az összkomfort?" - kérem, próbáljanak velem együtt választ keresni arra is, hogy ki a hibás, ha búcsúznunk kell tőle, még mielőtt elértük.

Hálás vagyok mindenkinek az erre pazarolt időért, hiszen helyette akár meg is gazdagodhatna hirtelen. (Történt már ilyen is, s mennyivel kellemesebb történet!)

Köszönettel:
a Szerző.

---