---

Tartalom

Balladák és rokonnemüek
Dalok és szerelmi dalok
Katona és hazafias dalok
Pusztai és pásztor dalok
Betyárdalok
Bordalok és tánczszók
Tréfás és gúnydalok
Vegyes dalok
Találós mesék
Gyermekdalok és játékok s tánczszók
Mesék és mondák
Jegyzetek
Dallamok

---

Előszó

Míg e gyűjtemény negyedik és ötödik kötete (Regős énekek. Regősök) tárgyának sajátszerűségével s feldolgozásának monografikus jellegével egészen elütött a korábbi kötetektől, addig e hatodik kötet úgy tartalmára mint beosztására nézve szorosan símul a három első kötethez s azoknak természetes folytatását képezi.

Egy érdekes magyar vidék, Somogy vármegye, népköltési kincseit veszi itt összegyűjtve az olvasóközönség. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy a gyűjtemény minden darabja a szép Dunántúlnak e kies földjén termett volna, mert hisz az ének, Arany szép hasonlata szerint, mint az ágról-ágra szálló madár, szájról-szájra száll; de bizonyára az itt közölt daloknak igen nagy része somogyi termés, s a mi úgy származott oda, mint a mesék nagy része, arra is rányomta a somogyi nép a maga szellemének bélyegét.

A gyűjtemény gazdagsága kiváló gyűjtőnk, Vikár Béla fáradhatatlan buzgóságát dicséri, ki évek munkáját fordította e gyűjtemény minél teljesebbé tételére. Gyűjteményének különös értéket kölcsönöz, hogy nem szorítkozott a dalok szövegének följegyzésére, hanem phonograph segélyével a dallamokat is megörökítette. A magyar zenének mennyi kincsét mentette meg az elkallódástól, megsemmisüléstől! Az érdekesebb dallamok közül gyűjteményünk is ád mutatványul egy kis szemelvényt.

Gyűjteményünk e gazdagodására elég egyszerűen rámutatnom, ellenben némi igazolásra szorul, hogy a mesék, eltérőleg a gyűjtemény három első kötetében követett szabálytól, nem irodalmi nyelven, hanem a tájszólás sajátságainak lehetőleg hű feltüntetésével közöltetnek. Hogy itt sem egészen töretlen úton haladunk, nemcsak Kriza Vadrózsáira hivatkozhatom, hanem magára a Kisfaludy-Társaság népköltési gyűjteményének első kötetére, melyben két mysterium és nehány mese szintén a tájszólás hű és következetes kifejezésével látott napvilágot. E kötet meséit kivétel nélkül így adja gyűjtőnk. Azt hiszszük, a közlésnek ez a módja csak az első pár lapon hat zavarólag, később az olvasó zavartalanul élvezheti a mesék naiv szépségeit; míg ellenben a nyelvész és folklorista hasonlíthatatlanul több tanulságot meríthet az így közlött mesékből.

A gyűjtő, a mint erre a czímlap is utal, a kötetet maga rendezte sajtó alá s maga látta el jegyzetekkel. A jegyzetekben nem szorítkozik az előforduló változatok megjelölésére, többé-kevésbbé részletes magyarázatokkal is szolgál, sőt nem egyszer az egyes darabok részletes elemzésébe bocsátkozik. Különös előszeretettel szokta a dalokban előforduló képeknek jelképi magyarázatát adni. E magyarázatok tisztán Vikár Béla úr egyéni felfogását tolmácsolják, a nélkül, hogy azokért akár a Kisfaludy-Társaság, akár alulirott, mint e gyűjtemény szerkesztője, felelősséget vállalna.

...

Véleményem szerint azonban nem lett volna helyes a kiváló gyűjtőt és folkloristát tudományos meggyőződésének kifejtésében korlátozni. Különben is az oly ifjú tudományban, minő a folklore, szükség van az eszmék surlódására, a vélemények ütközésére, hogy kipattanjon az igazság. Megjegyzéseimmel mit sem akarok levonni a somogymegyei népköltési gyűjtemény értékéből, melyért Vikár Béla úr csak köszönetet és elismerést érdemel.

Budapest, 1905. január havában.
Vargha Gyula.

---